|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛ Capítulo 5. ♛

A lakásba érve, hangos csörönpölés csapta meg a fülem. Ijedten siettem a konyhába és csak imádkozni tudtam, hogy JungKook nehogy valami hülyeséget csináljon. Amint az említett helyiségbe értem, megkönnyebbültem. JungKook a pultnál ült egy üveg bor társaságában, a földön pedig egy összetört pohár hevert. Kellemetlenül elhúztam a szám, majd a csokrot az asztalra tettem és a parfist elő véve eltakarítottam az üveg darabokat, JungKook minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte, amitől kirázott a hideg. Amint mindent visszaraktam a helyére Rá néztem, nem mondott semmit, alkoholtól ködös tekintetét az enyémbe fúrta.

- Elmondod mi történt? - kérdeztem és a szemkontaktust meg nem szakítva, mentem hozzá közelebb.

- Te történtél, Park. - hangja rekedten és ingerülten csengett tovább fülembe. Ezt mégis, hogy érti? Megrökönyödve néztem Rá, hátha folytatja és jobban tudtomra adja, hogy mégis mi közöm van ahhoz, hogy Ő most, így néz ki.

- Nem igazán értelek. - ráztam a fejem, jelezvén, hogy ez a kirakós sehogysem akar összeállni. Fogalmam sincs, hogy vajon mi is lehet az Én szerepem ebben a történetben.

- Mit nem értesz? - csattant fel dühösen, mitől egy csöppet megijedtem, amit észre is vett. Sóhajtott egy nagyot, majd folytatta. - Ma iskola után, elmentünk páran lógni és ott megkérdezték, hogy ChanYeol hol van és így szóba kerültél. Az egyik felső éves elkezdte azt tagolni, hogy mennyire vagy dugni való, Én pedig neki ugrottam, kaptam pár ütést, de koránt sem akkorákat, mint Ő.

- Oh. - a meglepődöttségtől mindössze ennyire futotta. JungKook miattam verekedett? Úristen. - Köszönöm, de emiatt nem kellett volna bajba sodornod magad, JungKook.

- Dehogynem. - mondta az asztalra csapva, mitől mondanom sem kell, felszisszent.

- Kérlek, engedd meg, hogy lefertőtlenítsem a sebeid. - kérleltem és próbáltam könyörgően nézni, ami úgy látszik sikerül, bólintott egyet beleegyezése jeléül. Megfogtam a kezét és a fürdőbe húztam, ott leültettem a kád szélére, majd keresni kezdtem a szükséges dolgokat, mire visszafordultam JungKookhoz nem volt rajta póló. Nyeltem egy nagyot, majd egy vattát a kezembe vettem és öntöttem rá a piros színű löttyből, letérdeltem elé és elkezdtem lekezelni a sérüléseit. JungKook egy szó nélkül tűrte a csípő, égető érzést, már egy ideje kenegettem a mellkasán lévő sebeket, amikor támad egy olyan érzésem, hogy nekem most Rá kell néznem, fogalmam sincs honnan jött, de egyszerűen szükségesnek érzem. Lassan vezettem fel tekintettem arcára, engem figyel, ilyen közelről még sosem láttam a szemét, gyönyörű fekete, mely most csillog a fény miatt, mikor szemeink összekapcsolódnak, hihetetlen érzés kerít hatalmába. Kiszáradt ajkait megnyalja mire akaratlanul is, de oda tekintek megismételve cselekedetét, erre nem tudom, hogy mit gondolt, de olyan hirtelen tapadt ajkaimra, hogy meglepődni sem volt időm. A csókja annyira megrészegített, hogy nem bírtam ellenállni, megadtam neki magam, ezt a csodálatos dolgot ami kettőnk között zajlik, nem megszakítva álltam fel, mire Ő erősen a fenekembe markolva húzott szorosan lábai közé. A csókban nyögtem, mire JungKook felmordult, karjaimat pedig nyaka köré fontam, jobban hozzá simulva.  Az agyam egyik rejtett zugában tisztába vagyok azzal, hogy nem helyén való az amit csinálunk, de nem foglalkoztam vele. Hiszen, miért ne szabadna, nem vagyok Én együtt senkivel sem. Mikor nyelve át furakodott az enyém mellé, minden porcikám megremegett, egyszerűen mindenem akarta Őt, mikor elvált tőlem egy csábos mosoly kíséretében kapott az ölébe,  majd a szemközti falhoz nyomott. Nem csókolt meg ismét, pedig Én ismét érezni akartam azt szájt a sajátomén, tehetetlenségemben fogaim közé csíptem az alsó ajkam, ezt a műveletemet JungKook kitágult pupillákkal kísérte figyelemmel, pár másodpercig még kiélvezte a látványt, utána pedig már Ő kínozta az ajkaim. Elsőnek csak óvatosan megharapdálta, majd ezt követően szívogatni is elkedte a felső párnácskámat. Az élvezettől nem láttam semmit, a csillagok között jártam 's nem akartam vissza jönni e csodás helyről. A vágy szinte elvakított, nem érzékeltem a külvilágból semmit, ez pedig nagy hiba volt.

- Megjöttünk, JeongGuk. - Sunny hangja szűrődött be a zárt ajtón. Ijedten váltam el JungKooktól, de Őt nem nagyon érdekelte, hogy megzavartak minket, ráadásul az anyja, teljes nyugodtsággal hajolt vissza ajkaimra.

- J…JungKookh. - hiába próbáltam szólni neki, Ő akkor sem hagyta abba, mindössze annyit értem el vele, hogy rá harapott a számra.

- Nem hagyhadsz így itt. - mondta halkan és meredező ágyékát az enyémhez nyomta, a hirtelen feltörekvő vágy miatt egy hatalmasat nyögtem, amit csak remélni merek, hogy lent ezt nem lehetett hallani.

- K…ké…kérlekh. - nyöszörögtem folyamatosan, mire végre valahára JungKook nagy nehezen elengedett. Pironkodva álltam előtte, még szerencse, hogy nem nyitottak ránk. - Menj és vegyél egy hideg zuhanyt, az majd helyre tesz.

- Jó. - morogta, egy nagyot szusszanva megfordultam, hogy kimenjek, de ekkor JungKook keze csattant a seggemen, visszafordultam hozzá és egy meghalsz tekintettel ajándékoztam meg, de Ő természetesen csak vigyorgott, végül egy lemondó sóhajjal hagytam ott. Míg a konyha felé tartottam próbáltam lenyugodni, hogy ne legyen olyan piros az arcom, a hajamat is megigazítottam, hogy ne álljon szerte szét.

- Szia, Sunny. - köszöntem mosolyogva, amint a konyha küszöbét átléptem.

- Jiminie, hát Te? - kérdezte meglepedten, amit nem csodálok, hiszen nem fordult még olyan elő, hogy akkor tartózkodom a házba amikor Ő nem hívott át.

- Én csak JungKookhoz jöttem. - mondtam és neki álltam segíteni ki pakolni a szatyrokból.

- Oh, ugye maradsz vacsorára? - kérdésére bólintottam egyet, úgysem tudnák mit csinálni otthon. Sunny nagyon boldog lett a hír hallatán és egyből beállított zöldséget pucolni. Körülbelül hét perc eltelte után ismét megszólalt. -  Amúgy, kitől kaptad a rózsákat?

- Tőlem. - jött be JungKook mögötte pedig Minhyuk totyogott, a mondandója annyira meglepett, hogy a kés megcsúszott a krumplin és elvágta a kezem. Sokkolva figyeltem ahogy a vér kiserken a friss sebből, egyből zsebkendőt nyomtam a tenyeremre, hogy ne csöpögjön össze-vissza.