Kedvesem | Szalai Ádám |

07.

Juhász Dorka

Alig aludtam az éjjel, így már hétkor lementem a földszintre, ahol Balázs már a konyhába játszotta a tündérkét, az asztalnál pedig Berci és Zsani telefonoztak. Összehúztam magamon a köntösömet és lassan léptem be hozzájuk.

- Jó reggelt. - köszöntött nagy mosollyal Zsani. Odamentem hozzá, adtam neki két puszit, aztán Bercinek is.

- Hát ti? - kérdeztem érdeklődve, de igazából semmilyen érzelem nem volt az arcomon.

- Elviszem Zsancit állatkertbe a családjához, csak gondoltuk előtte beugrunk hozzád. - mondta Berci és már be is húzta a fejét, ugyanis Zsani érthető okokból meg akarta ölni.

- Aranyosak vagytok. Nem kellett volna. - húztam a számat egy kis mosolyra.

- Megéri, hisz kapunk ingyen reggelit. - mutatta meg fogsorát ismételten Berci, de folytatta Zsanival a bunyót, így hát Balázs mellé sétáltam.

- Mikor keltél? - kérdeztem halkan, aztán a serpenyőre néztem, amiben készült a bundáskenyér.

- Talán egy órája, de te egész éjjel fent voltál. - nézett rám, képtelen voltam állni a tekintetét, ezért lefele néztem a hasamra, ami már eltakarta a lábamat. - Pihenned kellene. - ajánlotta, de nem tudom megfogadni, ha egyszerűen nem megy. - Oké, akkor egyél velünk. Tegnap óta semmit nem ettél.

- Nem vagyok éhes. - motyogtam, habár tudtam, hogy teljesen ki fog borulni.

- Dorka basszus, terhes vagy! Nem csinálhatsz olyat, hogy fél napig nem eszel! A fiad ott van a hasadban, akinek szüksége van rád! - mordult fel hangosan és még a villát is lecsapta maga mellé. - Kérlek, ülj le, te kapod az elsőt! - mondta, én pedig tettem, amit mondott, hiszen igaza van. Ha másért nem is, de Beniért muszáj tennem. Hátra dőltem a széken és mindkét kezemet a pocakomra helyeztem, amit ő természetesen megérzett, így mozgásba is lendült. Hiányzik neki az apukája biztosan, ahogyan nekem is, komolyan létezni se tudnék nélküle, de ki kell bírnom.

Balázs elém rakott két hatalmas bundáskenyeret rengeteg zöldséggel és mikor megéreztem az illatát rájöttem, hogy mennyire is éhes vagyok.

- Jó étvágyat! - mondta mosolyogva Zsani, de nem válaszoltam, csak ettem.

A reggelimmel mikor végeztem végre a többiek is ehettek. Megszólalt a telefonom, én pedig szinte rohantam érte azzal a reménnyel, hogy Ádám az, de nem ő volt sajnos.

- Nora, szia. - szólaltam meg angolul. - Hogy vagy?

- Velem minden rendben Do, de te? Ádám hívta Bico-t, hogy menjenek kikapcsolódni, csajok nélkül, mert már elege van. Mi történt? - kérdezte igazi aggodalommal a hangjában. Nem akartam erről beszélni, de tudom, hogy Nora addig le sem szállna rólam, amíg nem mondanám el.

- Nem tudom. Elment volna a beleegyezésem nélkül is. Mostanában nem igazán jövünk ki egymással. - mondtam és Bercire néztem, aki szomorúan piszkálta a paprikáját, ezért inkább kimentem a konyhából.

- De ugye nem vagy egyedül? Felülünk a gépre és már ott is vagyunk Budapesten, ha szeretnéd. - mondta és én tudtam, hogy így is lenne, ezért kicsit elmosolyodtam.

- Jól vagyok. Balázs ideköltözött addig, Ádám egyik öccse meg naponta jár át meglátogatni, talán Ádám kérte meg, talán nem. Nem tudom, csak abban reménykedem, hogy mikor hazajön már minden rendben lesz. - sóhajtottam fel a végén és leültem a kanapéra, amitől teljesen elálmosodtam. Iszonyatosan fáradt vagyok.

- Istenem Drágám. Bico üzeni, hogy beszélni fog este Ádám fejével és kérlek tényleg szólj, ha szükséged van ránk.

- Köszönöm Nora, így lesz. Egy hónap múlva már Benivel megyünk haza remélhetőleg. - mondtam még.

- Én is Drágám. Majd beszélünk akkor, szeretlek. - mondta.

- Én is téged. Szia. - köszöntem el és raktam le a telefont, aztán eldőltem a kanapén, a szemeim pedig maguktól be is csukódtak. Tényleg össze kell szednem magamat.

Balázs kitett a Bazilikánál, aztán ő ment a dolgára én pedig szépen lassan a kávézóba mentem, ahol Petrával volt a találkozóm megbeszélve. Legnagyobb meglepetésemre nem csak Petra volt ott, hanem Zsóka és Dia is. Már messziről láttam őket, így mosolyogva értem oda és öleltem meg barátnőimet.

- Mit kérsz? - kérdezte Dia.

- Valami gyümölcslét. - rántottam meg a vállamat.

- Mekkora már a pocakod. - ámuldozott Zsóka és egyből megsimogatta, Beni pedig vissza is köszönt neki. Megvettük az italjainkat, aztán leültünk egy asztalhoz.

- Hogy vagy? - kérdezte Dia, én pedig egyből elkomorodtam. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

- Ugye csak egy régi Ibizán készült képet rakott ki Szalai az Instagram-ra? - húzta fel a szépen ívelt szemöldökét Petra, mire egy nagyot sóhajtottam. - És miért Balázs hozott?

- Csak... - az ajkaim megremegtek, ezért nem tudtam folytatni.

- Megölöm. - szólalt fel egyből Zsóka.

- Rengeteget veszekedtünk mostanában és lehet elege lett vagy nem tudom, de Horival és Vilivel Ibizára ment. Nem tudom mi lesz. - böktem ki. - Még tegnap reggel volt ez, Balázs pedig aznap beállított a bőröndjeivel, hogy ő majd vigyáz rám. De kérlek, beszélhetnénk másról? - érdeklődtem reménykedve.

- Oké, csak annyit, hogy Tomival is sokat veszekedtünk mikor Liával voltam várandós és azért, mert belé szorult a félsz. Tudod, hogy nem lesz elég jó egy gyerek felneveléséhez, hogy valamit elronthat, de szerencsére észhez tért. Szerintem Szalai is észhez fog térni. - fogta meg a kezemet Petra, így bólintottam egyet. Egy kicsit megnyugodtam, de azért küldhetne életjelet.

- Oké, Gyurcsó új barátnőjét láttátok? - kérdezte Dia és már elő is kapta a telefonját.

- Ítélkezzünk. - tapsikolt Zsóka és izgatottan vette el barátnőnk kezéből a telefont. - Váó mennyi smink. - mondta, aztán körbe mutogatta.

- De biztos nem olyan rossz, ha Gyurcsó vele van, nem? - kérdezte Petra bizonytalanul.

- Szerintem Botka barátnője rosszabb. Múltkor találkoztam velük, még semmi nincs kint róluk, ha keresnétek. - legyintettem.

- Pintér Ádi is apa lesz amúgy. - mondta Dia, aki épp tekergette az Instát.

- Meg Kiskoko is, nekik majd most lesz az esküvőjük is augusztusban talán. - gondolkozott el Zsóka.

- Igen, azt mondta Bazsi is. - bólogattam aztán beleittam a trópusi mixembe. Imádom a lányokat, mindig jó kedvem lesz, de most nem tudják kiverni a fejemből Ádámot. Vajon mit csinálhat?

- Mentek valahova nyaralni? - kérdezte Petra a semmiből.

- Görögország az úti cél. - bólogatott Dia.

- Mi Hawaii-ra megyünk, ugyanis Kriszt nem hívta be az a német idióta megint, úgyhogy a héten indulunk. - mondta kis mosollyal Zsóka is.

- Mi nem megyünk. - húztam el a számat és megsimogattam a pocakomat. - Majd talán télen. - ekkor megszólalt a telefonom, ismét izgatottan kotortam elő, most már nem lehet se Petra, se Berci vagy Zsani, se Nora. - Vili? - szóltam bele a telefonba és a lányokra néztem szomorúan, akik csak elhúzták a szájukat.

- Hogy vagy? - kérdezte félve.

- Megvagyok, azt hiszem. - motyogtam. - Ádám? - amint kimondtam a nevét, a szívem máris heves zakatolásba kezdett.

- Jól van, szerintem minden rendben lesz. Holnap este megyünk haza. - mondta, ami meglepett.

- Máris? - kérdeztem.

- Igen, hamarabb kezdődnek az edzések Telkiben. - mondta, én pedig csak bólogattam. - Akkor holnap találkozunk.

- Szia. - mondtam szomorúan és letettem a telefont. Nem volt túl meggyőző, ami rátett egy lapáttal a hangulatomra.

- Csináljunk egy képet! Gyerünk! Mindenki mosolyog. - mondta Dia és a kezembe nyomta a telefonját egy kis mosollyal, így hát megcsináltam a képet, amit ő egyből fel is tett Instára.

Itt az uj resz, remelem tetszett nektek! 😊😋
Jovoheten hozom a kovetkezot!
Puszi😘