|All You Need Is Love|√| {JiKook ff.}

♛Capítulo 18.♛

Jimin POV. :

- Csak apával, de megszakadt. - válaszoltam hosszas gondolkodás után, csak remélni tudom, hogy nincs fent régóta és, hogy nem hallott semmit. Nem mondott semmit, hanem a nyakam kényeztetését folytatta. Végig simított az oldalamon a póló alatt, érintése igazán jól esett, így folytonos sóhajok hagyták el ajkaimat. Rendkívül élveztem azt, ahogy bánik velem, hol finoman, hol pedig durvábban tudatta velem vágyait, a telefonomra pillantva boldogan realizáltam, hogy van még egy kis időnk. Az arcomon továbbra is ott virított a levakarhatatlan vigyor mikor szembe fordultam vele és bele másztam az ölébe, majd a hecc kedvéért a nyakát kezdtem el csókolgatni, szívesen hagytam volna rajta nyomot, de mivel Ő sem tette, így Én is megkímélem. Egy utolsó csókot nyomva ajkaira álltam fel, hogy aztán gyorsan felöltözzek, a fürdőben pedig elvégeztem a reggeli teendőimet.
Mikor már Kook is kész lett elindultunk az iskolába, ahol útközben felvettük Taemint és így hárman mentünk tovább.

Az iskola az az a hely, ahol nagyon sok időt töltesz, így az a legjobb megoldás, ha mindenkivel kijössz és mindenki kedvel téged. De természetesen az sincs kizárva, hogy nem találsz ott hozzád megfelelő barátokat, habár a legtöbb esetben mégis az fordul elő, hogy azért nem érzed jól magad abban a létesítménybe, mert kipézicnek és folytonos piszkálódás vesz körül. Ez ellen pedig azért nem akarsz semmit tenni, mert félsz, hogy jobban elfajulnak a dolgok, mint ahogy eddig is lenne. De akadnak olyan iskolák ahová értelmes diákok járnak és semmi ilyesmi nem fordul elő, való igaz, hogy nem sok, de vannak ilyen iskolák, ilyen például az Én iskolám is. Szóval feleslegesen aggódtam magam halálra a kocsiban, hogy mi lesz a tegnapi malőr miatt. Ugyanis, ahogy átléptem az iskola kapuját, mindenki ugyanúgy köszönt és senki nem nézett rám máshogy, hihetetlenül megkönnyebbültem.

Az iskolai időhöz híven, lassan és unalmasan teltek az órák, semmi izgalom nem volt a mai nap folyamán, csak megszokott monoton tanítás, így kénytelenek voltunk Taeminnel végig beszélgetni az órákon, pedig nem szerettük volna, de unatkoztunk. Komolyan nem történt semmi azon kívül, hogy történelemből beadandót kaptunk, amit holnapra kell megírni és csoport munka. Ráadásul az idő sem volt a legjobb, beborult és bármelyik pillanatban eshet az eső.
Mikor végre az utolsó óráról is kicsengettek, boldogan pakoltunk össze, majd Daehyunt a suli előtt bevárva útnak indultunk, de csak egy ideig mentünk együtt így négyen, mert Taemin tánc edzésre ment, míg Daehyun ének tanárhoz, így mindketten előbb szálltak ki, mint szoktak.

- Kook, megírjuk együtt a törit? - néztem rá, mikor megálltunk a házam előtt.

- Persze. - mosolygott, majd kaptam egy szájra puszit. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba, viszont ahogy az előszobába vettük le a cipőinket, egy női hang csapta meg a fülemet. Ez nem lehet igaz! A táskámat ledobtam magamról, majd a konyhába sietek, ahol megpillantom apát és Suzyt enyelegni.

- Ő mit keres itt? - kérdezem dühösen, szándékosan nem nézve a lányra.

- Neked is szia, Jimin. Miaz, hogy mit keres itt? Meghívtam vacsorára. - válaszolta nyugodtan, de közben próbált hatni rám a tekintetével, mert nagyon jól tudja, hogy egyáltalán nem kedvelem az állítólagos barátnőjét. Az éppen beérkező JungKook is érezhette a feszültséget, ezért megfogta a csuklómat jelezvén, hogy nyugodjak meg.

- Sziasztok. JungKook vagyok, Jimin barátja. - biccentett Suzy felé, aki szempilláját rebegtetve köszönt, a hideg futkos a hátamon ettől a nőtől.

- És nekem erről miért nem szóltál? Ha ezt tudom haza sem jövök. - feleltem indulatosan, miközben az asztalra csaptam. Egyszerűen csak felidegesít, hogy itt van a mi házunkban, mert tudom, hogy nem szereti apát, Ő viszont oda meg vissza van érte és ezért nem veszi észre, hogy milyen is valójában a kis barátnőjécske.