|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛ Capítulo 9 ♛

Jimin POV. :

# Hadd legyek az apucid! 😚

Már több mint tíz perce ez a szöveg villog a képernyőn. Teljesen elképedve olvasom újra és újra ezt az egyetlen egy mondatot, hátha megváltozik vagy csak rosszul olvasom, de nem. Az ismeretlen személy, akivel már több órája írogatok, hirtelen benyög egy ilyet.
Még a nevét sem tudom, sem az életkorát, nem tudok róla semmit...
De talán pont ezekért kéne bele mennem a kis játékába, mert hogy tisztában vagyok vele, hogy Ő most csak szórakozik. Nem ismerjük egymást, nem tudja ki vagyok, mindössze a nememmel van tisztába.
Akkor… szórakozzunk!

# Oh, azt szeretnéd, hogy apucinak hívjalak? 😏Ha elmondod, hogy miért, akkor átgondolom.

# Igen. Az titok

# Najó, mivel jó kedvembe találsz, lehetsz az apucim.🤗

# És apuci kap egy képet a picinyéről? 👀💖

Na most küldjek neki vagy nem? Végülis semmi baj nem lehet, hogy ha olyat küldök ahol nem látszik az arcom, nem? Végig nézve magamon konstrolálom, hogy pont megfelelő ruhákban vagyok ahhoz, hogy megszívassam a kis köcsögöt.
Vigyorogva felvonultam a szobámba, majd helyet foglaltam a fotelembe, a fehér ingem első két gombját kigomboltam, lábaimat terpeszbe helyeztem, ajkaimat benedvesítettem, majd kissé eltátottam őket és még a nyelvemet is kidugtam egy picit. A kamerát úgy állítottam, hogy csak a számtól lefelé látszódjon mindenem és miután ez sikerült megcsináltam a képet. Naa, nem is lett rossz.

# Csak akkor küldök képet apuci, hogyha el árulod, hogy hány éves vagy. 😊😘

# Nagyon ravasz vagy babyboy... 18 éves vagyok. Nah, jöhet az a kép.

Eeh, idősebb vagyok nála és még Én szólítsam apucinak?

#

# 😱😱😱

# Ezért a képért büntetést érdemelsz...

# Milyen büntetést? 🤔

# Meg ne tudd, hogy most mégis mit csinálnék veled. 😏

# És ha tudni akarom? Mondd el, hogy mit csinálnál velem apuci!

# Te akartad!

# Elsőnek is, levenném rólad azt a fölösleges inget, utána pár percig gyönyörködnék látványodban, majd utána nyakadat venném célba és kellemes, lágy csókokkal halmoználak el azon területeden. Természetesen piros foltokat hagyva magam után, miután kellőképpen megkínoztam érzékeny bőr felületed a mellkasodat szeretgetném meg. Te pedig mindezeket nem bírnád ki egy hang nélkül sem, ott sóhajtoznál minden egyes érintésem után. Szinte sóvárognál értem, hajamba markolnál és ajkaidra húznál, Én pedig nyelvemet bevetve kergetnélek az őrület szélére. Addig kényesztettnélek míg a nevemet nem sikoltoznád.

Jesszusom, rendesen érzem, hogy ég az arcom. Hogy lehet ilyeneket írni? Ez aztán nem normális.

# Te aztán perverz vagy!

És itt lezártnak tartottam a beszélgetésünket, mivel már későre járt az idő, Én pedig fáradt vagyok. Gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat és egy hosszú sima pólót vettem fel alváshoz. Amint testem találkozott a pihe- puha ágyammal felmondta a szolgálatot.

⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓⛓

- De ChanYeol, ez nem igaz! - puffogtam neki, miközben utána siettem az iskola folyosóján. Túl gyorsan szedte a lábait, alig bírtam utolérni, de nagy nehezen sikerült. Jobb karja után kaptam, hogy megálljon végre, majd amikor méltóztatott felém fordulni kétségbeesetten néztem rá, míg Ő unott arccal vizslatott.

- Hogyne volna az? Láttam ahogy Rád nézett, szinte megbaszott a tekintetével és neked sem közömbös, ne tagad! - szólalt meg kimérten válogatva szavait.

- De... De mi csak barátok vagyunk. - mondtam és még a lábammal is dobbantottam egyet.

- De a csak barátok nem így néznek egymásra.

- ChanYeol! É-én nem szeretem Őt és amúgyis JungKooknak barátnője van, szóval nem értem honnan veszed ezt a hülyeséget. - nyafogtam, mint egy kislány, de nem tudtam mi mást csinálni. Én tényleg nem érzek semmit a Jeon gyerek iránt, teljesen hidegen hagy, hogy mit csinál a kis barátnőjécskével.

- Jimin, ne hazudj nekem, kérlek. Ugyanúgy nézel Rá, mint Rám régen. - sóhajtott fel gondterhelten.

- Hyu...Hyung. - megrökönyödve figyeltem Őt. Miért lát át rajtam? Hyung nem mondott semmit, csak egy utolsó csókba invitált, csókja keserű és szomorú volt, pont mint Ő maga. Mikor elvált tőlem végig simított arcomon, majd megfordulva eltűnt a folyosó végén.
Mivel lassan becsengettnek Én is elindultam a terem felé, csakhogy amikor fordultam volna be a megfelelő irányba valaki nekem jött. Meglepődve kaptam fel a fejem, JungKook volt az.

- Utállak. - mondtam, mire csak értetlenül nézett Rám, nem vártam meg míg reagál valamit. Kikerülve Őt siettem el mellette, vagyis ez volt a tervem, de Ő ezt nem így gondolta, csuklómat elkapva rántott vissza magához és karjai közé zárt. Meglepődve meredtem szemeibe, melyek most elsötétültek, szinte korom feketék voltak ami tökéletes kontrasztot nyújtott ébenfekete hajával.