Vajon létezik? /S Z Ü N E T E L/

3.fejezet

Miután mind a hárman megnyugodtunk, felmentünk a szobámba és segítettek pakolni.Igen, holnap költözök.. Két teljes évig nem jöhetek vissza ide, ahol  két, számomra fontos ember él. A bátyám és L. Annyira nem törne le ez az egész költözéses dolog, ha ők nem lennének. Gondolataimból L hangja szakított ki.
-Alex, minden rendben lesz-jött oda és megölelt.
-De két év az rengeteg idő. Nem ismerek senkit, nem lesztek ott ti se.
-Majd megyünk látogatóba azzal nem kell foglalkoznod, azt majd én megoldom.-mondta bátyám. Ő is odalépett és mindkettőnket megölelt.
-Remélem is, hogy jöttök ha már egyszer én nem jöhetek...
-Nyugi húgi, ezt is átvészeljük okéé?? Nincs olyan akadály, amit te és én nem tudunk leküzdeni.Ha kell akkor minden nap dolgozni fogok, csak azért, hogy visszajöhess és, hogy láthassalak.Minden nap fel fogunk hívni és minimum egy órát fogunk beszélni jó??
-Jó.-mondtam majd szorosan megöleltem őket mégegyszer.

L-el megbeszéltem, hogy ma nálam alszik és kihasználjuk azt a kis időt, amit még itthon tölthetek vele és a bátyámmal.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte.
-Persze.Mit nézzünk?
-This is us?
-Benne vagyok.-mondtam fülig érő szájjal.
Ez az egyik kedvenc filmem és L-el is megszerettettem.
-Lemegyek csinálok pattogatott kukoricát addig kapcsold be a filmet.-mondtam.

Lementem a konyhába, kivettem a szekrényből egy csomag pattogatott kukoricát, bedobtam a mikróba és amíg az készül, addig keresek még valami innivalót.A mikró jelzett, hogy lejárt az idő és kivehetem a kukoricát.Egy tál kukoricával és egy üveg colával indultam meg a szobám felé, de útközben belefutottam Zaynbe.
-Hát te?-kérdezte.
-L-el filmezünk és lejöttem egy kis rágcsáért.-válaszoltam.
-Értem.
-Te nem jössz?
-Mit néztek?
-This is us.-mosolyogtam rá.
-Köszi, de kihagynám.-mondta nevetve.
-Jolvan akkor jó éjszakát.-adtam neki egy puszit.
-Neked is húgi.-mondta, majd a konyha felé vette ő is az irányt.

Reggel szomorúan konstatáltam, hogy ez a nap is eljött. Még csak most tudtam meg, hogy el kell a bátyámtól költöznöm, méghozzá Londonba...,ami valjuk be nem itt van, egy olyan családhoz, akikről semmit se tudok. A gyámügyesekkel elküldték a repülőjegyemet, ami a 15:00 órási gépre szól. Próbáltak rábeszélni előbbi időpontra, hogy ne sötétbe keljen utaznom, de természetesen nem mentem bele.

Mikor már mind a hárman felkeltünk elmentünk csavarogni be a városba. Rengeteg képet készítettünk, én párat ki is nyomtattattam, hogy legyen mit magammal vinnem. Elmentünk bevásárolni utána pedig beültünk egy pizzázóba.Mivel eggyikőnk sem reggelizett, nem bajlódtunk, egyből vettünk egy egészet(ami majd nem kevés is volt). Ránéztem a telefonomra, hogy mennyi lehet az idő és amikor felvillant a kijelző, egy nagy sóhaj hagyta el a mellkasom. Már csak két órám van a gép indulásáig, de még mindig nem fogtam fel az elmúlt időszakban történteket.
-Indulunk? Még be kellene pakolnom pár cuccot.-kérdeztem.
-Persze, ahogy szeretnéd.-mondta Zayn.
Kifizette a pizzát majd elindultunk hazafelé. Az egész utat végigbeszéltük, elterveztük, hogy minden nap beszélünk és amikor csak tudnak eljönnek hozzám és meglátogatnak. Mikor beléptem a házba egyből a szobámhoz vettem az irányt. Gyorsan bepakoltam még azt a kevés dolgot amiket ma vettem, köztük a képeket is, majd behúztam a bőrönd zipzárját. Feláltam a földről, magam mellé állítottam a bőröndöm és körbenéztem a szobámon, amit egy jó ideig nem fogok látni és az emlékek átjárták a gondolataim...A fejembe véstem minden eggyes részletet és könnyeimet visszatartva léptem ki az ajtón.

Lent már L-ék vártak a kanapén ülve és amikor meghallották, hogy jövök lefelé odasétáltak hozzám.
-Mehetnük?-kérdezte Zayn.
-....Igen.-válaszoltam.
-Gyere ide.-tárta szét kezeit L.
Szorosan megöleltem és próbáltam visszfolytani feltörő könnyeimet. Nem szeretek búcsúzkodni, mert számomra az azt jelenti, hogy a késöbbiekben nem fogunk találkozni, amit valjuk be, nem élnék túl. Kiléptünk a bejárati ajtón, Zayn betette az utolsó bőröndöm is a csomagtartóba majd beszáltunk. Egész úton csak kattogott az agyam, hogy most ezután mi lesz?? Oda értünk, kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a csomagjaimmal a Londoni járat felé. Megérkeztünk az ajtóhoz, ahol az eggyik sztyuárdesz állt és a jegyeket ellenőrizte.Még volt tíz percem felszállásig, így gyorsan még odamentem az én kis családomhoz (L és Zayn) és megölelgettem őket.
-Hívlak titeket ha leszállt a gép.-mondtam.
-Mindenképpen hívj.-jelentették ki szinte egyszerre.
-Rendben. Vettem egy mély levegőt gyorsan megöleltem őket mégegyszer és a bőröndjeimért nyúltam.
-Hiányozni fogtok.-mondtam és éreztem ahogy lassan utat engedek a könnyeimnek. Ennek hatására L szeme is bekönnyesedett és szorosan megölelt.
,,Kérjük kedves utasainkat, hogy a Londoni járatra kezdjék meg a beszállást!"-hallottuk meg a hangosbemondó szavait.
-Mennem kell.-törölgettem meg szemeimet.Vigyázzatok magatokra és egymásra.
-Rendben de te is vagyázz magadra.-mondta L.
-Sziasztok.-mondtam majd az ajtóhoz mentem ahol leellenőrizték a jegyemet majd tovább indultam a helyemre az ablak mellett elhelyezkedő székhez, ahova egy idős nénin kellett átmásznom.
-Ne haragudjon, be tetszene engedni?
-Persze aranyom, jöjjön.-mondta.
-Köszönöm szépen.-mosolyogtam rá.
-Mi úton van kedveském?-Kérdésére kezdett homályosodni látásom a felgyülemlő könnyektől, de visszanyeltem őket.
-Londonba kell költöznöm egy kis időre, de remélem hamar eltelik és minél hamarabb jöhetek haza.-próbáltam kicsikarni egy kis mosolyt.
-Néha észre se vesszük, hogy milyen gyorsan.-válaszolta.
-Remélem.
Ezzel letudtam a beszélgetést. Az ablak felé fordultam és bámultam ki rajta. Éreztem, ahogy a szemeim egyre nehezebbé válnak és lassan elragadt az álmok világa.

Arra ébredtem, hogy a mellettem ülő néni elkezdi bökdösni a vállam.
-Megjöttünk aranyom.-mondta.
-Köszönöm, hogy feltetszett ébreszteni.-mosolyogtam rá.
-Igazán nincs mit kedveském.

Megkezdtük a leszállást. Miután kiértem a tömegből elkezdtem keresni a "szüleimet" de nem láttam őket így elindultam kifelé. A bejárattól nem messze láttam meg egy házaspárt egy velem egykorú lánnyal és egy idősebb sráccal. A kezükben egy papír volt amin a nevem szerepelt.