Szelemekkel suttogó (Bts ff)

21.

2017.november 18.

*Yoongi pov*

Nem tudom, hogy mi ntörténhetett vele. Mikor pár napja bevallottam neki, hogy kedvelem, akkor elájult. Ennyire béna lennék ezekben? Azt gondoltam, hogy a hirtelen meglepettségtől ilyen, de amikor már 2 napja nem ébredt fel, akkor már kezdtem aggódni. És most már a negyedik napja, hogy nincs itt velem. Azaz de itt van testben, de lélekben nincs. És hajnalban elkezdett sikítozni és sírni. Gyorsan odamentem hozzá és próbáltam felébreszteni, de nem tudtam. Biztos egy látomása lehet! De ilyen? Hirtelen elcsendesedett és elmosolyodott. Jó volt látni mosolyogni, de még nekem mindig magas ez a hangulatingadozás!

*Haneul pov*

Yoongi csak közeledett felém. Hirtelen ajkait az enyémekre nyomta. És mikor ki tudtam nyitni a szemem, egy gyönyörű réten voltunk. Egymás mellett ültünk. Yoongi csak mosolygott rám és simogatta a kezem. Nagyon jó érzés töltött el. Előttünk volt anya és apa. Ők is mosolyogtak. Egymás mellett ültek és ölelték egymást. Mindenki boldog volt. Anya nem olyan volt mint most. Bár ugyan olyan fekete haja volt, meg fekete szeme, de most kedves mosolya és nyugtató jelenléte volt. Apa haja arany volt. Neki is a teljes szeme arany volt. És ekkor vettem észre valamit. A mellettem ülő Yoongi is máshogy nézett ki. A szeme arany volt, míg a haja fekete. Arnyos volt. És a hátam mögött volt egy tükör is. Hátrafordultam és majdnem elájultam. A hajam arany volr és a szemem pedig fekete. A nyakláncom csillogott és a fogaim hegyesek voltak. De pont illet hozzám. Körbenéztem és a rét nem is volt az a tipikus kis megszokott virágos tisztás. Nem volt fű, nem sütött a nap. Csak vörös, fekete és fehér. Pont a kedvenc színeim. Nem volt alattunk semmi. Lebegtünk. Hallottam a közelben a patakcsobogását. Oda akartam nézni, de valami nem engedte. Nem tudtam levenni a szemem a Yoongi mögött álló 6 angyalról. Namjoon, Jin, Jimin, Jungkook, V és J-Hope. Ők is csak mosolyogtak és álltak. Olyan nyugodt volt minden. Olyan... természetfelettien nyugtató. Nem volt veszekedés. Nem volt halál. Nem volt stressz. Csak a nyugodság. Csak a boldogság. Csak a csönd. De valahogy még is hiányzott valami...

A nevetés...