|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛ Capítulo 13.♛

JungKook POV. :

A kezembe tartottam Jimin apró, hideg kezét, tényleg nagyon fázhat. A kocsiba beülve feltekertem a fűtést, a nyakamból levettem a sálat és Chimre terítettem.

- Miért nem indulunk? - kérdezte kíváncsian. Szeméből félre söpörtem a rakoncátlan tincseit és úgy figyeltem tovább. - Most meg miért bámulsz?

- Gyönyörű vagy. - suttogtam egyből, mikor átfutott e gondolat az agyamon. Jimin, túl szép, hogy ember legyen. Porcelán bőre oly' törékenynek hat, hogy félő bármelyik pillanatban darabjaira hullik. Vastag, húsos ajkai oly' hívogatóak, mint a tiltott gyümölcs  a paradicsomban. Szemei oly' gyönyörűen csillognak, mint a csillagok egy sötét éjszakán. Pisze orra oly' aranyossá teszi, mintha egy kis cica lenne. Az egész lénye csodálatra méltó, elsem hiszem, hogy az enyém lehet.

- Ne mondj már ilyeneket. - mondta és piros orcáját tenyerei mögé rejtette. Kuncogva húztam el kezeit arca elől, hogy tökéletesen láthassam gyönyörű vonásait. Ajkaira hajoltam és egy édes csókot leheltem rájuk, olyan édes… lehetetlen ellen állni neki. Aigoo, Ő az a bűnöző aki ellopta a szívem és ott tartja magánál. Azt hiszem halálosan szerelmes vagyok belé!

- Szólj, ha tévednék, de mivel Én nyertem bármit kérhetek tőled, így van? - néztem Rá huncut vigyorral az arcomon, mire Ő egy nagyot nyelve bólintott. - Akkor megyünk a fodrászhoz!

- Hogy hova? - kérdezte, miután egy megkönnyebbült sóhajt hallatott. Oh, a kis huncutnak, biztos rossz dolog jutott eszébe, nem tagadom elsőnek nekem is.

- Jól hallottad, szeretném, hogyha kipróbálnál új dolgokat.

- Csak ezért megyek ebbe bele, mert már Én is gondolkodtam rajta. Gondolom Te fogod megmondani a színt. - mondta, Én pedig fél szemmel figyeltem Rá, mert időközben beindítottam az autót és útnak indultunk.

- Jól gondolod, baby. De nem fogom elmondani, meglepetés lesz. - mosolyogtam. Már meg is van a tökéletes hajszín számára.

- De, ha nem fog tetszeni, meg verlek. - nézett Rám kihívóan.

- Rendben, de biztos, hogy tetszeni fog, tükrözi majd a személyiséged.

Jimin POV. :

Megrökönyödve bámulom magam a tükörből, már legalább öt perce ezt csinálhatom. Amikor először pillantottam meg a hajam színét, enyhe szívrohamot kaptam, lepörgött előttem minden, arcképek ugrottak fel, ahogy a barátaim fintorogva fogadnak. Hiába tudtam, hogy nekem vannak a világon a legjobb barátaim és Ők semmi pénzéért nem bántanának meg, akkor sem voltam ilyen tragikus változásra felkészülve.

- Nem tetszik? - kérdezte a fodrász csaj, ezzel kirángatva a tenger mennyiségére nőt viharzó gondolataim közül, majd mellém sétált és egy-két helyen igazított a hajamon. -  Szerintem nagyon jól áll.

- Köszi. - motyogtam és JungKook felé fordultam, hogy Ő mit gondol. Mert igazából nekem is tetszik, csak olyan fura és érdekel Ő mit mond.

- Szerintem is, jól választottam hajszínt. - vigyorgott büszkén.

- De...

- Semmi de, jól áll és kész, ne keress kifogásokat. - nézett Rám csúnyán, mire felkuncogtam.

- Oké, oké. Köszi.

- Nincsmit, majd este meghálálhatod, baby. Na menjünk. - kifizett az összeget, a lány először azt sem tudta, hogy hol van a meglepődöttségtől. Az egyszer biztos, hogy nagyon vicces fejet vágott.

◆🔹◆

- Bejössz? - kérdeztem, mikor a házunkhoz érkeztünk.

- Hát nem is tudom, lehet haza kéne mennem tanulni, meg ilyenek. - vakargatta zavartan a tarkóját. Tanulni mi?

- Nincs itthon, apa. - mondtam felhúzott szemöldökkel.

- Akkor minden további nélkül. - pattant ki az autóból, miután leállította a motort, mosolyogva mentem utána, hogy aztán lezárja a kocsiját. Lehetetlen eset, az egyszer biztos.

A konyhámban éppen ételt melegítek magunknak, miközben apát tárcsázom, viszont időközben JungKook is előkerül és hátulról átkarolt.

"- Szia, Kölyök. -" szólalt meg apa a vonal túloldalán, aki most tölti a régi munkahelyén az utolsó napját.

- Szia, Apa. Most értem haza, Te mikor jössz? - kérdeztem.

"- Olyan három óra múlva végzek és végre örökre itt hagyhatom ezt a kócerájt. -" nevetett fel, még egy kis ideig beszélgettünk, de hamar lekellett raknia a telefont.

Miután ettünk úgy döntöttünk, hogy a nappaliba pihenünk, JungKook helyet foglalt a kanapén teljesen szétterülve, Én pedig átmásztam felette, hogy belül lehessek. A fejemet Kook mellkasára hajtottam, annak érdekében, hogy jól láthassam a TV kijelzőjét, Ő pedig a derekamnál ölelt magához. Fél óra elteltével, viszont fájni kezdett a szemem, így inkább JungKook oldalába fúrtam az arcom, nem nagyon foglalkozott ezzel.
Így a nap végére annyira elfáradtam, hogy eltudtam volna aludni, majdnem sikerült is, csakhogy JungKook nagyon unatkozhatott, mivel hirtelen hideg ajkai érintették a nyakamon lévő érzékeny bőr felületem. A fáradtság minden egyes nyoma tovaszállt és helyét átvette a vágy, csukott szemekkel élveztem ajkai játékát, mikor viszont maga alá tepert és lábaim közé férkőzött, erősebben kezdte szívni a nyakam, ezáltal pedig kénytelen voltam felnyögni és az egyik kezemmel - amivel nem a díszpárnát markolásztam - a hajába túrtam. Sejmes tincseit meg-meg húztam, mikor olykor- olykor olyan kedve volt, hogy rajtam hadja a foglenyomatát. Éreztem, hogy lassan gondba leszek ott lent, viszont mikor Kook merevedése az enyémhez ért, azt hittem, hogy megőrülök. Ráadásul úgy gondolta, hogy még nem kényeztetett eleget, elsőnek végig nyalt az ütőeremen, utána pedig lejjebb haladva a kulccsontomra tért át és mind-e közben olyan csípő mozdulatokat vitt véghez, hogy azt hittem menten meghalok.

- Junh... JungKookh. - nyöszörögtem nehezen, hiszen alig jutott levegő a szervezetembe. A felettem támaszkodó minden erőmet kiszívta belőlem, olyan voltam, mint valami kibaszott kocsonya, de be kell, hogy valljam... élveztem.

- Mit szeretnél, egyetlenem? - duruzsolta szexi, mély hangján a fülembe és nem JungKookról lenne szó, ha utána nem nyalt volna bele. Mikor vágyittas tekintetébe néztem, az egész testem égett... azt hiszem akarom Őt.

# Boldog karácsonyt mindenkinek¡ ♥♥♥