Kedvesem | Szalai Ádám |

17.

Juhász Dorka

Fura módon magamtól keltem reggel, az órára pillantottam, ami már tíz órát ütött, így hirtelen kipattantam az ágyból és átszaladtam Beni szobájába, de nem volt sehol, így újabb futásra vettem rá magamat és a nappaliba mentem, aztán a konyhába. Megnyugodva sóhajtottam fel mikor megláttam, hogy Ádám épp eteti Benit.

- Ne haragudj, de úgy gondoltam, hogy neked is pihenned kell. – húzta el a száját rám tekintve.

- Nem, nem baj. Csak nagyon megijedtem. – tekintettem a parkettára.

- Gyere. – intett Ádám és mellé sétáltam. Belehúzott az ölébe, ami Beninek tetszett, hisz elmosolyodott, ami engem is boldoggá tett. A fejemet Ádám nyakhajlatára helyeztem és úgy néztem az én gyönyörű kisfiamat. – Csodálatos, nem? – kérdezte tőlem, én pedig bólintottam.

Miután Ádám megetette Benit, és én is megreggeliztem, lefektettem aludni a picit, aztán átöltöztem, hogy azért mégse a pizsamámba flangáljak egész nap.

- Ádám, anyukád hívott, hogy délután átmehetnénk hozzájuk. – mentem be a nappaliba. Éppen tévézett, de egyből rám kapta a szemeit. Megpaskolta maga mellett a kanapét, jelezvén, hogy üljek le, én pedig meg is tettem. Hatalmas, meleg kezeivel a nyakamhoz nyúlt és arrébb söpörte a kócos hajamat és végig húzta az ujját a kulcscsontomon.

- Beszélünk? – kérdezte, de nem válaszoltam, ezért sóhajtott egyet. – Fantasztikus és erős anyuka vagy. Nézz rám. – kérlelt és az állam alá nyúlt, hogy a szemeibe nézzek. – Beni a lehető legjobban van és szerintem ő a legboldogabb baba. Tudom, hogy trauma volt az egész, de most már legyen inkább boldogság. Ne kínozd magad a rossz gondolataiddal. – adott egy puszit az orromra. Igaza volt, össze kell szednem magam és túl lépnem, hisz mindenkinek az lesz a legjobb, ezért behunytam a szemeimet és beláttam. Beni boldog, Ádám boldog és én is boldog vagyok. – Végre mosolyogsz. – mondta és egy puszit nyomott a szám szélére.

- Mert itt vagytok. – motyogtam és egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira.

- Igen. – mosolygott ő is. – Szóval anyáékhoz megyünk. – sóhajtott fel fájdalmasan.

- Ádi, anyukád sokat segített nekem az egy hét alatt, amíg te Balázsnál csöveztél. – ráztam meg rosszallóan a fejemet, mire persze befogta.

- Oké, igazad van. Megyek készülődni. – adta meg magát, aztán kimásztam az öléből, hogy én is elkészülhessek, de előtte gyorsan összeütöttem egy milánóit, hogy ne üres hassal menjünk, mint általában.

Ádám kivette Benit, míg én a nagy táskát, ami tele volt csomó Beni féle cuccal, meg egy üveg rozéval, de nem vagyunk rossz szülők, csak volt még hely és az ajándékként szánt italt a pelusok közé tettük. Benyitottam az ajtón és a jó illatok megcsapták az orromat. Valami isteni süti készülhet, mint mindig, Anna most is túlkészülődik.

- Sziasztok! – köszönt Csaba és két jó nagy puszit kaptam, aztán Ádám már le is passzolta Benit a nagyapjának. – Alszik? Tiszta olyan, mint Ádám. – áradozott a férfi és lehúzta Beni kardigánját. Elmosolyodtam, aztán a konyhába mentem, az asztalnál épp Zsani és Berci kártyáztak, míg Anna konyhatündért játszott. Mikor észrevett egyből egy ölelésbe font, amit viszonoztam, hisz nagyon jól esett a törődése és a szeretete.

- Hol van a kisunokám? – kérdezte felháborodva.

- Apa figyel rá. Elaludt a kocsikázás közben. – rántotta meg a vállát Ádám, aztán összekócolta Zsani haját, amit a lány nem nézett jó szemmel, ezért egy öklössel jutalmazta a focista cselekedetét.