Vajon létezik? /S Z Ü N E T E L/

31. fejezet

Reggel a takróba csavarodva ébredtem, ugyanis Ad nem volt mellettem. Magamhoz fogtam a fehér ágyneműt, hogy keressek magamnak egy ép ruhadarabot. Megpillantottam a küszöbön Adam fekete ingét. Gyorsan magamra kaptam és elindultam megkeresni. A konyhában találtam rá. A tűzhelynél állt egy szürke pamut nadrágban és valamit nagyon készített.
-Jó reggelt!-nyomok puszit a hátára, ahogy hátulról megölelem.
-Jó reggelt! Aludhattál volna még egy kicsit.- fordul meg.-Nem lettem kész az ágyba reggelivel.-von közelebb magához.
-De kis cuki vagy! Ágyba akartad hozni nekem a reggelit?-fonom nyaka köré a karjaim.
-Igen. De mivel már itt vagy... nem meglepi.-csókol meg. A derekamról lecsúsztatta a tenyerét egészen a fenekemig, amibe bele is markolt.
-Mondd, hogy nem csak ez az ing van rajtad, amiben sokkal jobban nézel ki, mint én!??
-Nem szeretnék hazudni.-és számára ez volt a végszó, ugyanis másodpercek alatt kerültem a konyha pultra.
-Valld be, hogy direkt csinálod!
-Mit is?-vigyorgok.
-Nálam nem válik be!-kezdi el simogatni a combom.-Most viszont még rosszabb a helyzet, ugyanis nem elég hosszú ez a fránya ing.-morgolódik.
-De kis kanosak vagyunk ma reggel.-nevetek fel, majd megpuszilom az orra hegyét.
-Csodálkozol?-épp gombolta volna ki a fekete anyagot amikor megszólalt a csengő.
-Nyugodj meg egy kicsit. Addig kinyitom az ajtót.-szállok le a pultról, de amikor indulni készültem megfogta a derekam és visszahúzott. Majd a fülemhez hajolt.
-Te felöltözni mész, nem pedig ajtót nyitni.  Mégcsak az kéne, hogy valaki így lásson.
Kuncogva indultam meg az emeletre, ahol útközben a szétszaggatott ruhadarabokat összeszedtem és egy kupacba leraktam a hálószoba ajtaja mellé. A szekrényből elővettem egy fekete fehérnemű szettet és egy szintén fekete rövidnadrágot. Miután ezeket magamra  húztam, az inget is visszavettem, ugyanis az egész anyagot Adam illata vette át. A fürdőszobában a tükör előtt egy laza konytba fogtam a hajam és megmostam az arcom, majd ismét elindultam reggelizni. Bekanyarodva a nyitott helyiségbe meghallottam, hogy Ad valakivel beszélget. És akkor megláttam Stefant.
-Szia Stefan!-köszöntem.
-Jó reggelt asszonyom!
-Még csak kisasszony..de amúgy sem vagyok olyan idős, úgyhogy tegezz nyugodtan.
Ő pedig Adamre néz, aki pedig hitetlenkedve nézett rám.
-Azt hiszem..-kezdte, de félbeszakítottam.
-Szólíts csak Alexnak!-mosolygok rá, közben pedig elindulok a telepakolt tálcához.
-Ha ennyire...ragaszkodsz hozzá.-törődik bele.
-Köszönöm!
-Kicsim..nem abban egyeztünk meg, hogy amíg kinyitom az ajtót felmész felvenni valamit?-vonja föl az egyik szemöldökét.
-De. Én pedig fel is öltöztem.-mondom és az ing aljához nyúlva megemeltem azt, hogy kivillanjon a nadrágom. Ad pedig megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
-Figyelj kicsim!..Megfeledkeztem egy fontos tárgyalásról, ami mára volt kitűzve.
-Szóval be kell menned!-mondom, miközben az elvett bacont visszahelyeztem a tányérra.
-Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből!-jön oda hozzám.-Egy óra az egész. Ígérem már délben itthon is vagyok!-bújik hozzám.
-Ne hízelegj! Nem haragszom, csak jó lett volna még egy kicsit kettesben lenni.-cirogatom meg a mellkasát.
-Csak a tiéd vagyok ha hazaértem! Nem zavar majd minket senki.-csókol meg.
-Szavadon foglak!-mondom, és most én bújok hozzá.
Gondoltam egy kicsit kitakarítok míg egyedül vagyok, ezért a hangosan dübörgő zene miatt nem hallottam meg hogy kopogtak az ajtón, így majdnem szívrohamot kaptam mikor megfordultam megnézni, hogy miért állt le a zene és szembe találtam magam Yrával.
-Istenem, Yra! A frászt hoztad ráám!-kapok a szívemhez.
-Hát ez van!-ránt vállat.
-Én is szeretlek.-mondom gúnyosan.
-Ki is rabolhattak volna..azt sem vetted volna észre.
-Ad bezárta az ajtót ezért gondoltam nem annyira nagy baj ha nem hallom meg ha jön valaki.
-Mindegy. Azért jöttem, hogy kérjek egy kis tejet Darcynak, mert ha lehetséges akkor csak este hoznám vissza mert Oliver nagyon jól el van vele és megkért, hogy kérdezzelek meg.
-Hát ha nem okoz gondot akkor nyugodtan maradhat estig, csak akkor úgy gyertek, hogy etetésre és akkor nem kell annyi.
-Okés. Éééés..Milyen volt az este?-vigyorgott. Én pedig lehajtottam a fejem, hogy ne lássa a kipirosodott arcomat.
-Hááát....fantasztikus!-vigyorgok már én is.
-Akkor az én drága öcsikém kitett magáért. Ezt viszont örömmel hallom. Ő hol van?-néz körbe.
-Valami fontos megbeszélésre kellett mennie ami kiment a fejéből.
-Kiherélem!!-morogja.
-Azt mondta legkésőbb délre itthon van.
-Most kettesben lehetnétek, erre bemegy a céghez. Megáll az eszem!! Tudod mit? Mi addig elmegyünk egyet vásárolni.
-Én benne vagyok csak akkor előtte elmegyek és készítek elő a kicsinek valamit.
-Okés én addig ezt befejezem és akkor mehetünk is.
-Köszönöm!
Már egy fél órája a bevásárlóközpontban sétálgatunk. Minden üzletbe bementünk ami mellett elhaladtunk így a kezeink papírszatyrokkal voltak tele. Éppen ültünk volna le kajálni amikor csörögni kezdett a telefonom.
-Bocsi Ad az.-tartom Yra felé a kijelzőt, majd nagy nehezen lepakoltam a székem mellé.
-Szia drágám!-köszönök.
-Szia kicsim. Merre vagy?
-Yrával eljöttünk bevásárolni.-harapok bele a  leendő sógornőm álltal rendelt pizzámba.
-Csak azért hívtalak mert most értem haza...
-Fél óra és én is otthon vagyok.-mondom, de Yrából csak annyit látok ahogy pakol össze, hogy minél hamarabb haza tudjon vinni, és ez volt az a pillanat amikor nem bírtam tovább és elnevettem magam.-Kezdem azt hinni, hogy a nővéred jobban akarja, hogy otthon legyek mint te.
-Én nem vagyok ebben olyan biztos!-morogja a telefonba.
-Tíz perc és otthon van!-szól bele a telefonba Yra.
-Várom!
-Akkor nemsokára! Szeretlek.!
-Okés. Én is szeretlek!-mondja majd bontja a vonalat.
Az ajtón alig fértem be a sok szatyortól amik telis tele vannak babaruhákkal..nem tudtam őket otthagyni.  Nagy nehezen belöktem a lábammal az ajtót és mire megfordultam Ad ott állt előttem. Kezeimből lerakta a szatyrokat a földre majd szenvedélyes csókban részesített.
-Óráknak tűntek a percek mialatt ideértél!-mondja két csók között, mire csak mosolyogni tudtam.
-Mit szólnál ha főznénk valamit?-igazítom meg az ing gallérját.
-Benne vagyok! Mondjuk csak akkor ha te leszel a desszert!-vigyorog.
-Megegyeztünk!-nyomok puszit a szájára. Menj és öltözz át. Addig kipakolom a hozzávalókat.