Kedvesem | Szalai Ádám |

08.

Szalai Ádám

Napszemüvegben és egy szál fürdőgatyában sétálgattunk Vilivel meg Horival a tengerparton, fogalmam sincs, hogy miért kellett Ibizára jönnöm ahhoz, hogy kitisztítsam a fejemet, de most már mindegy.

- Hova megyünk már? - kérdeztem testvéremtől, de ő nem válaszolt, így durcázva követtem őket tovább. Remélem valahova kajálni megyünk, mert éhen halok, ám Vili már meg is állt, mikor utolértem jól megnéztem a helyet, aztán sóhajtottam egyet. - Mit keresünk itt? - kérdeztem kedvtelenül.

- Egy hónap múlva megszületik az unokaöcsém, úgyhogy veszek neki valami kis apróságot, hogyha már együtt jövünk Ibizára, akkor legyen menő ruhácskája. - mondta büszkén nagyobbik öcsém, aztán már be is sietett Horival. Végül rávettem magamat én is, illedelmesen köszöntem, aztán a fiú részlegre mentem. Még nem nézegettem babaruhákat, ahogy nagyon Dorka sem, talán egy kis majmos zoknit vett neki, minden ruhácskát anyától vagy Balázstól kaptunk. Megakadt a szemem egy body-n, amin az állt, hogy „Anya hercege", úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt megveszem. Ez után találtam egy kicsi kockás inget, amihez vettem egy fekete body-t. Egészen belelendültem, mert a bolti kisegítő hölgy jött oda végül hozzám, hogy adjon egy kosarat, amit végül telepakoltam. Mindenféle ruhát vettem, illetve kis játékot is, amikről azt gondoltam, hogy tökéletesek lehetnének, a kedvencem mégis a focilabda mintás sapka, amit elképzeltem a kis golyó fején.

- Kész vagy? - jött oda hozzám Vili. - Te jó ég bratyó, ezt így mind? Ti komolyan nem vásároltatok semmit? - kérdezte, de nem válaszoltam a kérdéseire.

- Szerinted Dorkának tetszene ez a kis takaró? Olyan jó puha. - érintettem az arcomhoz a szürke pokrócot. Vili arcán egy kis lágy mosoly jelent meg, mintha egy lány egy bébi kutyát látott volna.

- Biztosan örülni fog nekik. - mondta. - Találtam egy menő napszemüveget. - váltott témát és felmutatta a fekete keretes szemüveget, aminek az egyik oldalát egy hatalmas pálmafa volt.

Kifizettük a ruhákat, aztán a nagy szatyrokkal leültünk egy bárba, ahol rendeltünk végre kaját és piát is.

- Beszéltél már azóta vele? - kérdezte Hori.

- Nem hívtam, de Balázzsal beszéltem pár szót. - motyogtam. - Szerintem holnap este menjünk haza srácok, sikerült lerendeznem a dolgokat magamban éjszaka. - mondtam egy kis mosollyal. Komolyan hiányzik már Dorka és egyre jobban aggódok érte, nem hiszem, hogy kibírnék még egy napot nélküle Ibizán.

- Akkor felhívom. - jelentette ki Vili és már csörgette is.

- Hangosítsd ki. - kérleltem testvéremet, aki megtette.

- Vili? - szólalt bele a telefonba szomorúan. Fájt így hallanom, de kell még egy kis idő. Biztosan azt várja, hogy keressem, de kell egy kis szünet még, hisz minden olyan gyorsan történt, tehát már nem az érzéseim megtalálása miatt kell a távolság, hisz tudom mit érzek Dorka és a fiam iránt.

- Hogy vagy? - kérdezte félve testvérem és rám pillantott.

- Megvagyok, azt hiszem. - motyogta bizonytalanul, ami nem tetszett. Biztos vagyok benne, hogy még az evést is rá kellett kényszeríteni. - Ádám? - mondta ki a nevemet, félvén, hogy valami rosszat szól.

- Jól van, szerintem minden rendben lesz. Holnap este megyünk haza. - mondta Vili miközben rám nézett.

- Máris? - kérdezte meglepve és talán egy kicsit boldogan? De én igazából még nem akartam Dorkához haza menni, ezért elkezdtem mutogatni testvéremnek, aki vette a lapot szerencsére.

- Igen, hamarabb kezdődnek az edzések Telkiben. - mondta, én pedig csak bólogattam. - Akkor holnap találkozunk. - kínos lett a szitu, amiket a testvérem utál.

- Szia. - mondta szomorúan, amibe belesajdult a szívem, és már le is tette a telefont.

- Döntsd már el mit akarsz. - mordult rám Vili. - Előbb még biztos voltál, hogy hazamegyünk, most meg mi van?

- Hazamegyünk. Tudom, hogy szeretem őket, de minden olyan gyors volt, értsétek meg. Még csak másfél éve vagyunk együtt, kell egy pár nap különlét még, tekintve, hogy az első randink óta, ha otthon voltam egymásnál laktunk, aztán az első fél év után kiköltözött hozzám.

---------------------- ❇️ ----------------------

2015. november 24.

- Mit nézzünk? - kérdezte Dorka elgondolkodva és az ajánlásokat nézegetve. Ez az első nyilvánosan együtt töltött idejük, amikor is mindenki őket nézte. Dorka szabadulni akart gyorsan az égető pillantásoktól, míg Ádámot egyáltalán nem zavarta.

- Csukd be a szemedet és bökj rá valamelyikre. Szólok, ha változtattak a sorrenden. - pillantott le a lányra Ádám, aki tette is amit a focista mondott neki. Pár másodperc után más filmekre ugrott az ajánló, így Ádám megbökte Dorkát, aki a legszélsőre mutatott.

- A kis herceg 3D. - nevetett fel Dorka. Ádám csak a kezébe temette a fejét, de beleegyezett, hisz a szabály az szabály.

Megvásárolták a jegyeiket, aztán rengeteg nassolni valót is vettek, hogy aztán épphogy beessenek a film kezdetére. Hangos nevetéssel ültek be a kisgyerekek közé, mint érett felnőttek.

- Néni, bácsi, elkezdődött a film! - szólt rájuk egy sértődött öt éves, ami miatt még inkább nevetniük kellett, de tiszteletben tartották a kérést.

Mosolyogva jöttek ki a filmről, minden felesleget kidobtak, aztán megcélozták a mekit, ami este tíz óra felé már elég kihalt volt.

- Jó estét! - köszönt Ádám, aztán lenézett Dorkára.

- Egy sajtburger menüt szeretnék. - felelte lazán a lány, aztán inkább a pultot nézte.

- Én egy dupla marha clubhouse-t sültkrumplival és fantával, meg egy karamellás McFreez-t, legyen kettő inkább. - sorolta Ádám a kívánságait, amit csak percekkel később kapott meg.

Leültek egy asztalhoz, aztán nekikezdtek a késői vacsorának.

- Ugye tudod, hogy ezt le kell futnunk majd? - kérdezte a focista a lányt, aki csak nagy szemekkel nézett rá.

- Maximum neked. - rázta meg a fejét, hogy ő ugyan nem fog futni.

- Nem szeretnék duci barátnőt. - húzta el a száját. Dorka nem tudta eldönteni, hogy most haragudjon, amiért ducinak nevezte, vagy örüljön, mert a barátnőjének hívta, ezért csak szégyenlősen lehajtotta a fejét.

- Cseszd meg Szalai. - motyogta Dorka, aztán felnézett Ádámra, mert szinte hívogatta a tekintetét az a kék mélység.

- Komolyan mondtam. - szólalt meg a focista. - Tudom, hogy te is érzed azt a vonzalmat, amit én. - húzogatta a szemöldökeit.

- Igen, a vonzalmat érzem, nem a szerelmet. - nevetett fel Dorka.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte Ádám incselkedve, mire a lány csak bólogatott, így Szalai kénytelen volt megmutatni neki, hogy téved. Gyorsan áthajolt az asztal fölött és megcsókolta Dorkát.

- Ez még nem elég. - motyogta a lány a focista ajkaira.

- Mit szeretnél? Megteszem. - suttogta Ádám.

- Az ötödik randiig nincs több csók. A személyiségedért szeretnélek szeretni, nem a testedért. - húzta el az arcát végül Dorka, amit Ádám nem nézett jó szemmel, habár ő is tudta, hogy rettentően kapkod. Egyetértett a lánnyal, ezért megfogadta, hogy lassít kicsit a tempón, hisz ő is szeretné szeretni őt. De hogy fogja megoldani, ha jövőhéten már vissza kell mennie Németországba?

---------------------- ❇️ ----------------------