Vajon létezik? /S Z Ü N E T E L/

20. fejezet

Alex szemszöge:

Az érzés mikor megéreztem ajkait az enyéimen, felbecsülhetetlen volt. A pillangók, amikről eddig tudomást sem vettem csak úgy verdestek a szárnyaikkal... Egy röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy helyes-e, amit teszünk..De aztán rájöttem, hogy nem igazán érdekel. Hevesen viszonoztam tettét, mire ő belemarkolt a fenekembe, ami miatt belenyögtem csókunkba. Éreztem, hogy elmosolyodott....A következő pillanatban viszont nyílt az ajtó. Gyorsan szétrebbentünk, mintha mi sem történt volna. De ugye ez nem nagyon jött össze..
-Ne haragudjatok. Csak gondoltam megnézem hogy vagy.-kezdett szavatkozni.
-Semmi baj anya..-felelt Kevin. Éreztem, hogy a piros egyre sötétebb árnyalatában pompázik az arcom.
-Ne legyél zavarban Alex...láttam már ilyet...,sőt még párszor tovább is haladtunk és most nézd meg...ott áll előtted a következménye.-nevette el magát a végére.
-Köszi anya én is szeretlek.-szólalt fel Kevin.
-De azt nem mondtam, hogy meg is bántam.-nézett büszkén fiára, mire én kibontakoztam az öleléséből és taszítottam egyet Kevinen, hogy legyen már annyi esze és ölelje meg Gabit, ééés addig is terelődik a téma az imént történtekről, ami sikerült is. Aztán egy váratlan pillanatban Kevin bevont az ölelésükbe, majd Gabi eltolt minket és ránk nézett.
-Ezt a kapcsolatot komolyan gondolod?-fordult fiához.
-Igen. Soha nem éreztem még ilyet más lány iránt. Amikor belépett az életünkbe azt hittem, hogy ugyan olyan lesz mint Barbara vagy sokkal rosszabb. De történt egy-két dolog ami segített abban, hogy rájöjjek ez nem így van. Szeretném elvinni randizni, a későbbiekben pedig ha úgy érzi, hogy készen áll velem egy kapcsolatra, akkor megkérném, hogy legyen a barátnőm...Minden pillanatot amit lehetne vele töltenék, séta közben csókot lopnék megmutatva ezzel a világnak, hogy mi együtt vagyunk...-fejezte be a monológját, amit én tátott szájjal hallgattam.
-Remélem, hogy ez mind igaz, mert a jelek szerint-bökött felém a fejével-nem viszonzatlanok az érzéseid.-mosolygott és kiment a szobából. Én csak álltam ott lefagyva, roppant módon örültem neki, hogy így felvállalta az érzéseit és ezt mind előttem. Nem tudtam erre most hogyan kellene reagálnom, így feltettem neki azt a kérdést, ami a fejembe visszhangzik.
-Amit az előbb mondtál az mind igaz volt?
-Igen.-Ez a négy betű megmelengette és egyben meg is dobogtatta a szívem. Nem gondolkoztam sokat a tetteimen. Odaléptem hozzá és ajkaira tapadtam. Habozás nélkül viszonozta. Két keze közé fogta az arcom, így tartva magához közel, de eszem ágában sem volt ezt a pillanatot félbeszakítani és itthagyni Őt. Mikor levegő hiány miatt elváltunk, homlokát enyémnek döntötte és úgy figyeltük egymást.
-Nem hittem volna, hogy ilyen hatásos lesz majd a beszédem.-fényezte magát.
-Chh...-forgattam meg a szemem.
-Legalább magadnak ne hazudj..mindketten tudjuk, hogy fülig belém vagy esve.
-Pardon? Nincs egy kicsit sok önbizalmad? Adhatnál egy keveset nekem is.
A következő pillanatban pedig megcsörrent a telefonom. Zayn neve jelent meg a kijelzőn, így gyorsan felvettem miközben Kevinnek eltátogtam egy ,,sajnálom,,-ot.
-Szia broo...
-Hugiiii..ez neked nem áll jól.-oltott le.
-Nem baj. Próbálkozni lehet. Mit szeretnél?
-Sokkal jobban érzem magam, ezért L-el azon gondolkoztunk, hogy nemsokára meglátogatnánk..Mit szólsz?
-Mikoooor?-indultam be.
-Jövő hónapban gondoltuk..ha akkor jó.?
-Ne hülyéskedj mááár...bármikor jó. Tőlem ma is jöhettek.
-Azért ne siessünk annyira előre...-próbált meg lenyugtatni.
-Szerinted mit fogok csinálni ebben az időszakban ameddig nem jöttök?-háborodtam fel.
--Lenne pár ötletem..-suttogta Kevin, mire vállon csaptam.
-Eddig is feltaláltad magad, ezután is menni fog. Ügyes lány vagy te.
-Jolvan.
-Szeretlek! Vigyázz magadra.!-köszönt el.
-Én is szeretlek! Te is vigyázz magadra, mert ha nem én látom el bajod...-erre csak röhögött és letette a telefont. Ledobtam az ágyra a készüléket és vettem egy mély levegőt. Most éreztem magam igazán nyugodtnak. A hátam mögött lépések zaja ütötte meg a fülem, majd a derekam köré fonódott két erős kar. Hátulról átölelt, fejét a nyakhajlatomba hajtotta és apró puszikkal hintett be egy kisebb felületet.
-Az előbb megleptél...és egy kicsit be is indítottál.-mondta lassan mire elpirultam. Megfordultam karjaiban és a nyaka köré fontam a karjaimat.
-Kicsi Kevin nem bír magával?-cukkoltam.
-Nem csak a kicsi.-támadott le. Vadul falni kezdtük egymás ajkait, de úgy éreztem, hogy nem nagyon tudja kordában tartani magát jelen pillanatban. Keze a pólóm szegélyéhez siklott majd becsúsztatta alá és köröket kezdett leírni a bőrömön. Egyik percről a másikra magszabadított a felsőmtől és az ágy felé kezdett el tolni, majd megéreztem a puha szivacs anyagát, amikor ledöntött rá. Fölém kerekedve folytatta tevékenységét. Az én gondolatom is, miszerint ez nem helyes és megbánnám ha megtörténne, kezd eltompulni. Az érzelmeim vezettek. Átvették rajtam az uralmat. Az én kezeim is elkezdtek vándorolni testén. A pólója alatt kockás hasát kezdtem el simogatni, mire felmordult. Beleharaptam alsó ajkába, vele egy időben pedig én is lekaptam róla a pólóját.
-Nem hiszem, hogy ennek....itt...lenne..az...ideje.-mondta csókok között.-Amint mondtam TE más vagy mint a többi lány...
-Van nekem is egy olyan érzésem, ha most megtörténne megbánnám...-csalódottan lehunyta a szemét és el akart menni, de a keze után nyúltam.-Nem azt bánnám meg, hogy veled történne, hanem azt, hogy így elsiettük.-fejeztem be. Erre csak elmosolyodott és mint aki nem bírna betelni a csókjaimmal, újra lecsapott rám. A mai nap folyamán pedig másodszor történt meg, hogy kopogás nélkül léptek be a szobámba...