|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 16.♛

JungKook POV. :

Jimin kis akciója a sulinál igazán meglepett, a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy ezt meg meri majd tenni, erre tessék. Mit kinem hoz belőlünk a féltékenység. Igazából nagyon örülök neki, hogy megtette ezt a lépést és felvállalta a kapcsolatunkat, mondjuk megértem, hogy nem akarta, mert piszkálni fognak minket. De biztos vagyok benne, hogy ilyen nem lesz vagyha igen, akkor csúnya dolgokhoz kéne folyamodnom és Én azt nem akarom. Szóval csak ajánlom, hogy egy rossz szavuk se legyen az Én Mochim felé.

A teázó ahova Daehyun és Taemin hozott minket igazán hangulatos, nem nagy szám, mert nincs sok hely, de ezt kompenzálja a rengeteg változatos finom italok.

- UH van dinnyés. - szólalt fel izgatottan szerelmem aki a választási lehetőségeket olvasgata, reakcióját elnézve már tudom is mit szeretne, ígyhát amint végeztek a többiek oda mentem a pulthoz.

- Szia, szeretnék egy mézdinnyéset és egy csokisat. - mosolyogtam kedvesen és amint megkaptam kifizettem őket, majd a zöldes színűt Jimin felé nyújtottam, de mielőtt elvehette volna vissza húztam a kezem és felé hajoltam csücsörítve, Ő csak szemforgatva kuncogott, de azért kaptam egy gyors puszit. Mivel a többiek megindultak fölfelé, mi is mentünk utánuk és leültünk egy nekünk tetszőleges helyre, szerencsére rajtunk kívül még nem volt senki. Nagyon hamar elrepült az idő, nem csodálom, jól éreztük magunkat. Viszont másnap iskola és még tanulni is kéne, habár semmi kedvem.

- Na, szerintem mi lelépünk, késő van és tanulnunk kell. - álltam fel Jimint magammal húzva.

- Esetleg, korepetálod Jimint biológiából? - kérdezte Daehyun,  mire mindenki elnevette magát.

- Lehet róla szó. - villantottam egy perverz mosolyt szerelmem felé. Jimin csak lemondóan legyintett egyet.

- Sziasztok, HyoRin tényleg örülök, hogy megismerhettelek. - nézet a lányra Jimin.

- Én is örülök. - mosolygott őszintén.

- Na, sziasztok. - köszöntem el végül, megvártam míg kórusban el búcsúznak, majd kifele vettük az irányt. Összekulcsoltam a kezünket, abba reménykedve, hogy nem zavarja Őt, amúgy sincs sok ember ilyenkor már az utcákon főleg, hogy még így a tél vége fele is hamar sötétedik.

- Uhm, JungKook? - szólalt meg pár perc csönd után.

- Igen?

- Az ami a... a sulinál volt, Én sajnálom. - motyogta halkan lehajtott fejjel. Nem értem miért sajnálja, hiszen élveztem, nagyon is.

- Én nem sajnálom. - mondtam, majd megálltam, ezzel Őt is maradásra bírva. Állánál fogva emeltem meg buksiját, hogy láthassam gyönyörű arcát, amely most pirban úszik, Jimin nem sokszor van zavarba, - vagy csak jól palástolja - de kifejezetten jól áll neki ez a szín. Ahogy egyre közelebb hajolok hozzá szemérmesen lesüti szemeit, de Én nem tudom, nem Őt nézni, egyszerűen megbabonáz. Lassan hajolok édes ajkaira, egy érzéki csókba hívva Őt, amit természetesen viszonoz, való igaz, nem olyan bátran, de viszonozza.

- Hmm... Menjünk haza, mert fázok. - motyogta két csók között, igaza van tényleg nagyon lehűlt már az idő, de nem tehetek róla, nem tudok elválni tőle. Nagy nehezen elhúzódtam tőle, majd ismételten útnak indultunk. - JungKookie, nem szeretnél nálam aludni?

Kérdése igazán meglepett, egyáltalán nem számítottam rá, nem hittem volna, hogy ilyen hamar szóba kerül ráadásul, hogy Ő említi meg. Nem tudom, egyszerűen mindazok által, hogy kurvára vonzó, oly' annyira ártatlan is. Jó, valóban történt egy-két olyan dolog, de még ezek után is, ugyanúgy csak az ártatlan arcát láttom. A kisugárzása olyan, mint egy gyereknek, akivel nem szabad ilyen dolgokat tennem, de mégis megakarom tenni, hiszen a vágy az nagy úr.

- Szeretnék nálad aludni. - mosolyogtam rá, mire felcsillantak a szemei. Aigoo, de édes. De most leszögezem, hogy csak alvás lesz, semmi több. Meg amúgyis, otthon lesz az apja... Gondolom. - És Donghaet nem zavarom?

- Nem lesz otthon, a kurvájánál alszik. - mondta dühösen és talán még egy kicsi sértettség is felfedezhető volt a hangjában.

- Chim, ne beszélj csúnyán! - dorgaltam meg kissé, a káromkodás egyáltalán nem hozzá illő. - Barátnője van apukádnak?

- Én nem nevezném annak, de Ő igen. - felelte dacosan. Nem értem, miért nem örül annak, hogy végre boldog az apja valakivel? Nem ismeri annyira az anyát, hogy esetleg ez lenne az oka, hogy a helyére pályázna az ismeretlen nő.

- Nem szimpatikus? - kérdezem rá sandítva, mire Ő csak nemlegesen megrázza a buksiját. - Találkoztál már vele?

- Igen és nagyon nem illik apához, csak a pénze miatt van vele, meg azért mert jól néz ki, de biztos, hogy nem szerelmes.

- És ezt miből gondolod?

- Mert tudom és kész. - morogta, úgy látszik ez a téma nagyon felzaklatta, de szerintem nincs annál több, minthogy nem akarja, hogy az a nő elvegye tőle az egyetlen családtagját. Mondjuk kétlem, hogy ha még ez is lenne a terve, akkor sikerülne is neki. De most az egyszer ráhagyom a dolgot, úgyhogy néma csendbe sétálunk tovább.