Ezt most komolyan gondolta? Mégis, hogy jön ahhoz, hogy ilyeneket mondjon és engem ez miért tesz enyhén boldoggá? Ráadásul az előbb miért csókolt meg, Én pedig, hogy lehettem olyan hülye, hogy viszonozom? De hogyan mondhattam volna neki nemet? Oly' édes volt, mint a tiltott gyümölcs, oly' ellenállhatatlan vágyat keltett bennem, mint senki más. Olyannyira elvarázsolt, hogyha Sunny nem ér haza, Én odaadtam volna magam JungKooknak, aki olyan akár, mint az ördög, behálózott és magánál marasztalt, szorosan tartott karmai között és nem eresztett.
- Valóban? - kérdezte Sunny, ezzel vissza terelve a valóságba.
- Igen, azért kaptam, mert segítettem neki elintézni a sulis dolgokat, JungKook pedig tudja mennyire szeretem a virágokat. - válaszoltam gyorsan, nehogy az a hülye gyerek mondjon valamit.
- Jimin, Te vérzel! - jelentette ki JungKook, majd minden további nélkül a fürdőszobába húzott. Csendben leültem a hideg köre és megvártam míg JungKook előszedi azokat a dolgokat melyeket az imént használtam rajta. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy teljesen megfeledkeztem a vérző sebről, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy csak éppen megvágtam a tenyerem. Egyszerűen elvette az eszemet, nem tudok ellene mit tenni, most is, ahogyan azokkal a szemekkel figyel, elvarázsol... a rabjává tesz. Vajon az előbbi tettét komolyan gondolta vagy csak az alkohol váltotta ki belőle? Már megint csak kérdéseket generálok magamban, de válaszokat nem kapok, hihetetlen, hogy mindig nála jukadok ki.
Annyira leszek csak figyelmes, hogy JungKook végig dönt a földön és megcsókol, a józan eszemet elővéve próbálom magamtól eltolni, de mind hiába, minden nemű próbálkozásom kudarcba fulladt. Karjaimat egy kézzel lefogta, majd a fejem felett biztosította őket, hogy a ficánkolásomat megszüntesse teljesen hozzám simult. Mivel ezidáig törökülésben helyezkedtem el, könnyen a lábaim közé tudott férkőzni, ezáltal pedig meredező ékességét könnyű szerrel hozzám tudta dörgölni, aigoo, úgy érzem nem segített neki a hideg zuhany. Amint a torkomat elhagyta egy hangosabb nyögés, felmordult és áttért a nyakamra, ott nekiállt szívógatni és harapdálni érzékeny börfelűlettem.
- JungKookh, hah...hagydh abbah. - szólaltam meg, már amennyire tudtam a folytonos nyögdécselés miatt. A barna hajút nem igazán érdekelte a gyenge próbálkozásom, ezért nem is hallgatott rám, teljes nyugodtsággal folytatta a nyakam kényesztettését. - Otth neh, megfog látszódni!
- Miért máshol lehet? - kérdezte az erotikától túlfűtött hangon, miközben felém tornyosult és egyenesen a szemembe nézet. Oh anyám, az a tekintett amivel engem vizslat, megőrjít. Nem hagyta, hogy válaszoljak, pólóm alját feltűrte és ott kezdett el csókolgatni, az alhasamon végig nyalt egy csíkot húzva a mellkasomig, majd ott kezdte el a bőröm szívógatását. - Itt lehet, igaz?
- Ah... - nyögtem hangosan mikor elkezdte harapdálni a mellbimbóm. - Nemh, engedj elh.
- Ugyan Chim... - bármit is akart mondani azt már nem tudom meg, mert a fürdő ajtaja hírtelen kivágodot ezzel JungKookba rekesztve a mondandóját. Annyira megijedtem, hogy le akartam magamról rúgni a fiút, csakhogy rosszul volt elhelyezkedve felettem és a térdemmel sikerült egy elég érzékeny ponton megrúgnom, a barna íriszei fájdalommal teltek meg, majd a kezeit a fájlaló test részéhez kapta miközben leült elém.
- Kookie, ne haragudj, nem volt szándékos, Én csak megijedtem. - szabadkoztam egyből és még arra sem figyeltem, hogy becézgetem, szerencsére nem tette szóvá vagy az is lehet, hogy a fájdalom miatt nem hallotta meg. Boci szemekkel néztem Rá, miközben apró kezemet az övéire helyeztem, de amint rájöttem, hogy hol is van az Ő keze pironkodva vettem el kacsomat. - Én... Én kiviszem Minhyukot.
Zavartan felálltam és Minhyukot a kezembe véve kimentem a helyiségből. Lementem a konyhába, a babát az etető székébe ültettem, Én pedig megtérítettem az asztalt, míg Sunny az ételt fejezte be. Megvártuk JungKookot - akinek szerencsére már nem voltak fájdalmai - és csak utána látunk neki az étkezésnek. A vacsora végeztével megköszöntem az ételt, utána pedig haza mentem, annak ellenére, hogy próbálták marasztalni. Haza érve csak az üres ház fogadott, mily meglepő, levetem a cipőmet majd a szobámba indultam, mivel elég későre járt, elmentem fürdeni. A hűvöses víz kellemes érzést nyújtott mikor találkozott forró testemmel, a víz hatására csak még jobban elálmosodtam, így inkább siettem a zuhanyzással, hogy minél előbb az ágyamba tudhassam magam.
Már majdnem az álmok mezején szaladgálhattam, mikor a telefonom irritálóan hangos csörgésbe kezdett. Sokkos állapotban ültem fel a takaró kupac között, miközben szememmel a telefonomat kerestem, ami nem volt nehéz tekintve, hogy világított a sötétbe, idegesen az asztalhoz trapogtam és kinyomtam azt a retardált fókát ami a csengőhangomként szolgált egy csodálatos egyén jóvoltából. Csak legyen reggel, adok Én annak a félkegyelműnek! Hogy lehet valaki ennyire fogyatékos? Holnap első dolgom az lesz, hogy rendelek neki egy koporsót, ráadásul rózsaszínűt. Én elhiszem, hogy szar az élete, de engem igazán hagyhatna aludni, kómásan vissza mentem az ágyamhoz, rá borultam és úgy ahogy voltam elaludtam.
Sziasztok! ✌😇😊
Tudom, hogy sokat késtem ezzel a résszel, ráadásul ilyen uncsi is lett, ne haragudjatok😣, de mentségemre szóljon, hogy újra kellett írnom az egész fejezetet, mert ki törlődöt. 😄Arra gondoltam ki engesztelés gyanánt a következő rész hosszabb, eseménydúsabb és ha szeretnétek akkor lehetne JungKookie szemszögéből, na mit szóltok hozzá? 😝😎😍
أنت تقرأ
|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}
أدب الهواة"- Elmondod mi történt? - Te történtél, Park. - Nem igazán értelek. " ⚠♥⚠♥⚠♥⚠ Park Jimin és Jeon JungKook nem igazán a legjobb döntéseket hozták meg az életük során. De ki az, aki igen? Senki... Mikor JungKook Amerikából haza utazik régi érzelmei...
