Shichinintai és a kislány

2.3 Elhatározás

Velük menni...

Hét számomra -mondhatni- idegen személy. Hét egyén akik a családom, barátaim haláláért és a lakhelyem pusztulásáért felelnek. Hét alak aki most itt áll előttem és döbbenten figyel. Hét férfi akik fel sem fogják tetteik súlyát. Hét szerzet akik jóformán bármit megtehetnek. Hét ember akiknél erősebbet nem hordott hátán a Föld. Hét harcos akik mindent elvettek tőlem és én most csak rájuk számíthatok.

Szép kis helyzet. Nem reménykedek sok mindenben. Egyikőjük sem lehet olyan idióta, hogy elvigyenek. Kicsi vagyok, nem értek a fegyverekhez, nem tudom megvédeni magam. Miért is vinnének el? Ennek ellenére mégis bizakodva tekintek a Főnökre, akinek talán a legtöbbet köszönhetek. Többször is támogatott, adott enni és segített pakolni.

A csend egyre kínosabbá válik, senki sem tudja mit lehet erre mondani. Zavartan ácsorgok végül inkább lesütöm a szemem. Kellemetlen a figyelem központjában állni.

-Hogy... MI? -teszi fel a kérdést kissé felháborodva Renkotsu, amihez fél pillanat múlva Jakotsu is csatlakozik.

-Nem jöhet velünk!!! Főnök ezt nem teheted meg! Ő egy lány! Nem jöhet!

-Igazuk van uram! -mondja a nemes is- Ő egy lány. Mi több egy gyerek! Csak hátráltatna benneteket!

-Csend legyen! -dörren rájuk Bankotsu, kimondottan ideges- Én is tudom jól, hogy nem tud küzdeni és csak láb alatt lenne. Yukiko, gyere ide! -int nekem, némán engedelmeskedem. Szinte osonva megyek oda nagyon félek, hogy mi lesz most.- Jól van... Hány éves vagy?

- 10. a nyár végén leszek 11. -szinte csak motyogok.

-Mondom mi lesz. -sóhajt- Ő itt marad.... -erre többen megkönnyebbülten felsóhajtanak. Óvatosan körbe lesek. Az úrfi felcsillant, az emberek zöme ennek láthatóan örül. A harcosok azért mert nem kell velem foglalkozni, a szolgák azért mert így nekik valószínűleg kevesebb dolguk lesz.

-Nem csalódtam benned Bankotsu! -az örömkönnyeit törölgeti Jakotsu.

-Még nem fejeztem be! -dörren rá az emberekre- Itt marad. És megtanul dolgokat. Megtanul harcolni én pedig időről időre ellenőrizni fogom, hogy mi történik vele. Ha képes elég erőssé válni akkor majd velem jön. Addig is te felelsz érte! -néz a nemesre- Nem foghatod szolga munkára. Ő egy "vendég". -itt vigyorogva pillant az úrfira- Ő választ fegyvert. Ha kell keressetek olyat aki tanítja. De ha meghal nem állok jót magamért. -égig pillant az embereken- Remélem mindenki felfogta, hogy ez mit jelent.

-I-igen... -motyogja a nemes- Úgy fogom nevelni mintha a saját gyermekem lenne... -szegény még ellenkezni sem mer. Esélytelen valamint Bankotsu már fizetett azzal, hogy megvédte őt és a birtokot.

-Ennek örülök. Mindenkinek jó éjt! -azzal fogja magát és engem maga után húzva elindul- Veled még meg kell beszélnem ezt-azt!

Amíg megyünk egyetlen szót sem szól de érezni lehet, hogy mennyire dühös. Kicsit erősen szorítja a karomat, fel is szisszenek de nem foglalkozik vele. A házak mögé visz és szembe fordít magával.

-Mégis mit képzeltél?! -nagyon ki van akadva- Egyáltalán, hogy jutott ez eszedbe? Miért akarsz velünk jönni? Megöltem mindenkit, a porral tettem egyenlővé mindent ami kedves volt számodra! Miért nem akartál megszabadulni tőlünk mint mindenki más normális ember?

-Nem tudom... -a sírás határán vagyok. Mióta eljöttünk igyekeztem mindent elfojtani mindent és ez most készül kitörni- Itt nem ismerek senkit... Te viszont megvédtél és segítettél...