Kwon Seo Haneul kiskora óta látja és hallja a halottakat. Az orvosok reménytelen esetnek tartják őt, mivel őrültnek titulálják. Ám mi lesz akkor, ha Haneul 7 új orvost kap, akik mások mint a többiek? Mi lesz ha rátalál a szerelem is?
Borítót készíte...
Mióta kiderült, hogy egy démon az anyám és, hogy az apától kapott nyakláncom megvéd, nagyon megnyugodtam. Már tudom, hogy nem tud ártani nekem senki sem. Vagyis csak azt hittem...
Yoongi és én ketten voltunk az egész lakásban, mivel a többiek elmentek bevásárolni. Éppen a szobámban ültem, mikor kopogtattak az ajtómon.
-Gyere!-ekkor belépett a szobámba Yoongi. Kérdően néztem rá-
Ő csak leült az ágyamra és sóhajtott egyet. Nem tudtam, hogy miről lesz szó, de rossz előérzetem volt. Yoongi felnézett rám és megint eleresztett egy halk sóhajt.
-Haneul... Miért kerülsz?
-Nem kerüllek...
-Legalább ne hazudj!
-Emlékszel, hogy bejöttél hozzám az intézetbe? Ja nem, mert részeg voltál! Odajöttél hozzám és akaratom ellenére lekaptál! Részegen! Az első csókomat te loptad el! Ezért kerüllek! Mert lekaptál!
-... Sajnálom Haneul! Nagyon sajnálom! Nem akartam!
-Ami megtörtént azon nem lehet semmit sem változtatnunk...
-Haneul...-és ekkor az állam alá tette a két ujját és felemelte a tekintetemet. Lassan közeledett és rányomta ajkait az enyémekre.
Nagyon jó érzés volt. Hirtelen megannyi pillangó szállt fel a gyomromban. Nem ellenkeztem. Hagytam, hogy azt csináljon amit szeretne velem. És nem bántam meg. És ez a pillanat túl szép volt. Persze, hogy el kellett valaminek rontania. És ez a valami az anyám volt. Hogy én miért is nem lepődtem ezen meg!
Anyám megfogta Yoongi tarkóját és hátra dobta. Miért kell mindent elrontania?! Felmértem és egy kést szorongatott a kezében. Azt gondolja, hogy megölheti Yoongi-t? Na azt biztos, hogy nem! Gyorsan odafutottam a férfihoz és védtem ahogyan csak tudtam. A nyakláncom megint világítani kezdett. És ekkor egy sikolyt hallottunk. Anya le volt fagyva. És ekkor láttam meg az okot, hogy miért sikított. Egy tőr volt a szívébe szúrva. Egy arany markolatú tőr. Valahonnan nagyon ismerős volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És ekkor villant be. Egy emlékképem volt arról a tőrről. Apám használta, mikor 3 éves voltam. Arra emlékszem, hogy iszonyat gyorsan futott velem az erdőben és közben nyugtatott valamiért. És akkor láttam meg, hogy valami közelít felénk hátulról. Egy négy lábon járó szörnyeteg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Félelmetes volt. Azonnal apa vállába fúrtam a fejem. Apa csak megfordult és elhajított valamit. Tovább kezdett velem futni. Elértünk egy tisztásra. És ott nagyon nagy nyugalom fogadott minket. Letett engem apa és valakivel beszélni kezdett. Csak motyogást hallottam.
És megint a jelenben voltam. Anya más eltűnt és a tőr is vele együtt. Csak Yoongi és én voltunk a szobámban. Felsegítettem Yoongi-t és leültettem az ágyamra. Csak meredt maga elé. Én leguggoltam és magamra fordítottam a tekintetét. Rámosolyogtam.
