Szelemekkel suttogó (Bts ff)

1.

2017. október 26.

A nevem Kwon Seo Haneul. A kinek van egy képessége, mely nem minden napos. Képes vagyok látni a szellemeket, halottakat. Mindig mondtam a szüleimnek, hogy éppen mit csinálnak vagy kérnek a barátaim. De nem hitték el, hogy látom és hallom, amit ők nem. 5 éves koromban elmegyógyintézetbe adtak. Azóta nem láttam meg a kinti világot. De jó is így nekem. Itt mindent megkapok, amire csak szükségem van. A nővérek kedvesek és megértőek. De tudom, hogy a szemükben én csak egy őrült vagyok. Van egy nővér, akinek a fia pár héttel ezelőtt halt meg. Öngyilkos lett. Vele is nagyon jóban vagyok. Soket beszélgetek vele. A nővér nagyon sokat foglalkozik velem. Mintha a saját lánya lennék. Nagyon jól esik, hogy törődik velem. Mindent tudok, ami a környezetemben történik. Van egy legjobb barátnőm Luca, aki mindig segít, ha valami baj van. Nem csak a barátaimat látom és hallom. Hanem a démonokat is. De ők ritkán jönnek hozzám, mert a barátaim mindig elüldözik őket. Minden nap bejön hozzám egy orvos vagy egy pszichológus és meg akar győzni engem, hogy a barátaim nem léteznek. De nem hiszek nekik. Tudom, hogy valóságosak a barátaim és, hogy az orvosok hazudnak, hogy elválasszanak tőlük. Ez nem fog sikerülni. Akik már jártak nálam, már a hajukat tépték tőlem. Mindenki szerint reménytelen vagyok. Még nem is akarom megpróbálni hinni nekik! Mert hazudnak mikor azt mondják, hogy a barátaim nem léteznek! Mindenki hazudik! Mert ők nem láthatják őket és ezért féltékenyek!