9. fejezet

5.9K 256 39
                                    


„Hozd vissza nekem, ami enyém volt rég..." (Aranyhaj és a nagy gubanc – Virág, nyílj ki már!)


Evelin úgy lép ki az üzletből, hogy a tekintete máris Leót keresi. Hunyorogva néz körbe a délutáni napsütésben. Nem lepődik meg igazán, hogy sehol sem látja a férfit, a szíve egy picit mégis megsajdul. Remélte, hogy mára Leó megérti az üzenete lényegét, hogy megérti, nem áll szándékában beleszeretni, de ha mégis megtörténik, elég nagylány már ahhoz, hogy kezelje a helyzetet. De persze a férfi makacs és ostoba, és ezúttal ő menekül, nem Evelin.

A lány kilakatolja a biciklijét, és eltolja a parkig, letámasztja, aztán leül egy padra, ami árnyékban van. A nyár ma féktelen szeretőt játszik, a meglapuló szenvedély színei forróvá festik a levegőt. Ha az ember megfelelő szögből nézi, olyan, mintha az úttest felett hullámokat vetne a kitikkadt hőség. Evelin egy pillanatra átadja magát a nyár andalító, bágyadt-puha hangulatának, behunyja a szemét, és kizárva a forgalom zaját inkább a madarak vidám csivitelésére figyel. Megnyugtatja, hogy van, ami nem változik. Hogy a madarak éneke mindig könnyű és varázslatos, hogy mindig édes, önfeledt szabadságról suttog. Pár pillanatnyi lopott béke.

Aztán Evelin felsóhajt, és előhúzza a ruhája zsebéből a mobilját. Máskor nem szentel túl sok figyelmet a telefonjának, többnyire a táskájában felejti (Jázmin és Vivien néha mérgelődik is miatta, hogy minek neki mobil, ha úgysem lehet utolérni), ma azonban egész nap közel tartotta magához, ha Leó esetleg írna vagy hívná. A férfi persze egyiket sem tette, pedig Evelin a szíve mélyén ebben reménykedett – még úgy is, hogy tudta, Leó komolyan gondolja az átkozott ígéretét.

Evelin az éjszaka folyamán elgondolkodott azon (nem aludt túl jól, többször is felriadt), hogy vajon miért is zavarja annyira Leót, hogy ő talán beleszerethet. Mert ha Leó tényleg olyan szívtelen, amilyennek állítja magát, akkor ez sem kellene, hogy megakadályozza abban, amit akar. De Leót mégis zavarja, hiába áltatja magát azzal, hogy csak kényelmetlenül érinti az ilyesmi, és hogy nincs kedve hozzá. Ennél többről van szó, Evelin érzi. Úgy véli, hogy Leó azért tart távolságot (nem vele, hanem úgy általában a nőkkel), mert ha valaki beleszeret, ő képtelen viszonozni, és ez újra és újra emlékezteti arra, hogy szörnyetegnek tartja magát, és csak megerősíti benne ezt a hitet. Leó senkit sem akar bántani, és amikor mégis megteszi, valószínűleg rosszul érzi magát emiatt. És ez az, ami tegnap délután elűzte őt, ez az, amiért úgy érezte, menekülnie kell.

Mert Leó nem szörnyeteg, a legkevésbé sem az. Nem hibátlan, de hát ki az? Evelin biztos benne, hogy Leó tényleg nem minden nővel bánt kedvesen eddigi élete során, de abban is biztos, hogy soha nem azért volt hideg vagy kegyetlen vagy durva, mert ebben örömét leli. Azért tette, hogy távol tartson magától mindenkit, hogy ne kelljen minduntalan átélnie, hogy nem tud szeretni, mert a szíve mélyén talán erre vágyik, vagy ha más nem is, hát talán valaha erre vágyott. Mindenkinek szüksége van szeretetre, szeretet nélkül nem lehet élni – ezt Evelin nem hajlandó másként gondolni.

Szóval végül arra jutott, hogy Leó egyszerűen csak fél. Valószínűleg nincs ennek tudatában, ha mégis, kizárt, hogy beismerné, de attól még fél. Mert ő sem érti, ami velük történik. Nem érti, miért engedte el Evelint azon az első éjszakán, mikor el is csábíthatta volna, nem érti, miért kereste fel aztán, mikor olyan sok más nőt könnyedén megkaphatna, és nem érti azt sem, hogy miért engedi, hogy Evelin közel kerüljön hozzá. Nem érti, hogy miért viselkedik máshogy, mint szokott, miért következetlen, és valószínűleg nem érti azt sem, hogy miért akarja annyira Evelint.

Hogy őszinte legyen, mindezt Evelin sem érti. És az sem segít sokat a helyzeten, hogy bármi is legyen ez, túl gyorsan és hirtelen történik – ha nem több mint olyan vágy, amit ő még sosem tapasztalt, ha elenyészik majd, amint kielégült, akkor sincs ideje felfogni, megemészteni. Hiszen csak két nap... (Mert azt a hetet mégse számolhatja, amikor csak annyit tudott a férfiról, hogy istenien csókol.)

Szív nélkülTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang