Kedvesem | Szalai Ádám |

19.

Juhász Dorka

Nagy nap a mai, ugyanis Beni betöltötte a negyedik hónapot és ma választjuk ki Ádámmal az esküvőnk helyszínét.

- Nekem tetszik az a hely, ahol Priskáék esküvője volt. – nézegettem a képeket Dia telefonján, de közben Ádámmal is FaceTime-oztunk, ugyanis ma meccse van és csak ma késő este érkezik meg, viszont ki kell választanunk a helyszínt, ami tavasszal otthont ad az esküvőnknek.

- De nem az lesz Dorka. Ne legyen ugyan ott. Mi van a Liszkay Borkúriával? – kérdezte, így hát Dia felé fordítottam a mobilomat.

- Elmegyünk ma oké? Úgy látom az lesz a befutó. – nevetett fel barátnőm.

- Igen, már, ha szabad lesz. – morogtam, mivel mikor Dia utoljára kérdezte, akkor nem tudták megmondani biztosra, hogy március 31-én szabad lesz e a hely.

- Nyugodj meg Kincsem, oké? Beni? – kérdezte érdeklődve, így megmutattam ahogy a babakocsiban játszik. – Nemsokára találkozunk. Szeretlek titeket.

- Mi is téged. Legyél ügyes. – mondtam mosolyogva, aztán elköszöntünk egymástól. – Akkor legyen ez. – néztem újra szét a Borkúrián. Ádám nem tudja, hogy mi már reggel óta itt vagyunk és egyeztetjük a dolgokat, egy kis meglepetést szeretnék okozni neki, hogy érezze, hogy ő is része az esküvőnknek. Ő engem választott mindenek felett, és én is ezt teszem, mert sosem vágytam másra csak egy olyan emberre, aki engem választ mindenki más közül bármilyen körülménytől függetlenül, és ez az ember Ádám.

- Hogy lehettek ennyire tökéletesen nyálasak? – kérdezte Berci miközben a gyönyörű kertet nézte, ami igazából a szőlős volt.

- Csak szerelmesek fiam. – rázta meg a fejét Anna. – Ez tökéletes hely Dorkám, már látom is magam előtt. – mosolygott, aztán mellém lépett, hogy átkarolhassa a derekamat.

- Remélem Ádám boldog lesz. – motyogtam, aztán Benire pillantottam, aki a nagymamáját nézte. Annyira le tudja foglalni magát, és ennek én örülök a legjobban, így nem kell a kezemben cipelnem egész nap, habár még így is sokat van kézben.

- Már most boldog. – mondta anyósom. – Ádám egyszerűen csak értetek él és ezen semmi nem változtathat.

Szóval megvan a helyszín, ahogy a ruhák is, mivel Zsóka ajánlására egy ismerős fogja megcsinálni a saját ruhámat, a tortát is kiválasztottuk, illetve Ádám öltönye is tökéletes. Muszula Timivel már mindent letárgyaltam a virágokkal kapcsolatban. Azt hiszem lassan már tényleg minden megvan, így már csak egyetlen dolgom van.

Délutánra pont úgy értünk haza, hogy végig tudtuk nézni Ádám meccsét, amin kettő gólt is lőtt, sőt még pucérkodott is. Van, ami azért sosem fog változni és az a focista öröme. Tudtam, hogy a meccs után egyből megy a reptérre és jön is haza, vagyis a Szalai családi házba, ugyanis mind itt voltunk. Anna csodálatos sütijét faltam be, illetve közben Benit is etettem mikor Viki megérkezett.

- Na mindent elintéztetek Szalainé? – kérdezte nagy mosollyal és egy hatalmas cuppanós puszit adott Beninek, aztán leült mellénk. – Anna süti. – csillantak fel a szemei és már el is vett egyet.

- Viki, tányér. – morogta anyósunk, de aztán inkább elengedte. – Szóval Szalainé leszel? – kérdezte.

- Igazából még nem gondolkodtam rajta. – rántottam meg a vállamat. – Ezt az egyet üresen hagytuk még Ádámmal az anyakönyveztetőnél.

- Ki kellene találni, mivel egy hónap és esküvő. – figyelmeztetett Zsani, amit pontosan jól tudtam, de fogalmam sem volt, hogy hogyan hangzik jól.

- Ha lesz az esküvőnk Vilivel, akkor én simán Szalai Viktória leszek. Az olyan modern. – rántotta meg a vállát.

- Szalai Dorka vagy Szalai-Juhász Dorka. – ekkor belegondoltam. Ugyan miért tartanám meg a vezetéknevemet, mikor semmihez sem köthetem? Nincs senkim már csak Ádám és az ő családja, na meg Beni, de az én oldalamról senki. – Oké, akkor Szalai Dorka. – elmosolyodtam és megtöröltem Beni arcát, ugyanis már tiszta répapüré volt és most hihetetlenül boldog volt, csak kapálózott és mosolygott össze-vissza. Nevetve vettem az ölembe és ekkor a fejét a mellkasomra hajtotta, a szájába vettem a hüvelykujját és úgy sóhajtozott. – Nehéz az élet, ugye kisfiam? – kérdeztem tőle. Ekkor csapódott a bejárati ajtó, a szívem pedig meglódult. Felálltam Benivel és mosolyogva vártam, hogy Ádám belépjen a konyhába. Fáradt arca felragyogott és egyből hozzánk sietett, kivette Benit a kezemből, aztán egy hosszú puszit nyomott a számra.

- Na megjött a gólvágó kispados. – nevetett Vili és megveregette testvére hátát.

- Hamar hazaértél. – köszöntötte Anna is Ádámot.

- Igen, viszont rohadt fáradt vagyok, nem lenne baj, ha holnap bepótolnánk a mai napot? – kérdezte a családjától Ádám, aztán rám pillantott. Ami engem illetett, teljesen egyet értettem, hisz én is elfáradtam ma.

- Rendben, akkor holnap ebéd lesz nálunk. Mindenkinek kötelező a megjelenés. Értetted Berci? – nézett fiára Csaba, amin felnevettem, aztán megráztam a fejemet és elkértem Ádámtól Benit, hogy felöltöztethessem.

- Vigyázzatok hazafelé. – ölelt meg Anna, én pedig bólintottam egyet.

Hazaérve Ádám levetkőztette Benit, aztán már vitte is a fürdőbe, úgy látszik ma ő fürdeti meg, ami nekem csak jó, ám úgysem fogom kibírni, hogy ne nézzem végig. Vagyis most mégis. A szobánkba siettem és megfogtam a zsebkendőn heverő tárgyat, a szívem pedig hevesen dobogott. Sokkoltan ültem le az ágyra és bámultam magam elé. Elbambultam Beni altatását is, sőt mindent, hisz Ádám megfürödve lépett be a szobába.

- Mi a baj Kincsem? – kérdezte, mire felpillantottam rá. Felálltam és erősen szorongattam azt a kis idióta valamit a kezemben. – Dorka, megijesztesz. Mi van a kezedben? – kérdezte és már ki is vette azt.

- Terhes vagyok. – motyogtam könnyes szemekkel. Egy nagyot nyelt és letette a tesztet a komódra, mindkét kezével a karjaimat fogta és leültetett az ágyra, leguggolt elém és a kezeimet fogta meg. – Uram isten. – szipogtam. – Még csak most lett minden szép, most jön az esküvő és Beni is még baba. Ádám, most mi lesz? – kérdeztem kétségbeesetten.

- Először is nyugodj le, oké? Ez rám is vonatkozik.

- De te idióta! Te mondtad, hogy nem lesz semmi baj, hisz most szültem! Hogy mondhattad ezt? – akadtam teljesen ki, persze tudom, hogy ez ugyan annyira az én felelősségem is.

- Dorka, nem lesz semmi baj, oké? Csak nyugodj meg. Ez a terhességed problémamentes lesz, ígérem. Nem fogok elrohanni a felelősség elől, nem hagyom, hogy eltoljuk egymást a kapcsolatunkból. Kérlek hagyj most már mindent Diára az esküvővel kapcsolatban és csak legyél nyugodt. Tanultam a hibáimból, mindent el fogok intézni, rendben?

- Azt akarod, hogy megtartsuk? – kérdeztem bizonytalanul, de ez számomra sem volt kérdés, hisz nem tudnám megtenni, de ijesztő a gondolat, hogy három-négy hónapra az első szülésemre máris terhes vagyok. Szinte lehetetlen, ezért nem tudom ezt olyan könnyen elfogadni.

- Persze, hogy ezt akarom. – rázta meg a fejét.

- És ha ő is koraszülött lesz? – kérdeztem aggódva. – Túl fogjuk ezt élni?

- Ne agyalj ezen kérlek. Csak legyünk egy család, egy boldog család. Oké? – látom rajta, hogy mennyire fél ő is, ezért nem firtattam tovább, inkább elmentem zuhanyozni, persze szinte csak a hasamat simogattam. A hideg víz lenyugtatott és mielőtt elmentem volna aludni, bementem Benihez, hogy adhassak neki egy kis puszit. – Gyere. – Ádámra pillantottam, aki már szinte félig aludt, de csak engem várt, ezért bebújtam a takaró alá, amit ő emelt fel, aztán hozzábújtam. – Minden rendben lesz Kedvesem. Nekem kell vigyáznom rátok és én mindent megteszek.

Sziasztok! Elnézést kérek a csúszásért, ez most így jött ki.
Legyen szép hétvégétek és ne felejtsétek el, hogy holnap startol az MB1 tavaszi szezonja! VÉGRE! HAJRÁ FRADI! xx