Kedvesem | Szalai Ádám |

21.

Juhász Dorka

Nagyot sóhajtva pillantottam bele a tükörbe, a sminkem és a hajam már tökéletesen kész volt, a fotósunk pedig minden mozdulatunkat megörökítette. Nem izgultam, hisz A férfihoz megyek feleségül, a gyermekeim apjához. A hasamra tettem a kezemet és egy kis mosollyal néztem Vivire, a fotósra. Egyedül őt avattuk be a kis titokba, hogy azért mégis csak készüljenek cuki családi képek. Az egyházi esküvő tegnap volt, tényleg csak a szűk családi körben, tehát Ádám családja és Balázs volt jelent Barbival, viszont ma aztán tényleg mindenki itt van.

- Itt a ruhád Dorka. – jött be Dia és letette a ruhámat. – Minden a legnagyobb rendben van lent, ne izgulj. – kacsintott.

- Dia, öt perc múlva be tudnád küldeni Bazsit? – kérdeztem barátnőmet. Egy kis mosollyal bólintott, így hát Viki és Zsani segítségével felvettem a ruhámat, ami egyszerű volt, de tökéletes és pont ezért imádtam.

- Gyönyörű vagy Dorka. – karolt át Zsani és jól megszorongatott. – És megjött Balázs. – sóhajtott fel.

- Dorka, ha készen vagytok, akkor kezdhetjük. – szólt még be Dia én pedig bólintottam. A lányok kimentek, kivéve Vivit, aki sunyiba még mindig csinálta a képeket, de nem zavart, mert erre kértem. Nem akartam csak beállított képeket.

- Baj van? – kérdezte és megfogta a kezemet.

- Csak ha elesnék, akkor fogj meg, oké? – kérdeztem nevetve. – Tudom, hogy ez a jó döntés, de Ádám is ezt érzi? – kérdezem tőle hevesen dobogó szívvel.

- Dorka, még nem esett le? – kérdezte kis mosollyal. – Ennél jobban soha senki nem fog szeretni egy nőt. Komolyan mondom, még én sem vagyok ennyire nagyon szerelmes, mint ő. – nevetett tovább oldva a feszültséget.

- Rendben. – egy nagyot sóhajtottam, aztán megöleltem barátomat, aki legjobb barátommá nőtte ki magát az idők alatt.

Szorongattam azt a rohadt csokrot és Balázs kezét is, aki komoly és fenyegető tekintettel adott át Ádámnak, aki, nos, megkönnyezte kicsit a bevonulásunkat, ezért letöröltem a könnyeit az arcáról és így fordultunk az anyakönyveztető felé. Nem figyeltem a szent beszédére, amit kellett mondtam, de csak elvesztem Ádám szemeiben és amikor felhúzta az ujjamra a gyűrűt az hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem, de lehet, hogy a terhesség is közrejátszott.

- Kérem írják alá a tanúk is. – Viki mosolyogva állt fel és gyöngybetűkkel írta alá a papírt, aztán pedig Vili is. Mostantól férj és feleség vagyunk. Hihetetlen, hogy hogyan jutottunk el idáig, hogy milyen módon és milyen véletlen miatt, hisz, ha aznap Király Gabi nem ismer fel, akkor talán minden máshogy alakult volna.

- Szeretnék egy kis beszédet mondani. – állt fel Vili a vacsora előtt, így érdeklődve néztünk rá. – Igazából felesleges itt húznom a szót, mert mindneki látja, hogy ti mennyire is összeilletek. Egymásnak vagytok teremtve és hihetetlenül boldog vagyok, hogy a bátyám egy intelligens, okos és szép nő mellett találta meg végül a boldogságot. Kívánom, hogy mindig legyetek ilyen boldogok és mindig így szeressétek egymást. Sok boldogságot! – kacsintott és megemelte a poharát, így hát Viki pattant fel.

- Én sem húznám a szót, de el kell mondanom, hogy számomra ti mindig egy példát hordoztatok előttem, hiába vagyunk együtt Vilivel egy kicsit régebb óta. Ugyan ezt a szeretetet szeretném megélni, amit ti egymásnak nyújtotok és ezt kívánom mindenkinek, mert ez csodálatos! Sok boldogságot Kiscsibéim! – nevetett, aztán leült.

- Mivel én vagyok a legjobb barát a világon, ezért egy romantikus videóval készültem nektek, ám előtte hallgassuk meg a fogadalmaitokat. Mivel tudjuk, hogy mindketten imádjátok, ha tiétek az utolsó szó, ezért pénzfeldobással döntöttünk, hogy ki kezdi. Szala, kérlek.

- Megint én nyertem. – mosolyodott el pimaszul a férjem, amin csak megráztam a fejemet, de aztán szerencsére komolyra fordította a szót. – Édesapámmal beszélgettem először Dorkáról és az érzéseimről, amit persze nevetve fogadt, de meglátta az idő elmúlásával, hogy mennyire komoly is a helyzet és véletlen belekeveredtünk egy végtelenül nem férfias beszélgetésbe. Viszont, ha ez nem történt volna meg, most nem lennék ennyire biztos bennünk. Só szerint ezzel fordultam apámhoz: Megvan az az érzés, amikor meglátsz valaki és úgy érzed, hogy neked találták ki? Nem tudsz betelni vele, tökéletesnek találod minden négyzetcentiméterét. Ekkor ő csak sóhajtott és nevetett, aztán komolyan rám nézett és ezt felelte: Ha megvan az igazi azt érzi az ember. Állandóan ő jár a fejedben, ő a legjobb barátod, a lelki társad, vele akarod leélni az egész életedet. Senki és semmi nem érhet fel hozzá. Neked ez az ember Dorka? Én pedig átgondoltam az egész életemet újra és igennel feleltem, így vettem a bátorságot a lánykéréshez. Egy a kedvenc költődtől fogok idézni Dorka;

„Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul."  

– József Attila

És most szétnézek itt, gyönyörű vagy, a családunk, a barátaink szeme láttára köteleztem el magam örökre, a csodálatos kisfiam füle hallatára ígértem meg neked a végtelent és nem akarok neki hazudni és másnak sem. Lesznek nehézségeink, de megoldjuk, együtt megoldjuk.
Mert Kedvesem, ketten legyőzhetetlenek vagyunk. – próbáltam nem elkenni a sminkemet, nem tudom, hogy mennyire sikerült. A szemeim körül vízálló festék van, de az alapozót képes egy kis sírás tönkre tenni és azt sem akartam. Amint megnyugodtam én is felálltam.

- Nehéz megszólalnom. – motyogtam és letöröltem a könnyeimet, aztán Ádámra néztem. – Ernest Hemingway tökéletesen megfogalmazta: „Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Amíg te tengetted a napjaidat a pályán, én pedig rengeteg könyvet lefordítottam német nyelvre rábukkantam valamire. Van egy szó a német nyelvben: lebenslangerschickalsschatz, amit talán úgy fordíthatnánk le: a "végzet életre szóló kincse". A lebenslangerschickalsschatz nem csak úgy kialakul idővel. Egy pillanat alatt történik meg. Átfolyik rajtad, akár a folyó vize egy vihar után. Egyszerre tölt el és ürít ki. Az egész testedben érzed: a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön... Idővel mindenki rátalál a saját lebenslangerschickalsschatzára. Csak nem lehet tudni mikor és hol." Ádám, ha aznap nem döntesz úgy ahogyan és utána én sem megyek ki a meccsedre, akkor lehet, hogy most nem itt állnánk, nem nézném a gyönyörű kisfiunkat és nem a te kezedet fognám. Örökre hálás leszek neked, amiért vagy nekem és amiért szeretsz. – és most is elsírtam magam. Idióta hormonok. Ádám felállt és megcsókolt, aztán pedig remegő testtel ültem végre le, ő pedig remegő kezeimet megfogta.

- Szeretlek. – adott egy puszit a homlokomra. – Még elkenődött sminkkel is. – kuncogott.

- Te bunkó. – ráztam meg a fejemet, aztán az ölembe vettem Benit, aki nagy szemekkel nézett Ádámra. Elkezdődött a videó, tele régi és új képekkel, a nyaralásaink, sok videó, ahogyan egymást szivatjuk, persze voltak cuki kis cuki videók, ekkor bevillant egy kép rólam, ahogy teljes keménymag szerelésbe voltam és Ádámnak szurkoltam.

- Látod Ádi, ő mindenhol ott van. – nevetett közbe Balázs. – És kicsit őrült is.

- Fogd be. – szólt rá Zsóka, amin mosolyogtam. Beni a képernyő felé mutatott, hisz egy selfie volt kivetítve.

- Anya és apa. – suttogta Ádám és egy puszit adott a fejére. Jöttek a Benis, pocakos képek, amit Balázzsal hülyéskedtünk, aztán családi képek, barátokkal való pár kép és vége lett a videónak, ám mi tudtuk, hogy igazából még nem. Felvillant az ultrahang kép, felette a szöveggel: „Szalai baba 2.0, várható 2018. július vége."

Mindenki meglepetten nézett ránk, aztán szinte tombolt a násznép. Felálltunk, hogy Anna és Csaba kioktassanak minket a teljes sokk után, persze könnyekkel fogadták mi pedig pont így terveztük a bejelentést. Minden olyan tökéletes volt.

Csak sikerult ez a csutortoki resz! 😊😊 Remelem tetszett! Kitartast a hetre, foleg akik mennek szombaton is suluba (en nem😻)
Puszi. Xx