Szelemekkel suttogó (Bts ff)

11.

2017.november 05.

Sosem szerettem a csillárokat! És most sem fogom megkedvelni őket! Hogy miért? Mert majdnem megölt egy csillár! Na és most jön az, hogy hülyének gondoltok! De nem! Tényleg majdnem megölt egy csillár! Jó! Inkább kibontom a sztorit, mert így kimondva tényleg nagyon hülyén hangzik! 

J-Hope-pal és V-vel néztük a TV-t, mikor egy furcsa hangot hallottam. Azt hittem, hogy megint a démon próbál támadni, de nem sikerül neki. Azóta sem tudom, hogy az orvosok közelében miért nem tudnak támadni a démonok vagy megjelenni a szellemek. De ettől eltérve. Folytattuk tovább a tevékenységünket, mikor megszomjaztam. Felálltam és pont a csillár alatt voltam. Éppen indultam volna el, mikor a csillár egy ilyen reccsenő hangot adott ki és leesett. De szerencsére V és J-Hope volt olyan figyelmes, hogy ellöktek a csillár alól. Szóval, majdnem összenyomott egy csillár. Nagyon jó! Ebben a világban már minden meg akar ölni? Mert eléggé úgy tűnik! 

Szóval összegezve... egy démon vadászik rám, minden meg akar ölni és nekem csak a remény van ott, hogy az orvosaim vigyáznak rám! Nagyon jó komolyan! De nem is ez az egyetlen gondom! Az is hozzá játszik még a dolgokhoz, hogy Suga mindig közeledni akar. Nem mondom, hogy nem akarom, csak egy kicsit furcsa az értékrendje! Először megcsókol és csak utána akar ismerkedni. Oké, hogy részeg volt akkor, de na! Azért én nem voltam részeg, hogy ne emlékezzek rá!