Shichinintai és a kislány

3.0 Bázison

Az út hátra lévő része csendesen telt. Feladtam, hogy lényeges dolgokat megtudhatok róla vagy a többiekről. A nap már lemenőfélben van. Bankotsu azt mondta, hogy még ma oda fogunk érni. Egyszer csak int és megállunk.

- Szállj le a lóról. Őt itt elengedjük.

- Mi? -kérdezem miközben engedelmesen leugrok a lóról. Halkan felszisszenek az érkezéskor. Elgémberedtek a végtagjaim és még érzem a sérüléseket is.- Csak így itt hagyjuk szegényt? -nem értem miért kell itt hagyni a lovat. Mi van ha szellemek jönnek és bántják? 

- Igen, csak így. Nem rajongunk a lovakért és bejuttatni sem lenne egyszerű a házhoz. Szóval itt marad. Te pedig gyere!

- Jó... megyek... -még egyszer megsimogatom a lovat- Vigyázz magadra! -suttogom neki. Nem látom, de lemerném fogadni, hogy Bankotsu a szemét forgatja.  

Egy kis csapáson haladunk. Nem értem, hogy mondjuk Ginkotsu vagy Kyoukotsu hogy tud itt feltűnés nélkül haladni? Bankotsu is alig fér el Banryuuval a vállán. A fák viszonylag szellősen állnak, az aljnövényzet viszont dús. Sok a bokor, cserje és mindenféle gizgaz. Könnyű benne eltűnni. Körülbelül 10 perc séta után elérünk egy szikla falat. Olyan, mintha egy hegy lábánál lennénk. A fala meredek, sosem próbálnám megmászni, nem is látom rendesen, hogy milyen magas. Ennek a sziklafalnak a mentén kezdünk el sétálni dél felé. A nap már szinte teljesen eltűnt a fák mögött, félhomály van. A sziklán növények jelennek lassan meg. Leginkább indás növények. Egyik-másik van olyan erős, hogy fel tudjunk mászni rajta szükség esetén.  Alattuk már a szikla nem is látszik. Bankotsu egyszer csak megáll.

- Megérkeztünk. 

- Öhm... -gyorsan körbe nézek de nem látok semmit a sötét erdőn és a gazos sziklafalon kívül- Ide? 

- Igen. -elmosolyodik- Csak jól van álcázva. -óvatosan félre hajtja a növényeket a szikla fal elől és mögötte feltűnik egy kőajtó. Kezével megérinti a bejáratot majd erősen meglöki befelé mire az engedelmesen kinyílik, közben mosolyog a döbbent arckifejezésemen.- Üdvözöllek itthon! 

Az ajtó mögött egy hosszú barlang járatot látok. Én megyek előre, Bankotsu utánam. Jól lehet látni a környéket, a falakon fáklyák vannak elhelyezve amik bevilágítanak mindent. Több oldalágat is látok amik már nincsenek így kivilágítva. A járat vége felé a kiszélesedik a hely annyira, hogy Kyoukotsu is könnyedén elférne benne. Bankotsu mellettem sétál itt már. Az alagútnak ezen a végén már ajtó sincs.

- Régen ez a hegy egy tűhányó volt. -kezd mesélni Bankotsu, megállunk az "ajtóban"- Egy hatalmas szellem élt itt. Őt pusztítottuk el először együttes erővel. Az első olyan munkánk volt, ahol egy csapatot képeztünk. Azóta ez a hely az otthonunk lett. Miután elpusztult a környezet teljesen megváltozott. A hegy kráter alakja megmaradt, ahogy néhány járat is. A talaj kihűlt, itt és a hegy körül pedig növények jelentek meg. Ezért ide építettünk egy kunyhót. Az alagutakat, ahol korábban a szellem közlekedett a magunk javára használtuk fel. Mindenkinek megvan a helye. Ginkotsu és Kyoukotsu itt a barlangokban szoktak aludni és pihenni. Bent nemigen férnének el. -mosolyog- Renkotsu szintén itt dolgozik és Mukotsut is ki szoktuk zavarni ha mérget akar keverni. A többiek a kunyhóban. Gyere, megnézzük van-e valami kaja! Enned kell mert így is túl sokat mozogtál beteg létedre.

Az étel hallatán lelkesen bólogatni kezdek. Bankotsut követem, közben nézelődöm. Sok a virág, és a kunyhó mellett még áll néhány fa is. A kráter viszonylag széles de minden épp eszű ember messze kerülné ezt a helyet. A házikóból fény szűrődik ki. Egyszer csak különös hangokra kapom fel a fejemet de nem látok semmit. Mintha valahol a távolban lányok kacagtak volna vagy hasonló.