Vajon létezik? /S Z Ü N E T E L/

35. fejezet

Mikor megérkeztünk a parkba, a kivetítőhöz közel parkolt le, hogy lássunk is valamit.

-Na és mit nézünk?-fordulok felé.

-Legyen meglepetés!-hajolt közelebb egy csókért.

-Azt azért elárulod, hogy mikor kezdődik?

A karórájára pillant, majd vissza rám.

-Még van negyvenöt percünk.-vigyorog.

-Mit szólnál, ha addig körbenéznénk?-húzom végig a mutató ujjam a pólója nyakán.

-Amit csak szeretnél.-húz át az ölébe.-Ugye tudod, hogy vadítóan nézel ki ebben a szerelésben?!-csókolja meg a nyakam.

-Reméltem, hogy tetszeni fog.-simítom meg az arcát.

-Mi az, hogy?!!-hajolt volna ismét ajkaimra, de mutató ujjammal meggátoltam, hogy közel férkőzzön.

-Ugye nem hitted azt, hogy hagyom húzni az időt, azok után amit otthon műveltünk?-vonom föl a szemöldököm.

-Taláán!-vigyorog, mire mellkasára csapok.

-Na gyere.-húzom magammal, miután kinyitottam az ajtót. Megnyomta a gombot ezzel bezárva az autót.

-Na és merre szeretnél menni?-kulcsolja össze ujjainkat.

-Csak menjünk.! Nem számít melyik irányba, amíg itt vagy velem!-ölelem meg.

-Szeretlek!-puszil a hajamba.

-Én is szeretlek!

Csak bolyongtunk, beszélgettünk és nevettünk. Egyszer csak felbukkant egy vattacukor árus. Felcsillantak a szemeim és egyből húzni kezdtem az árus felé.

-Nyugiii..kicsim még öt perc múlva is ott lesz.

-Kapooook?-nézek rá kiskutya szemekkel.

-Hogy tudnék nemet mondani egy ilyen pillantásnak?-lop egy csókot.

Két perccel később pedig már a kezemben tartom a puha, rózsaszín és édes csodát.

-Nyisd ki a szád!-tartom felé a lecsípett darabot.

-Edd meg nyugodtan.-mosolyog.

-Háát jóó..-veszem a számba a neki szánt darabot, mire ő hirtelen lecsapott az ajkaimra.

-Sokkal finomabb!-mondja mire mindketten felnevetünk.

-Lám, lám Adam... micsoda meglepetés. Nem gondoltam, hogy pont itt fogunk találkozni..és nézzenek oda milyen gyönyörű barátnőd van.-mondja gúnyos hangnemben az ismeretlen srác.

-Jack..-biccent felé Ad, de minden porcikája megfeszült.

-Még mindig olyan karót nyelt alak vagy, mint voltál.-veti oda a mellette álló lány. -Tudod, sokkal felszabadultabb voltál, amikor még közénk tartoztál.-ingatta a fejét.

-Soha nem tartoztam közétek!-vicsorog.

-A..ad..mégis kik ezek és miről beszélnek?-nézek rá értetlenül.

-Kicsim, majd mindent elmagyarázok csak nem most. Oké?

-Áááh..szóval a ribid nem is tud semmit?-nevet fel a vörös.

-Lehet, hogy összekeversz valakivel..-nevetek fel kicsit sem jókedvűen.-Talán pont magaddal?-nézek rá.

-Kinek képzeled magad te kis semmirekellő?-visítja.-Adam csak azért van veled mert csak így léphetett ki a mi kis szövetségünkből.-emelte meg a hangját.