Kedvesem | Szalai Ádám |

14.

Juhász Dorka

- Ádi, meséld el még Petráék esküvőjét. – kérleltem vőlegényemet, aki csak megforgatta a szemeit.

- Pihenned kéne, most szültél. – mondta morcosan.

- De az a kedvencem. – húztam egy mosolyra a számat. – Akkor már sejtettem, hogy Beni beköszön az életünkbe. – osztottam meg vele ezt a kis apróságot, amin megdöbbent, hisz nem mondtam neki. – Az esküvő előtt egy héttel mentem át Petráékhoz, ahol elsírtam a bánatomat. Féltem, hogy nagyon nagyon korai, de ők megnyugtattak és azt javasolták, hogy várjak még két hetet, hogy elmondjam, hisz addigra tényleg biztos lett. Minden arra utalt.

- Hihetetlen egy nő vagy, komolyan. – rázta meg a fejét nevetve. – Oké, elmesélem az esküvőt, de utána pihensz! – szólt rám, én pedig bólintottam egyet, hogy elfogadom.

---------------------- ❇️ ----------------------

2016. december 17.

- Lehetne, hogy induljunk? El fogunk késni! – kiabált fel be a szobába Ádám, ahol még Dorka készülődött. A hotelszobájukban voltak, hisz Győr mellett volt az esküvő.

- Felhúzod a cipzáramat? – dugta ki a fejét az ajtón a lány, Ádám pedig otthagyva a nyakkendőjét indult meg a szobába, ahol a derékig érő cipzárat húzta fel menyasszonyán.

- Gyönyörű vagy. – adott egy puszit a csontos vállára, ami szabadon volt. – Mehetünk? – kérdezte utána, mintha mi sem történt volna. Dorka megforgatta a szemeit, aztán gyorsan felkapta a cipőit.

- Nyakkendő? – kérdezte a lány, mire most Ádám akasztotta fel a szemeit a magasba. – Gyere. – hívta magához, aztán pillanatok alatt megkötötte azt.

Kézen fogva mentek át a kastélyba, ahol Ádám rögtön az ismerősökhöz rohant, így Dorka egyedül maradt ott, bár nem olyan sokáig, hisz messziről meglátta Balázs szőke tincseit. Gyorsan odasietett és belekarolt a férfiba.

- Örülök, hogy látlak, pont téged kerestelek. – mondta varázslatos mosollyal, amiből Balázs már tudta, hogy valami nem oké.

- Én is neked Dorka, csinos vagy. Nem lehetne, hogy ma ne legyen dráma? – fájdalmas fejet vágott, de tudta, hogy ez lehetetlen kérés.

- Ma kettő helyett kell innod. – veregette meg Dorka Balázs mellkasát. – Mutasd meg, hogy milyen férfi vagy! – kacsintott rá, de Balázs megállította. – Nagyon valószínű, hogy terhes vagyok. De ezt nem mondhatod el senkinek! – ment közelebb hozzá Dorka. A csapatkapitány lefagyott, aztán egy hatalmas mosollyal ölelte át a barátját.

- Ez nagyszerű hír! Csak e miatt megteszem neked, de más okot nem fogadtam volna el! Mikor mondod el Szalának? – kérdezte Balázs, de Dorka csak megrántotta a vállát, ugyanis Ádám visszatért hozzá.

- Na, egy percre hagyom egyedül a menyasszonyomat, de máris lecsapnának rá? – rázta meg a fejét Ádám. Dorka visszalépett mellé és összekulcsolta a kezeiket.

- Dehogy, de haver, ne hagyd többé egyedül, hisz ezt a csodálatos lányt többen is kinézhették magunknak. – nézett körbe Balázs, de aztán csak nevetett. – Menjünk, kezdődik a szertartás. – Balázs a fejével bólintott és a fiatal pár előtt ment be az ajtón. A neki kijelölt helyre ült le, ahogy Aádámék is, egyenesen Németh Krisztiánék mellé.

A násznép ujjongott mikor Priskinék kimondták a boldogító igent, így mindenki átvonult egy másik terembe, ahol a lagzit tarthatják nyugodtan. A vacsora és a mindenféle játékok után már tényleg a bulizás maradt, illetve a fényképezkedés, amit Dorka kivételesen imádott. A menyasszonnyal rengeteg képet csináltak, aztán csatlakoztak a lányok is, végül pedig a házaspár kislányára, Liára vigyázott, amíg el nem aludt. Petra amolyan gyakorlásnak szánta a barátnőjének, amit Dorka örömmel elfogadott.

- Lepasszolták a kis angyalkát? – kérdezte Ádám, aki leült Dorkáék mellé és Lia kis arcát simogatta.

- Valakire le kellett. – rántotta meg a vállát, de majd kiugrott a bőréből, hogy nemsokára ő is anyuka lesz. Patti, a menyasszony húga sétált eléjük és elkérte Liát, mondván, hogy felviszi majd ő aludni a szobájukba, mivel ott van megágyazva neki, így Ádám kapva az alkalmon a táncparkettre húzta kedvesét. - Ádám, nem tudok táncolni! – mordult rá Dorka.

- Mert még nem ittál eleget. – Ádám tovább rángatta a lányt és kikért két pohár pezsgőt.

- Nem hívjuk Balázst is? – kérdezte Dorka, persze a focista csak kiröhögte és a kezébe nyomta az alkoholos italt. A lány egy nagyot nyelt és csak az járt a fejében, hogy egy pohár pezsgőtől semmi baja nem lesz.

- Igyunk ránk, hogy egyszer nem ugyan itt, de ugyan ilyen hangulatban minket fognak ünnepelni. A közös életünket. – Ádám Dorka felé tartotta a poharát, ami aztán társra talált.

- Ránk. – mosolygott Dorka és lehúzta az italt. Már alig várta, hogy a közös életük folytatódjon Ádámmal és tényleg elérjenek az esküvőig, amire talán nem is kell olyan sokat várni, hisz már ő is menyasszony volt, egy várandós menyasszony.

---------------------- ❇️ ----------------------

- Pihenj. – fogta meg a kezemet, én pedig bólintottam egyet.

- Nem mész haza lefürödni és pihenni? – kérdeztem tőle egy kis mosollyal.

- Addig nem, amíg nem tudom, hogy itt minden rendben van-e veletek. – rázta meg a fejét, ami megnyugtatott, így hát hamar el is aludtam.

Mikor felkeltem már az orvosom is mellettem állt, ezért félve pislogtam rá.

- Dorka, csak gondoltam szólok, hogy amint sikeresen tud közlekedni a saját erejéből lemehet a kisfiához. – mondta a doki, ami olyan löketet adott nekem, hogy legszívsebben a maratont is lefutnám jelenleg érte. – De előbb álljon fel. Kérem Ádám, ne segítsen neki. – bólintottam és már a felülés nehezen ment, így el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok tudni a saját lábaimon járni. Belebújtam a papucsomba, ami fogalmam sincs hogyan került ide és szépen lassan lábra álltam. Éreztem egy kis fájdalmat az alhasamba, de tűrhető volt. – Remek, úgy látom minden rendben. Menjen zuhanyozzon le és utána látogassa meg a fiát. Majd még jövök. – intett egyet és elment. Legszívesebben a sorrendet felcserélném, de inkább betartottam, amit mondott.

Negyed óra múlva a köntösöm is rajtam volt már, a hajam fel volt fogva és Ádámba karolva léptünk ki az ideiglenes szobámból. A folyosón ott volt Anna és Berci, akik egyből felpattantak.

- Hogy vagy? – kérdezte a legfiatalabb Szalai.

- Meg vagyok, csak láthassam már a fiamat. – motyogtam magam elé bámulva.

- Menj nyugodtan, mi itt leszünk. – simította meg a karomat Anna és utunkra engedett. Egy emelettel lentebb mentünk és már akkor könnyes volt a szemem, Ádám megszorította a kezem és megállított magával szemben.

- Nagyon picike lesz. – mondta a szemeimbe. A hatalmas kezeivel közrefogta az arcomat. – Csövek fognak kilógni belőle és valószínű, hogy nem foghatod meg, csak megsimogathatod. Nem bántani akarlak ezekkel, csak felkészítelek. – mondta, én pedig bólintottam egyet. Egy puszit adott a homlokomra, aztán kinyitotta nekem az ajtót.

- Te nem jössz? – kérdeztem hátra pillantva.

- Nem mehetek, csak egy ember lehet bent. – rázta meg a fejét szomorúan és összeszorult a szívem.

- Akkor menj te. – akadtam ki, de csak nevetve újra megrázta a fejét.

- Te vagy az anyukája, rád nagyobb szüksége van. – egy édes mosolyt villantott felém, de ez most nem fog működni.

- Rád is ugyanannyira szüksége van, hiszen te vagy az apukája! – mordultam fel.

- Menj már Dorka! – szólt rám, én pedig sértődötten fordítottam hátat neki. Előttem nem tudja letagadni, hogy mennyire fáj neki, ám hamar átvette a félelem a testemet mikor bementem a szobába.     

🤗🤗🤗🖤🖤🖤
Remelem tetszett! 😚 Egyik kedvenc reszem. 😊😋