Kedvesem | Szalai Ádám |

18.

Juhász Dorka

Szeretlek.

7 hete, hogy egy csodát adtál nekem.

Szeretném felhívni a figyelmet minden leendő apukának, hogy ha azt is hiszitek, hogy nem álltok készen, a válasz az ellenkezője. Amint meglátod, sőt, amint tudod, hogy pár óra múlva láthatod a gyermekedet már tudod, hogy te erre vártál egész életedben, főleg, ha életed szerelme az anyukája. Bence koraszülöttként jött világra, mely egy trauma mindenkinek, mégis figyeljetek oda a társatokra, az anyukának nehezebb, mely depresszióhoz vezethet. Bevallva, ez nálunk majdnem tönkre vágott mindent. Egy idióta voltam, de szeretném, ha más nem követné el azt a hibát, mint én. Majdnem 7 hét után láttam újra mosolyogni az én csodálatos mennyasszonyomat, és ez mennyire is hiányzott nekem.

Figyeljetek egymásra és szeressétek a másikat mindig, minden körülmények között!

Mindössze ennyi állt a kép alatt, amit Ádám pár napja kiposztolt rólam és Beniről, amivel meg is siratott, de ma már az autóban ülve már több, mint 8 órája.

- Hamarosan hazaérünk. – tette a kezét a combomra. Körülbelül tíz perce ülhettem kicsit előre, mivel Beni ismét sikeresen elaludt, egyébként vagy hét órát hátul töltöttem a fiam mellett, ami kicsit sem volt kényelmes.

- De jó lesz nyugodtan aludni. – rápillantottam és csak csodáltam. A szívem majdnem kettéhasadt attól a szeretettől, amit iránta érzek és ez talán sosem fog elmúlni. A kezemet a tarkójára helyeztem és csak továbbra is néztem őt, hisz olyan tökéletes. – Remélem Bence is örökli a Szalai sármot.

- Akkor nagyon sok lány szíve fog fájni. – kuncogott fel mellettem.

- Nem, mert nem engedem neki. Ő nem lesz rosszfiú. Megtanítom neki, hogy becsülnie kell azt amilye van. – és ezt abban a pillanatban el is határoztam magamban. Bence nem fog senkit kihasználni.

- Legyen így Kincsem. – mondta, én pedig hátra fordultam a fiamhoz, aki olyan édesen aludt.

Németországba is beköszöntött az igazi nyár, hisz pukkasztó meleg volt, ezért úgy döntöttem, hogy Benivel átsétálunk Noráékhoz, hisz ő is megszülte már a kislányát, Tiát. Még Ádám hozta a sok nyári cuccot a kis kiruccanásukból, így az ananászos rövidnadrágot és a fehér trikóját adtam Benire, illetve egy kis kalapot is. Minden szükséges dolgot elraktam, aztán útnak indultam. Oké, már annyira nem volt meleg, mivel négy óra volt, de azért még lehetett érezni.

Mikor megérkeztem, akkor már egyből beléphettem a kapun és egyenesen a kertbe mentem, hisz Nora megjegyezte, hogy ők bizony medencéznek.

- Do, sziasztok! – köszönt nagy mosollyal. Épp a kis medencében ült, míg Tia feküdt, de nagyon élvezte a vizet. Kivettem az akkor még alvó Benit a babakocsiból és közelebb mentem barátnőmékhez.

- Ez a gyerek mindig alszik. Ez jó dolog, viszont minden apróságra felkel. – ráztam meg a fejemet, aztán egy puszit nyomtam kisfiam fejére. – Ádámék végeztek amúgy az edzéssel és hazafelé tartanak, vagyis ide. – mondtam barátnőmnek, aki csak bólintott egyet.

- Csináltam gyümölcssalátát és van fagyi is ha kérsz. – bökött a fejével a ház felé. – De a srácok tuti enni fognak akkor. – nevetett.

- Megvárom őket. És hogy van a kis Tia? – kérdeztem és Benit is beletettem a vízbe és egyből Tia felé pillantott.

- Remekül szerencsére. Mostanában az éjszaka huzamosabb ideig is alszik. És Beni? Te? – tudtam mire gondolt, de mosolyogtam, hisz az a múlt, már minden rendben van.

- Minden rendben szerencsére. – behunytam a szemeimet és felsóhajtottam. – Végül is Ádám fia, és bebizonyosodott, hogy az ő akaraterejét és kitartását örökölte hála az égnek. Viszont tőlem nem igazán örökölt semmit, legalábbis nem látom. – ráztam meg a fejemet szomorúan.

- Most miért mondod? Neki is manó füle van, mint neked. – nevetett fel barátnőm, mire csak megforgattam a szemeimet. Igen, az oltogatások mennek, sajnos a fiúk ezt ránk ragasztották. – Szerintem megetetem Tiát, aztán lefektetem. Beni eszik? – kérdezte.

- Lehet kéne. – bólogattam, aztán ránéztem a kisfiamra, aki most engem bámult és mikor pislogtam egyet, akkor nagy mosolyra húzta a száját és kapálózni kezdett.

- Jaj de szereti valaki az anyukáját. – gügyögte Nora és adott egy puszit Beni arcára, mire kisfiam felsikított. Kicsit csikis, akárcsak én.

Megtöröltük a gyerekeket, aztán a táskámat kihozva ültem le Nora mellé a teraszra Benit az ölembe ültettem és nem foglalkoztam az előkével, ugyanis, ha rajta van, ha nem, leeszi magát mindig.

- Bico tegnap az esküvőről beszélt. Nem tudom, hogy mit akart vele, vagy hova akart kilyukadni. Lehet mi sosem fogunk összeházasodni. – rázta a fejét.

- Nehogy azt hidd. Szeretitek egymást és még életemben nem hallottam, hogy ti olyan hű da nagyon összevesztetek. Legalábbis annyira tuti nem, mint mi Ádámmal.

- De mi sem bizonyítja jobban szerelmeteket, persze Benin kívül, minthogy még mindig együtt vagytok, küzdöttetek egymásért. – könnyes lett a szemem, hisz ez még mindig fájó pont az életünkben, legalábbis vissza tudok úgy gondolni rá, hogy teljesen belemerülök és a miértjét keresem. – Mert végül csak a szeretet maradt.

- Csak Ádám küzdött. – vallottam be, amin elmosolyodott. – De igazad van. A szeretet győzött. – én is elmosolyodtam, aztán meleg kezeket éreztem a vállaimon, így felnéztem, és Ádám állt mögöttem. Beni is felnézett, de aztán gyorsan visszafordult mikor rájött, hogy neki ez kényelmetlen és elkezdte csapkodni a kezemet.

- Szia. – egy puszival köszöntött, aztán Benit is. – Dorka? – kérdezte, de Beni hasát bökdöste, szóval szórakoztatta a gyereket. Rá pillantottam érdeklődve, de a kék szemeit egy pillanatra se vette le a fiúnkról. – Kezdjük el szervezni az esküvőt. – végül rám pillantott és a mély kék szemeivel teljesen megigézett.

- Rendben. – mondtam meglepetten, de nem bántam, hisz úgy voltunk vele, hogy majd jön amikor nagyon akarjuk és ennek a hírnek talán Berci fog a legjobb örülni.

- Jaj de cukik. – kuncogott Nora, aztán felállt, hogy köszönhessen Biconak, egyből a kezébe nyomta Tiát is, így végül az apukára maradt a piszkos munka.

Ádám vitte be Benit aludni, így én később is mentem be, a fiúk ettek, míg Nora mosogatott így hát én ránéztem a gyerekekre. Rózsaszín ruha volt Tián, míg Benin kék és ami megmelengette a szívemet az az, hogy egymás kezét fogva aludtak, így ezt muszáj voltam megörökíteni, hisz ennél cukibbat még nem láttam. Kiraktam Instagramra, amire jött is a sok sok komment, de Balázsé volt a legviccesebb.

„Ne mond, hogy komolyan Ádámra ütött?"

Ezt sokszor beszéltük Bazsival és a Szalai tesókkal is, hogy mi lesz, ha nőcsábász lesz, mint Ádám, ezt egyikünk sem akarta, de azt hiszem ez már eldőlt.

- Ízig vérig Szalai! – hallottam, ahogy Ádám morog,biztosan látta a kommentet, hisz akkor szívelte be a képet is, de ezen csaknevettem. Végül is nem akkora baj, ha hasonlít Ádámra, hisz csak a focistámrakell nézni. Ő feladott értem majdnem mindent, de ha kell azt hiszem a focirólis lemondana, viszont ezt sosem kérném tőle és ha Beni egy kicsit is ilyen,akkor én már boldog vagyok.    

Tizennyolcadik, pipa. Van még pár rész, amit mindenképpen meg szeretnék írni, viszont tudnotok kell, hogy az esküvő a sztori végét jelenti majd, de van még pár csavar a fejemben, amit be fogok vetni. :D Remélem tetszett! xx