Kedvesem | Szalai Ádám |

20.

Szalai Ádám

Úgy éreztem magamat, mint egy kis mesében. Miden csodálatos volt és talán még csak most sikerült felfognom, hogy mi is történik körülöttem, hogy a kis családunk bővül. Minden máshogyan lesz most, mint Beninél és ha ez a karrierem rovására fog menni, hát akkor állok elébe.

Kiszálltam az autóból, aztán elővettem a csomagtartóból a babakocsit, amit addig összeraktam, amíg Dorka kivette Benit az ülésből, aztán beletette a babakocsiba.

Sietős léptekkel mentünk be Balázs házába, ahol meglepetésünkre Priskáék is ott voltak, bár ez engem annyira nem zavart, csak nyugodtabban hagyom itt Benit arra az egy-két órára amíg mi Dorkával elintézzük a vizsgálatot.

- Na mi van? Kedvetek támadt egy kistesó projekthez, hogy így lepasszoljátok Bendzsót? – kérdezte Bazsi és egyből kivette a babakocsiból a fiamat. Dorka kicsit megtorpant ettől a kérdéstől és a legjobbnak a kerülést látta.

- Ja, valami olyasmi. – bólogatottam, mintha tényleg így lenne. Dorka köszönt a többieknek is, én csak intettem nekik

- Váó Petra, jó erős a parfümöd. – motyogta menyasszonyom, aztán kiegyenesedett.

- Tegnap kaptam Tomitól. – rántotta meg a vállát. – Most komolyan máris kistesót akartok? Ez jó ötlet Dorka? – kérdezte aggódva, de csak megrántotta a vállát.

- Dehogy akarunk. Basszus Beni csak négy hónapos, még csak most kezdem visszanyerni a formámat, végre nem kattogok a születésén és azon, hogy Ádám mikor gondolja meg magát. Erre még egy gyerek? Még egy bizonytalanság? Nem akarom. – a kelleténél kicsit jobban kiakadt, amit egyikük sem értett, csak én és bizony szarul is esett. Megráztam a fejemet aztán Balázsra néztem, aki felhúzott szemöldökkel még mindig Dorkára nézett.

- Terhes vagy, vagy mi? Akkor voltál utoljára ilyen feszült. – egyre komolyabb kezd lenni a téma.

- Gyere Dorka, elkésünk. – böktem a fejemmel az ajtó felé. Adtam egy puszit Beninek, aztán megvártam, hogy Dorka is elköszön tőle. – Egy óra múlva jövünk. – intettem még, aztán kézen fogtam Dorkát és kihúztam a lakásból, ami neki nagyon nem tetszett. Még sosem volt egy óránál több ideig távol Benitől, ami láttam, hogy zavarja, de engem jelenleg más nyomasztott. Beültünk az autóba, aztán meg se vártam, hogy bekösse magát, már tolattam kifelé. – Ennyire nem akarod ezt a gyereket? – kérdeztem, aztán a számat harapdáltam.

- Nem erről van szó Ádám. – megfogta az alkaromat, ami a kormányon pihent. – Csak tudod, hogy milyen volt Benivel, hogy mennyire nehéz és én csak félek, hogy ugyan ez vár ránk megint. Én nem akarok még egy ilyet átélni, ez túl sok volt. Persze mindig is nagy családot akartunk, amit még mindig szeretnék, de basszus majdnem egy év alatt kettő gyerekünk lesz Ádám. Komolyan nem félsz?

- Nem, nem félek, amíg itt vagyunk egymásnak, mert együtt erősebbek vagyunk és ezen is túlleszünk. Lehet nem lesz egyszerű, de mi az a mi életünkben? – rántottam meg a vállamat, aztán rápillantottam. A kezével a hasát simogatta és úgy bambult ki. – Figyelsz?

- Igen, persze. – motyogta, de folytatta a hasa simogatását és a kezem szorítását, éreztem a feszültséget, amit áraszt, ezért sóhajtottam egyet és a jobb kezemmel elengedtem a kormány és én is megsimítottam a hasát.

- Minden rendben lesz, mert most minden más lesz. – mondtam még. Remélem tényleg más lesz, mert tényleg túl korán jönne a kapcsolatunkba még egy vihar.

Bementünk a szobába, hisz épp, hogy időben ideértünk és amíg én végeztem a telefonálással, addigra már Dorka felfeküdt arra az izére. Itt voltam akkor is mikor Beni kiderült, de ez annyira kinzó szobának tűnik, hideg futkosott a hátamon, főleg mert új nőgyógyásza van Dorkának, ugyanis, aki Beninél volt bácsi, nos ő nyugdíjba ment és hála az égnek, hogy nem fiatal kisfiú van helyette, hanem egy középkorú nő. Máris jobban éreztem magam, hisz tudtam, hogy jelenleg még csak hüvelyi ultrahang lesz.

- A magzat körülbelül hat hetes. – mondta a doktornő, mire hatalmasat dobbant a szívem. – A szívverése normális, hallják? – kérdezte én pedig akaratlanul is sírni kezdtem. Megint. A francba már, mondom, hogy ez a szoba egyszerűen kiállhatatlan.

- Ádi. – szipogta Dorka is. – Megint apa leszel. – simogatta meg az arcomat, közben pedig behunytam a szemeimet. Imádom mikor ezt csinálja.

- Köszönöm Kedvesem. – suttogtam neki.

Dorka újra felöltözött, aztán leültünk a Doktornő asztalához.

- Ha jól tudom, akkor egy koraszülése volt négy hónapja. – pillantott a menyasszonyomra.

- Igen. – motyogta.

- Értem. Gondolom akkor tisztában van azzal, hogy milyen egészségügyi köröket kell lefutnia, ezzel nem húznám az idejüket, adok egy kiskönyvet, amibe bele tudják írni az adatokat maguk is, és havonta várom ultrahangra az anyukát.

- Rendben. – fogta meg a könyvet Dorka. – Doktornő, mennyi az esélye, hogy ismét koraszülés lesz? – kérdezte meg félve és megszorította a kezemet.

- Nézze, erről még nem érdemes beszélni, hisz még csak hat hetes a pici, és mindenkinél változó, a lényeg, hogy a lehető legnyugodtabban élje át ezt az időszakot és ne idegeskedjen e miatt. – mondta mosolyogva a Doktornő.

- És a császár? – kérdeztem tőle. – Mármint alacsony a vércukra és a vérnyomása és vérszegény a menyasszonyom. – pontosítottam.

- Ez is későbbi téma, de ennek nagyobb az esélye, persze bármi történhet a szülés alatt, ami befolyásolhatja a szülés menetét, de kérem ezen tényleg még ne idegeskedjenek. – mondta egy biztató mosollyal.

- Rendben, köszönjük Doktornő. – pattantam fel, aztán Dorkára néztem.

- Jaj, az ultrahang képek. – csapott a fejére a Doktornő, aztán a kezembe nyomta. - Boldog babavárást, egy hónap múlva találkozunk. – nyújtotta a kezét Dorkának, aztán nekem. Átöleltem a menyasszonyomat és így indultunk meg a kocsihoz. Nekidőlt a járműnek, így elé álltam és mindkét kezemet a derekára helyeztem.

- Megint sírtál. – nevetett ki, ami meglepett, de elmosolyodtam.

- Igen, tudom, de te is. – ráztam meg a fejemet. – Tudod mit? A következő két babánknál is sírni fogok mikor meghallom a csöpp szívének a dobogását. – pöcköltem meg az orrát, mivel megint kiröhögött.

- Rendben, akkor már úgyis levideózom. -rázta meg a fejét, én pedig megforgattam a szemeimet. – Két hét múlva esküvő. – sóhajtott fel.

- Igen, végre elveszlek. – a homlokomat az övének döntöttem. – Annyira nagyon szeretlek.

- Én is téged Ádám. Mindennél jobban. – mosolygott és aztán végre megcsókolt. Imádtam minden egyes porcikáját, főleg mikor megremeg a kezeim között, mert annyira szeret, hogy a teste nem bír nyugton maradni és szerintem az én szívem is súrolja a száznyolcvanas pulzusszámot ilyenkor. – Figyelj Ádám, már nagyon hiányzik Beni. Menjünk érte. – húzta el a száját, én pedig nevetve bólintottam egyet.

- A kérésed számomra parancs Királynő. – hajoltam meg előtte, aztán még mielőtt egy nyakast kaphattam volna inkább beültem az autóba. – Irány Bencéért, mert a végén még olyan lesz, mint Balázs. – nevettem fel és ezen pedig Dorka szörnyülködött el, amin szintén csak nevettem. A legboldogabbá tesz engem ez a nő.

Sziasztok! Bocsánat a csúszásért ismét, nincs mentségem ismét. Viszont ez előfordulhat most már, úgyhogy sajnálom előre is! :D
Remélem tetszett, jövőhéten hozom a következőt!
Szép hetet nektek! xx