Kedvesem | Szalai Ádám |

05.

Szalai Ádám

Jártak az agytekervényeim, napok, hetek, hónapok óta nem tudok szabadulni ettől a megmagyarázhatatlan érzéstől. Legszívesebben haza se mennék, vagy szeretnék most a tengerbe landolni ezzel az idióta repülővel. Huszonkilenc éves vagyok, már éppen korban ahhoz, hogy saját családom legyen, de mégis azt érzem, hogy nem vagyok rá kész. Szeretem Dorkát, Istenem, de még mennyire, hogy szeretem, de képes leszek végig nézni, hogy csak ő tudja az idejét rászánni Benire?

- Haver, inkább mondd ki. Rosszul érzem magam attól, hogy fapofával bámulsz rám. - sóhajtott fel Hori, mire feleszméltem és bocsánatot kértem tőle. - Elmondanád, hogy mi ez a hirtelen nyaralás? És hogy egyáltalán miért megyünk? Dorka komolyan nem bánta? - húzta fel a szemöldökét.

- Ó, én azon se lepődnék meg, hogy mire hazaérünk Dorka már sehol se lesz. Komolyan nem tudom elhinni, hogy hogyan tudsz vele így viselkedni! Eltolod magadtól! - mordult rám testvérem, ami teljesen jogos. - Mi a franc bajod van? - kérdezte mérgesen. Vili is, ahogy a családom többi tagja, imádja Dorkát már az első pillanattól kezdve. Az a lány mindenkit elvarázsolt, ahogyan engem is anno és esélyem sem volt ellenkezni ellene és most már nem csak az enyém lesz.

- Nem tudom, hogy akarom-e Benit. - mondtam végül ki. Undorítóan hangzik tudom, de egszerűen ezt érzem.

- Most te ezt komolyan? - kérdezte ezt az igen értelmes mondatot Hori.

- Félek, hogy jó apja lennék-e, hogy helyt tudok-e állni, mint családapa. Félek, hogy ez túl korai volt. - temettem a kezeimbe az arcomat.

- Mikor elmentetek az első randitokra úgy jöttél haza, hogy te ettől a nőtől szeretnél gyerekeket. És jó apa is leszel, hisz szereted Benit és nem akarod, hogy nélküled nőjön fel. Gondolj Dorkára, az apukája elhagyta őt, nyilván nem akart ilyen életet a fiának, ezért döntött úgy, hogy te legyél a gyerekének az apja, mert ő bízik benned. - oktatott ki Vili és ezzel most teljesen ráébresztett arra, hogy Dorka igenis tényleg bízik bennem. Rohadt szerencsés egy ember vagyok, amiért megtaláltam őt, és ott leszek Beninek is, ám a félelmeim vele kapcsolatban nem fognak eltűnni e miatt.

---------------------- ❇️ ----------------------

2015. november 15.

- Szala, eljött a csaj? - kérdezte nagy mosollyal a szőke csapatkapitány a méretes haverjától miközben a haját állítgatta be. A mellette álló focista csak megvonta a vállát.

- Elküldtem neki a jegyet. Betartottam, amit kért; fociztam, éltem, buliztam és megtettem a lépést, amire remélem tényleg várt. Meglátod, hogy mennyire csodálatos, már az első pillantástól imádni fogod őt Tesa. - rázta meg mosolyogva a fejét Ádám, aztán felkapta magára a pólóját.

- Szóval, tényleg egy pszichológust környékeztél meg? - kérdezte nevetve Priskin Tamás, aki sosem bírja ki, hogy ne hallgatózzon, ezért is tud mindig mindenről. - Nem is fogsz jönni bulizni?

- Haver, otthon van Petra és a lányod. Várnak téged. - forgatta meg a szemeit Stieber, ezzel bekapcsolódva a beszélgetésbe.

- Esküszöm, ha eljött, én mindenkinek bemutatom, kiviszem a pálya közepére a maradék szurkolók elé. - és talán ez volt Ádám peches napja, ugyanis Király Gábor lépett a társaság mellé, mellette pedig ott állt a barna hajú doktornő. Ádámnak a szavai is elakadtak, csak tátott szájjal bámulta őt.

- Sosem gondoltam volna, hogy betartja azt, amit kértem magától Ádám. - mosolyodott el Dorka és egyik kezéből a másikba helyezte a táskáját.