Kedvesem | Szalai Ádám |

06.

    ---------------------- ❇️ ----------------------  

2015. november 16.

Sapka és napszemüveg volt Ádámon, érezte a szemein, hogy majd ki akarnak esni, mintha valami súlyt helyeztek volna rájuk, de izgatott volt. Őszintén, szinte semmire nem emlékszik az estéből, csak hogy a csapattársai és barátai nagyon megkedvelték Dorkát és hogy egyre csak fogynak az italok, ő pedig mindenkit meghívott egy körre. Vagy száz embert. Ádám oldalra pillantott, Dorka ekkor lépett ki a tömbházból, így komótosan kiszállt a hatalmas autójából, megkerülte azt és zsebre dugott kézzel várta, hogy a lány elé érjen. Azt várta, hogy Dorka úgy fog festeni, mint eddig, de nem. Rajta is ott volt a napszemüveg, haja az alvós kontyába volt és alig bírt sétálni. Ádám meglepődve húzta fel a szemöldökeit miközben két puszit adott a lánynak.

- A telefonban majd kitörtél az energiádtól. Mégse olyan jó az a futás? – kérdezte íncselkedve Ádám.

- Ó, fogd be. – morgott Dorka és beült az anyósülésre. Ádám is letelepedett mellé és beiindította az autót és egy nagy mosollyal indult el. – Ne mosolyogj már rajtam! – húzta fel az orrát Dorka és inkább az elmosódott Budapestet nézte. Ádám először vonakodva és félve, de a kezét Dorka combjára helyezte, de a lány nem reagált rá, legalábbis olyat nem, amit a focista is észrevehetett volna, viszont belül tombolt a teste, remegett minden porcikája és lehunyt szemmel próbálta lenyugtatni a viharos lelkét.

- Megjöttünk. – szólalt fel Szalai és csak ekkor szakította meg a testi kapcsolatot kettejük között, de gyorsan ki is pattant, ám a lány keresztbe húzta a terveit, hogy ő majd romantikusan kinyitja neki az ajtót. Dorka már érdeklődve nézett szét a hatalmas udvarban.

- Áldom az eget, amiért nem melegítőben jöttem. – rázta meg a fejét a lány, aztán Ádámra pillantott, aki csakis őt csodálta.

- Menjünk be. – Ádám mutatta az utat, Dorka pedig ámulva követte és ez nem változott akkor sem, mikor beértek a házba. A lány rosszul érezte magát, hisz pszichológusként jól keres, de nem ennyire. Sosem élt ilyen luxusban, ezért nem tudta, hogy mit kéne tennie, minden olyan szép volt, hogy le se mert ülni. – Érezd otthon magadat. – ült le a kanapéra Szalai. Az amúgy világos ház most homályban úszott, de két másnapos embertől mit is lehetne várni? – Nem lesz kényelmetlen abba dögleni? Arra gondoltam, hogy nézhetnénk valami filmet. Vagy aludhatunk is. – ajánlotta fel, de Dorka még mindig le volt sokkolódva, ezért megrázta a fejét.

- Tessék? Bocsánat, csak...

- Valami nem jó? Rosszul vagy? – kérdezte Ádám belevágva a lány szavába és végre levette a napszemüveget.

- Nem, én csak... A házad fantasztikus Ádám, annyira, hogy szinte kívülállónak érzem magam. – mondta szégyenlősen, ami meglepte Ádámot. Sosem kapott még egy nőtől sem ilyen visszajelzést, mindnek tetszett a luxus. – Tényleg gyönyörű, mintha csak megálmodtam volna, vagy valami híres lakberendező újságba látnám.

- De? – kérdezte rögtön.

- De ez nekem fura jelenleg. Ne haragudj már össze-vissza beszélek. – fogta meg a fejét Dorka.

- Igen, sok pénzem van, szeretem a kényelmet és a modern dolgokat, de próbáld figyelmen kívül hagyni. Tényleg szeretném, ha jól éreznéd magadat. – Ádám felállt a kanapéról, ekkor más a sapkája sem volt rajta és közelebb ment a még mindig egyhelyben ácsorgó lányhoz. – Gyere, adok valami kényelmesebbet, ami nem blúz meg farmer.