Kedvesem | Szalai Ádám |

11.

Juhász Dorka

Reggel nyolc körül arra keltem, hogy a hasam szörnyen feszített, és ez nem olyan kis görcs volt, mint az elmúlt napokban, hogy ha leültem és lenyugodtam máris elmúlt, vagy csak egy kis pillanatra jött elő. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Egyből a kezembe vettem a telefonomat és Ádámot tárcsáztam, aki nem vette fel. Ezek után Balázzsal próbálkoztam, aki szintén kisípolt. Félve hunytam be a szemeimet, aztán ismételten Ádámot próbáltam elérni, de a negyedik csöngés után letettem. Biztosan edzésük van, akkor meg hiába hívogatom. Nagyon féltem, a szívem majd kiugrott a helyéről, már csak pár lehetőségem volt, úgyhogy hívtam Bercit, akinél megszakadt a vonal, aztán pedig szimplán nem vette fel. Már sírtam idegességemben, szinte utolsó lehetőségem Vili volt.

- Hé sógornőm, épp hozzád tartok. Mit kérsz reggelire? - hálát adtam az égnek, hogy ő felvette és mekkora szerencsém van, hogy épp felém tart.

- Semmit. Kérlek Vili siess, a kórházba kell mennünk. - szipogtam.

- Mi? Mi történt? Öt perc és ott vagyok. - és már le is tette, így hát fogtam magam és szépen lassan felkeltem. A telefonomat és az irataimat szorongatva álltam az ajtó előtt, amit már bezártam. Mikor észrevettem, hogy Vili megáll a ház előtt elindultam a kapu felé, ahol épp berontott. - Mi van? - kérdezte megrémülve.

- Csak menjünk. - legyintettem. Segített beülni a kocsiba, aztán gyorsan bepattant és villámgyorsan hagytuk el az utcát, közben pedig Ádámnál próbálkoztam, de semmi. - Nem hiszem el. - folyt le egy újabb könnycsepp az arcomon. - Nagyon fáj. - zokogtam fel az arcomat a kezembe temetve.

- Én megölöm azt az idiótát. Ibizán azt mondta, hogy minden rendben! Tíz szatyornyi gyerekruhát vásárolt kint, már alig várta, hogy jöjjünk, aztán kijelentette, hogy még nem megy hozzád haza. Fogadjunk, hogy a sok stressz, ami miatta ért téged, az okozza ezt. - szinte kiabált már, de nem nagyon érdekelt, mert igaza volt.

A kórházhoz érve már azt hittem, hogy menten összeesek, így mikor beértünk egyből leültem, egy nővérke jött oda hozzám, én pedig elmondtam, hogy ki a dokim és hogy mi a bajom, ő pedig azonnal hozott egy tolószéket, amibe átültettek és mentünk is a negyedik emeletre.

- Megyek a doktor úrért, addig mozogj egy kicsit, hátha jobb lesz, meg menj el mosdóba. - mondta kedvesen a nővér, én pedig csak bólintottam. Vili segített kimászni a székből, de közben csak Ádámot hívogattam, hiába. Perceken belül befutott az orvosom, aki lefektetett egy ágyra és elkezdte a hasamat tapogatni, aztán el kellett mesélnem, hogy mi történt ma reggel.

- Nem akarom ijesztgetni, de ebből koraszülés lesz. Esetleges sok stressz miatt, a hirtelen fogyás lehet még az oka az ön életében Dorka. Ne pánikoljon, ha úgy érzi, hogy a baba jönne hüvelyi úton az is természetes, viszont megegyeztünk a császárba a vérszegénysége és vashiánya miatt. Megyek előkészítem a műtőt, addig maradjon itt és próbáljon megnyugodni, nem lesz semmi baj. Borbála, kérem jöjjön. - szólt a nővérkének, aki egyből ment is utána. Könnyű azt mondani, hogy nem lesz semmi baj, mikor épp koraszülött lesz a fiam. Egy hónappal előbb jön világra, én belehalok, ha bármi baj lesz ebből. Vili leült mellém és megszorította a kezem, de közben egyfolytában telefonált, viszont már nem Ádámot hívta, hanem az anyukáját és Bercit, de megkérte őket, hogy ne jöjjenek be.

- Nem hiszem el, hogy Ádám nélkül kell végig csinálnom. - szipogtam. Letöröltem a könnyeimet, aztán Vilire néztem, aki szomorúan nézett vissza rám. - Én mindig ott voltam neki. - suttogtam szomorúan.

  ---------------------- ❇️ ----------------------  

2016. június 14.

Dorka izgatottan szállt le a magánrepülőről Bercivel, Vilivel és Ádám keresztapukájával. Megkérték Ádám pilótáját, hogy csináljon róluk egy képet miközben egy hatalmas magyar zászlót fogtak a Szalai mezükben. Persze mindannyian rögtön fel is rakták az Instagramra, Vili még a Facebookra is kiposztolta. Megérkezett a Szalai család Franciaországba.

A nagy fényképezkedés után rögtön fogtak egy taxit és elindultak a stadion felé, ugyanis egyiküknek sem volt kedve itt unatkozni egy napot a meccsig, majd holnap már nyugodtan körbenéznek, mielőtt mennének tovább Bordeaux-ból.

Körülbelül fél óra alatt a stadionhoz értek, ahol már rengetegen voltak, de csak a magyarokat hallották.

Dorka teljesen bezsongva ült le a helyére, mintha most látná először játszani Ádámot, pedig nem, és jelenleg hihetetlenül büszkeséget érzett a focistája iránt. Ő mellette volt, kisegítette, most Dorkán a sor, bármit megtesz érte, hogy segítse őt, és Ádámnak az volt a kérése, hogy üljön a lelátón a mezében és szurkoljon neki élete szerelme.

És gólt is lőtt. És megnyerték a meccset kettő nullára. Dorka hihetetlenül büszke volt, szárnyalna a boldogságtól. Gyorsan utat tört a legelső sorba, ahol már Ádám várt rá és nagy mosollyal fogadta. Magához szorította izzadt testét, de nem érdekelte, csak tudatni akarta vele, hogy mennyire csodálatos ő maga.

- Megnyertük. - lihegett Ádám, aztán a lányra nézett. - Megnyertem a legjobb életet. - mondta a szemeibe, Dorka pedig rögtön tudta, hogy rá gondolt, és ahelyett, hogy a zavarával törődött volna, inkább megcsókolta. Ott mindenki előtt, mert ez egy tökéletes pillanat volt. A stadion felrobbant az ünneplő magyaroktól, míg a lány hasa majd felrobbant a pillangóktól, amiket Ádám jelenléte okozott. Napról napra egyre szerelmesebb és talán ez már kezd beteges lenni. Az a törődés és vágyakozás, ami kettőjük közt van nagyon ritka és csak remélik, hogy sosem fog elmúlni.

  ---------------------- ❇️ ----------------------  

Kicsit elmosolyodtam, hogy arra a napra visszagondoltam, olyan tökéletes pár voltunk, akikre, ha ránéztek az emberek csak irigykedtek. Függővé tett a szerelme, amit felém nyújtott, és most ezt elvette tőlem, a drogomat, én pedig szenvedek e miatt.

Visszajött az orvos és megkért, hogy menjek át a műtőbe, de először öltözzek át. Addig Vili kiment, én pedig nehezen, de sikeresen vettem át mindent, a nővér segített mindenben és ő adta rám a kis sapkát is, ami alá begyűrte a hajamat. Vili rögtön felpattant, mikor kisétáltam, nem tudtam megnyugodni, hisz szörnyen féltem, így sírva bújtam az ölelésébe, ekkor megint nagyon kezdett fájni a hasam.

- Bemenjek hozzád? - kérdezte félve, de csak megráztam a fejemet. Csak Ádámot akarom.

- Maradj itt kint, hívogasd Ádámot és nyugtasd le. - simítottam meg a karját.

- Esetleg gyorsan elugorhatna az úr pár dologért Dorkának. - szólt bele a nővér, de legyintettem.

- Inkább várd meg Ádámot. - kérleltem, ő pedig bólintott és visszaült a székre. Besétáltam az eggyel arrébb lévő szobába - még szerencse, hogy magánkórház, így nincs megtelve - és megrémisztett a látvány. Ráfeküdtem az ágyra és egy nővér az orromba egy csövet dugott.

- El fogjuk altatni magát Dorka, a lelki állapota nem megfelelő, ahhoz, hogy ébren legyen. - jött oda az orvos és megszorította a kezemet. Igaza volt, úgy legalább gyorsabban túl leszek rajta és nem fogok közben agyalni, így bólintottam egyet. Még hallottam, hogy Vili kicsit hangosabban beszél, sőt azt is sejtettem, hogy Ádámmal, hisz azonnal iderendelte, de ettől nem voltam nyugodtabb, viszont kezdtem elaludni és teljesen ellazulni. Nemsokára velem lesz Beni.

MEGLEPETT EEES
Remelem tetszett a resz, nos az oka, hogy kiraktam, hogy szornyen izgatott vagyok, hogy mit gondoltok. Beni megszuletik es Szala nincs ott. De mikor erkezik meg? A kovetkezo reszbol kiderul! 😊😊😇
Puszi😘