Vajon létezik? /S Z Ü N E T E L/

6. fejezet

6.rész

Nem tudom mennyi idő telhetett el amióta eljöttünk, de nem is érdekelt. Jó érzés volt egy kicsit kikapcsolni az agyam és csak nézni a semmibe.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide!.-fordultam Kevin felé.
-Igazán nincs mit. Tudom milyen, amikor már eleged van mindenből és csak el akarsz vonulni valahova, ahol egy kicsit magad vagy. De menjünk. Lehűlt a levegő és nem akarom, hogy megfázz itt nekem.-mondta.
-Hidd el azt én sem akarom.-mondtam nevetve.
-Jól áll ha mosolyogsz. Gyakrabban kéne ezt tenned.-mondta.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

Mikor hazaértünk levettük a cipőinket a bejáratnál és elindultunk az emelet felé. Ekkor egy torokköszörülést hallottunk a nappali felöl. Mikor beléptünk a helyiségbe. Mindenki ott ült a kanapén és feltehetőleg ránk vártak.
-Merre jártatok fiatalok?-tette fel kérdését Lucas.
-Csak megmutattam Alexnak a környéket.-válaszolta Kevin.
-Melyik részét? A szállodai szobákat?-kérdezte cinikusan Barbara.
-Ne kezd újra.-mordult rá a bátyja.
-Csak egy szimpla kérdés volt.
-Nem, nem szimpla kérdés volt.-mondta mérgesen Kevin. A vállára tettem a kezem, hogy hagyja.
-Mi alapján ítélkezel felettem?-száltam be már én is.
-Csak nézz magadra.-mutatott végig rajtam.
-Ezt pont te mondod? Szerinted, ha a többi ember is úgy ítél el téged mint te engem, akkor rólad szerinted mit gondolnak?-kérdeztem vissza.
-Alex.-szólt rám erélyesen Lucas. Ne merj így beszélni Barbarával.
-Miért? Ő beszélhet így velem? Megértem, hogy a vérszerinti lányotok, de akkor minek vállaltátok el, hogy a gondomat viselitek, ha kivételeztek?
-Kevin, Barbara menjetek fel a szobátokba. Drágám, megtennéd, hogy magunkra hagysz egy kicsit? Beszélni szeretnék Alex-al....négyszem közt.-mondta.
Mindenki csinálta amit kért tőlük.
-Figyelj ide Alex. Nem tűröm el, hogy így beszélj a lányommal.
-Miért? Mert csak az igazat mondtam? Az emberek ha ránéznek ugyan azt látják mint én. Aki nem ismeri annak az az első véleménye, hogy egy nagy ribanc....-és akkor csattant a tenyere arcomon.
-Ne merészelj így beszélni róla. Te ebben a házban egy senki vagy és ha bárkinek el mered mondani, hogy megütöttelek sokkal rosszabb lesz ezt megígérhetem.-mondta ellent nem tűrő hangon. Megértetted?
-.....-nem szóltam semmit. Ekkor csattant a második pofon.
-Megértetted?-ismételte.
-Meg.-mondtam, majd hátat fordítottam neki és felszaladtam a szobámba.
~Én:Szia L. Tudnánk beszélni?
...
~Payne:Szia. Persze. Mi a baj?
~Én:Nem fogom kibírni itt két évig...
~Payne:Alex, mi történt? Ne keljen mindent harapófogóval kiszedni belőled.
~Én:Lucas, az "apám" felpofozott, mert kiálltam magamért és mert a picike kislányát leribancoztam.
~Payne:Hogy mit csinált? Ugye most csak viccelsz?
~Én:Nem...
~Payne:Szolj "anyudnak"..
~Én:Azt mondta ha bárkinek elmerem mondani sokkal rosszabb lesz...
~Payne:MIT CSINÁLT AZ A BAROM HÚGI??
~Én:Mit keres ott Zayn??o_o
~Payne:Most az ne érdekeljen húgi, hogy hogy kerülök ide.Mit csinált veled??
~Én:Kaptam két pofont mert leszóltam a picikéjét...
~Payne:Ezt nem hiszem el...Figyelj, elrendezem, hogy elkerülj onnan rendben?
~Én:Zayn nee...ha megtudja, hogy elmondtam valakinek megver...
~Én:Zayn..
~Én:ZAAAAYN....

Végem, gonoltam magamban. Tudtam, hogy már nem fog visszaírni így elmentem letusolni. Mikor végeztem magamra tekertem a törölközőt és úgy léptem ki a folyosóra. Mikor kiléptem az ajtón Lucas akkor jött ki a hálószobájukból és jól láthatóan végigmért. Gyorsan bementem a szobámba átöltöztem és lefeküdtem. Végig gondolva a mai napot újra könnyezni kezdtem és így is aludtam el...álomba sírtam magam.

Reggel az ébresztő hangjára keltem. Újra suli...A szekrényem elé álltam és elővettem egy fekete farmert ami térdnél ki volt szaggatva és egy fekete haspólót. Elmentem a fürdőszobába felöltözni. Mikor azzal megvoltam, gondoltam egy kicsit változtatok a külsőmön és használok egy kis sminket. Mikor a tükörbe néztem szembe találtam magam egy feldagadt, vörös szemű lánnyal. A hajamat lófarokba kötöttem majd meghúztam a tusvonalam. Ahhoz képest, hogy nem nagyon szoktam sminkelni, szerintem nagyon jó lett. Még gyorsan tettem fel egy kis szempillaspirált és késznek nyílvánítottam magam.

Lementem a konyhába, ahol a többiek már javában ették a reggelijüket.
-Jó reggelt.-köszöntem majd leültem az asztalhoz.
-Neked is Alex.-köszönt vissza Gabi és Kevin.
-Te aztán kicsípted magad drágám.-mosolygott rám Gabi.
-Ribanc.-morogta Barbara az orra alatt.
-Köszönöm.-mosolyogtam Gabira majd nyomtam arcára egy puszit.
-Mi ez a jó kedv?-kérdezte Kevin.
-Semmi csak kíváncsi vagyok az osztályomra.-feleltem.
-Hidd el ők rád nem.-vetette oda Barb.
-Az engem nem érdekel. Attól még én lehetek.
-Kkhhm..kkhhm..-köszörülte meg a torkát Lucas jelezve, hogy nem tetszett neki válaszom.
Megvontam vállam jelezve, hogy nem érdekel, majd ettem tovább.
-Mennünk kéne.-szólt Kevin.
-Oké. Lehozom a táskám és mehetünk.
Azzal fölmentem a táskámért és már mentem is vissza.
-Mehetünk.-mondtam majd odaléptem Gabihoz és adtam arcára puszit. Mielőtt elhúzódhattam volna szorosan megölelt. Kevin mosolyogva figyelt minket, hogy milyen jól kijövünk egymással.
Úgy indultam el otthonról, hogy ez egy tökéletes nap lesz. Háát tévedtem....