Kedvesem | Szalai Ádám |

10.

Juhász Dorka

Egy farmert tornáztam fel magamra és egy piros fehér vékony csíkos pólót, a hajamat behullámosítottam és a barna táskámba pakoltam minden cuccomat.

- Dorka, akkor elmegyek! – kiabálta fel az emeletre Balázs.

- Várj! – sikítottam fel és már rohantam is le a lépcsőn.

- Hé, óvatosan, el ne ess. – fogott meg a derekamnál, aztán érdeklődve nézett rám, hogy mi volt olyan fontos.

- Nem bírom egyedül felvenni a cipőmet. – húztam el a számat és zavaromban a parkettát nézegettem. Csak felnevetett, úgyhogy a már kikészített ezüst szandálomra böktem, Balázs letérdelt elém és felhúzta mindkét lábamra a szandált, aztán feltornázta magát és egy nagyot sóhajtott.

- Biztosan ne vigyelek el? – kérdezte aggódva, de csak bólintottam egyet. Tökéletes lesz a tömegközlekedés is, a kis séta pedig nem fog megártani.

- Biztosan. Menj csak. – simítottam meg a karját, aztán a tükörhöz álltam, hogy a fülbevalómat a helyére tehessem.

- Aggódóm Dorka. – sóhajtott fel Balázs.

- Mert ott lesz Ádám? – kérdeztem tőle úgy, hogy nem is pillantottam rá.

- Azért is. Lehet nem kéne kijönnötök. – lépett közelebb, de csak megráztam a fejemet. Nem kérhet ilyet tőlem.

- Szeretném támogatni a fiúkat. És nem fogok máshogyan dönteni, meg megígértem Norának, hogy kiviszem.

- Rendben, akkor kint találkozunk. Hívj, ha van valami. – adott egy puszit, aztán a cuccaival együtt kilépett az ajtón. Egy nagyot sóhajtottam és úgy döntöttem, hogy egy gyors pisi után én is elindulok.

Soha többet nem fogok tömegközlekedéssel menni sehova, még egy megállót sem. Szörnyű volt, elszoktam tőle és mindenhol állnom kellett a bunkó emberek miatt. Mikor a megbeszélt helyre értem Nora széles mosollyal várt, így viszonoztam a gesztusát, aztán megöleltük egymást, már ahogy tudtuk, ugyanis ő is várandós.

- Olyan jó látni, úgy hiányzol! – húzta el a száját.

- Bico? – kérdeztem érdeklődve.

- Mindjárt jön. – legyintett egyet, aztán sóhajtott. – Inkább mesélj, hogy mi van.

- Nem szeretnék belemenni, csak a végét várom már. – pillantottam oldalra, ekkor sétált felénk Bico, aki gyorsan ölelésbe vont.

- Jól nézel ki Do. – adott két puszit. Megköszöntem a bókot, aztán Norára néztem, aki már húzott is magával egy közös képre. Először normálisak készültek rólunk, aztán volt olyan, hogy a pocakjainkat összeérintettük, végül pedig nagyon bolond képes is lettek. A pocakosat feltettem Instára, hisz az nagyon aranyos lett, aztán pedig elindultunk a Groupamába.

Hatalmas volt a tömeg, amit nem csodálok már, főleg nem egy Fradi meccsnél. Norával kézen fogva sétáltunk be, míg Bico törte előttünk az utat a jegyeinkkel együtt. Miután a beléptetés megvolt, már hamar felértünk a páholyba, ahol Petra és Lia siettek hozzánk. Bemutattam őket Noráéknak, aztán ők négyen elfoglalták a helyeiket, ugyanis kezdődött a meccs, én pedig siettem a mosdóba. Egész életemben nem pisiltem ennyit, mint az elmúlt hónapokban.

A tizenegyes párbaj közben kerestem Ádámot a szemeimmel, de őt sehol találtam, ellenben Nagyival, aki a büfénél elkapott engem és jól megölelgetett.

- Balázs tiszta idegbeteg miattad. – jelentette ki egyszerűen. Ekkor esett le, hogy megígértem neki, hogy felhívom, ha ideértünk. – De nyugi. – tette hozzá egy legyintéssel.