Shichinintai és a kislány

2.1 Titkok és takarítás

A nap hátra lévő részében igyekezett mindenki mindent velem megcsináltatni. Mivel új vagyok még itt ezért ellent se nagyon mertem mondani. Több ízben is elhaladtam Kyoukotsu mellett, aki vagy aludt, vagy unottan játszott egy kisebb szikla darabbal. Rajtam kívül mindenki rettegve méregette. Mikor egy nagyobb vödröt vittem el arra ahhoz, hogy az egyik termet fel mossuk, láttam ahogy Bankotsuék kijönnek a nemestől és egy másik épülethez indulnak. Sajnos nem volt időm megtudni, hogy hova, vagy miért. De egy biztos. Még nem indultak tovább. 

Mikor a termet mostam fel egyszer csak valaki benyit. Óvatosan felpillantok rá, az úrfi (a nemes fia) az. Rögtön megállok a munkában, mert ilyenkor ez a szabályzat. Meghajolok és üdvözlöm. Egyedül vagyok itt. Aki be lett osztva mellém elment "megnézni valamit". 

-Hagyd csak! -mosolyogva legyint egyet és belép a terembe, becsukva maga után az ajtót- Hallottam, hogy itt leszel. Gondoltam, megnézem pontosan mit is csinálsz.

-Köszönöm, de nem kellene rám fecsérelnie az idejét, Úrfi. -fogalmam sincsen, hogy pontosan mit is kéne mondanom vagy, hogy hogyan kell vele illedelmesen viselkednem.

-Szívesen teszem. -az egyik sarokban vannak párnák. Fog egyet és arra leül- Nyugodtan dolgozz tovább. Nem akarlak feltartani. -ezt nem nagyon tudom mire vélni, de jobbnak látom ha engedelmeskedek.- Hogy hívnak?

-Yukiko. -felelem, miközben neki állok tovább suvickolni a padlót.

-Értem. Elmondanád, hogy milyen volt a 7 harcossal utazni? Vagy azt, hogy milyenek voltak harc közben. -kicsit meglep a kérése, de tudom, hogy muszáj neki elmondanom.

-Ahogy ők is mondták végeztek szinte mindenkivel a falumban. Harcban mindenkit felül múltak.. Még a papnőnket is. -mondom szomorúan, kicsit lelassulok miközben mesélek. Majd mikor észbe kapok ismét felgyorsulok.

-És milyen volt velük utazni? Milyen a személyiségük?

-Nem igazán tudom... -füllentem, de tudom, hogy ez így kevés lenne- Bankotsu a főnök. Ezt senki sem vitatja. Erős...

-Igen, láttam a pallosát. Bámulatos, nem?

-De igen. -bólintok. Igyekszem inkább a padlóra koncentrálni. Eddig kedvesnek tűnt, de most feszélyez inkább.

-És a többiek? Azaz óriás aki kint alszik?

-Kyoukotsu. Nem beszél túl sokat... legalábbis nem beszélt sokat. Inkább csak morgolódik. Annak ellenére, hogy milyen nagy talán tőle tartok a legkevésbé.

-Érdekes! -ahogy az úrfira pillantok látom, hogy teljes figyelmét rám szenteli- És a törpe?

-Mukotsu? -csak bólogat, valószínűleg fogalma sincs kit hogyan hívnak- Szerintem sunyi. Mérgeket kever és azokkal gyilkol. Gondolom akkor menjek rajtuk sorba. Jól gondolom, úrfi? -csak bólogat. Nem tudom, hogy szabad-e elmondanom bármit, de nem mondta senki sem, hogy nem- Akkor legyen Ginkotsu. Ő az akinek a teste fel fémből van. Ő többet beszél, leginkább Renkotsuval, akit mondhatnánk a csapat agyának is. Szerintem még az is lehet, hogy Renkotsu foltozta így össze. -elmerengek egy pillanatra- Suikotsu nem bírja a gyerekeket. Neki vannak azok a karom szerű pengéi. És akkor még ott van Jakotsu, aki furcsamód nem szereti a nőket...

-Nem? -itt kikerekedik a szeme az úrfinak.

- Nem... Olyan minta neki a férfiak tetszenének. -ezt emészti még egy kicsit az úrfi. Addig tudok haladni a munkával. Már nincs sok hátra, remélem, hogy előbb szabadulok, minthogy újra kérdezne. Sajnos ez nem jön be.

-És a főnökről nem tudsz még valamit?

-Mi érdekli?

-A személyisége. Sokat beszél? Ki a kedvence? Hogyan bánik másokkal?