Kedvesem | Szalai Ádám |

13.

Juhász Dorka

Mikor felébredtem megrémültem, hisz nem éreztem a lábaimat, hiába akartam mozgatni őket és még mielőtt bármi mást tehettem volna, mellettem Ádám a homlokomra helyezte a kezét. Egy nagyot nyeltem, de iszonyatosan éreztem magamat.

- Ne mozogj Kicsim. - suttogta. - Most keltél fel az altatásból.

- Láttad Benit? Hol van? - kérdeztem pánikolva.

- A koraszülött osztályon van a többi babával. Kicsim, még hat órán keresztül nem kelhetsz fel. Pihenj kérlek. - fogta meg a kezeimet, de nem akartam ezt tenni, a fiamat akartam. Megráztam a fejemet, ő pedig közelebb jött hozzám. - Pihenj kicsit, itt leszek veled végig. Ígérem.

- Nem akarok aludni. - motyogtam. - Akkor mesélj valamit Ádám. - pillantottam rá, aztán újra fel a plafonra.

- Mit szeretnél? - kérdezte miközben elhelyezkedett kényelmesen.

- Mindegy. Mikor először találkoztam a családoddal. - pillantottam újra rá, bólintott egyet és egy kis mosoly kúszott az arcára.

---------------------- ❇️ ----------------------

2016. április 27.

Dorka aznap szörnyen beteg volt és nem akarta, hogy így lássa először őt a hatalmas Szalai család, de Ádám anyukája ragaszkodott hozzá, mondván, hogy majd az ő levese meggyógyítja. Délután egy kis késéssel érkeztek meg Ádámék, mikor beléptek a ház ajtaján máris Dorkának is már ismerős Berci fogadta őket.

- Hú, te tényleg beteg vagy. - húzta el a száját a legfiatalabb Szalai mikor ránézett Dorkára, és mivel nem akart beteg leni, ezért csak egy pacsit kért a lánytól. - Anya rohadt ideges, amiért megint késtél. - pillantott testvérére.

- Mondd ezt a Hölgynek, akit úgy kellett kicipelnem a házból. - forgatta meg a szemeit Ádám, de aztán egy puszit adott barátnője fejére.

- Mert nem akarom az egész családodat megfertőzni, idióta. - mordult rá Dorka, de aztán egy angyali mosolyt vett fel, ugyanis egy idősebb szőkés nő csatlakozott hozzájuk.

- Végre már Ádám! Szerezz magadnak egy órát. - rázta meg a fejét a nő, aztán szoros ölelésbe fogta Ádámot.

- Oké. Anya, hagy mutassam be a barátnőmet. - mutatott Dorkára Ádám.

- Juhász Dorka vagyok, köszönöm a meghívást. - nyújtotta a kezét Dorka.

- Szalainé Dömök Anna vagyok, nyugodtan tegezz, drágám. Hallottam, hogy beteg vagy, ezért csináltam neked húslevest, megyek melegíteni, addig Ádám mutasd be a többieknek. És Dorka, érezd otthon magadat. - simogatta meg Anna a lány vállát, aki hálásan nézett rá. Úgy gondolta, hogy Ádám anyukája a világ legaggódóbb, de legnagyobb szívű ember a világon.

- Gyere. - Ádám Dorka derekára helyezte a kezét és a nappali felé vették az irányt Berci javaslatára, ahol Ádám másik testvére, és két lány foglalt helyet. - Srácok. - szólt hozzájuk a focista.

- Ne most baromarc. - morogta Vili, amin Dorka felnevetett, mert tetszett neki ez a jelző. - Ó, hát eljött a lány is? - dobta el a konzolt Vili, persze előtte megállította a játékot, és felpattant a két frissen érkező elé. - Szalai Vilmos, már rengeteget hallottam rólad, aki meglágyította és meghódította a bratyóm szívét. - húzta egy ölelésbe a lányt, ami meglepte őt.

- Nem mindig ilyen, csak most izgatott. - rázta meg a fejét a sötétebb barna hajú lány. - Molnár Viki vagyok, örülök a találkozásnak. - mosolygott a lány. - Amúgy ennek az idiótának a barátnője.

- Juhász Dorka. - mondta a lány miután megszabadult a nagyobbik öcs öleléséből.

- Elég lesz Vili. - Ádám felhúzott orral húzta magához a lányt.

- Ne legyél már féltékeny izomagy. - forgatta meg a szemeit a másik lány. Dorkának tetszett, hogy így szivatják egymást, hisz ez is a szeretet egyik kifejezője. - Szalai Zsuzsi, az idióták unokatestvére, sajnos. - nevetett Zsuzsi, amit Dorka is megmosolygott.

- Bemutatom a többieknek is, majd talán visszajövünk hozzátok. Gonoszok vagytok. - nyújtotta ki rájuk a nyelvét Ádi, aztán Dorkát a derekánál fogva tolta tovább a kertbe, ahol két férfi és két lány ült. - Apa, megjöttünk. - szóval az egyik Ádám apukája, aki boldogan egy sörrel a kezében állt fel és veregette vállon a fiát, aztán lenézett Dorkára.

- Szalai Csaba, vagyok, örülök a találkozásnak. - nyújtotta a kezét a férfi morcosan.

- Üdvözlöm, Juhász Dorka. - fogadta el a gesztust, de ekkor Ádám apukája magához rántotta a lányt egy ölelésre.

- Tegeződjünk Aranyom, rendben? - kérdezte, Dorka pedig bólogatott. - Ő a testvérem Szalai Zsolt, a kisebbik lánya Luca és Berci barátnője, Zsani. - Ádám apukája átvette a staféta botot. - Ő pedig az új menyem! - nevetett fel Csaba és magához ölelte Dorkát, aki kicsit félénken, de mosolyogva ölelte vissza.

- Csaba! Engedd el szegény lányt! Gyere Dorka, kész a leves. - az ajtóban megállt Anna és úgy nézett a lányra.

- Én már nem is kapok kaját? - kérdezte szomorúan Ádám.

- Hogy ne kapnál már. Na, gyertek. - intett Anna, így a két késő besétált a konyhába, leültek az asztalhoz és hagyták, hogy Anna szedjen mindent nekik.

---------------------- ❇️ ----------------------

Ádám a mesélés közben felnevetett, így érdeklődve pillantottam rá.

- Mikor én befejeztem, de te még ettél, akkor mit beszéltetek? Sosem mondta el. - nézett rám és már a másik kezével is az enyémet fogta.

- Kérdezte, hogy mit dolgozok, mik az elképzeléseim és ebből adódott, hogy elmeséltem neki a családomat, illetve, hogy végül hogyan kerültem a fordítói szakmába. - hunytam le a szemeimet.

- Jobb is, hogy otthagytad a pszichológiát. Örülök neki, hogy azt választottad, mert így találkoztunk, de túl sok volt már neked mások problémája. Sokkal nyugodtabb így. - felemelte a kezemet és egy puszit nyomott a kézfejemre. - Hazamegyünk majd és minden rendben lesz. Ígérem. - suttogta nekem, ami sokat jelentett, főleg az, hogy itt van mellettem.

- Mikor mehetünk haza? - kérdeztem halkan, erőtlenül.

- Beni koraszülött, ezért fejletlenebb, mint a többi baba. Megeshet, hogy egy hónapig is bent kell lennie, de ez tőle függ, hogy mennyire gyorsan hozza be a kis teste a lemaradást. - közben Ádám az arcomat simogatta. Bólintottam egyet, habár nem akartam ezt, legszívesebben most rögtön fognám és elvinném innen egyenesen haza. De ezt nem tehetem, most már az ő érdekeit is néznem kell.

- És még ma láthatom? - kérdeztem beharapva az ajkamat.

- Igen. - felelte Ádám egy őszinte mosollyal. - Olyan büszke vagyok rád.

- Most már ugye nem mész el? Velünk maradsz? Szeretsz minket? - féltem attól is, hogy most csak azért van velem, mert megszületett a fia, de ő megrázta a fejét.

- Soha többé nem megyek nélkületek sehova. - felém hajolt és egy apró csókot hintett az ajkaimra, amik most őszintén gördültek felfelé. Végre.

Ne bantsatok Adit, olyan nagyon faj elolvasni. 😂😂😂🙄
Remelem lassan megbocsajtotok neki ti is! 😘

Nem tudom, hogy mi történik a Wattpad-dal, de rohadt idegesítő. Sajnálom, hogy egyszerűen nem tudtam kirakni.