Szelemekkel suttogó (Bts ff)

12.

2017.november 06.

Mit is jelent rettegni? Eddig azt hittem, hogy amit átéltem az az igazi rettegést jelenti. De mindig fokozódhat minden! Mégis miért? Na ez egy 100 pontos kérdés! Szerintem elmesélem, hogy mi történt velem és akkor rájön mindenki.

Amikor arra kelek fel, hogy valaki szorosan magához húz, nem a legkellemesebb érzés az én szemszögemből. Azt hittem, hogy a démon megint kötekedni akar velem, szóval jól hasbarúgtam, mire kiderült, hogy Suga tulajdonított el engem. Nagyon mérges voltam rá! De amint kiment, elkezdett eluralkodni rajtam a félelem. Úgyéreztem, hogy valaki figyel. Megfordultam és megláttam az ablaknál a lányt. Hozzáteszem, hogy még eléggé sötét volt, így csak az alakját és a vörösen izzó szemeit láttam. Elsikítottam magam. Ekkor hirtelen eltűnt. Ha ennyitől megijed, akkor én állandóan sikítani fogok! De hamar rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem tőlem ijedt meg, hanem az orvosaim üldözték el. Na az önbizalmamnak annyi. Az orvosok nem kérdeztek semmit, hanem kivezettek a szobából és a konyha felé tuszkoltak. Ott az asztalon volt egy halom édesség. Azonnal nekiestem. Nagyon éhes voltam. Már nem is tudom, hogy mióta nem ettem édességet. A 7 felnőtt csak állt mögöttem és nagy szemekkel nézett rám. Mikor odafordultam rámmosolyogtak és bíztattak, hogy tovább tömjem magam, mert jó látni, hogy végre eszek. Főleg Jin.

Már jócskán az ebédnél tartottunk, mikor elment az áram. Mivel felhős és borongós volt az ég, így nem jutott nagyon sok napfény nekünk. Hirtelen meghallottam egy suttogást. Nagyon ijesztő volt. Behunytam a szemem, hogy jobban rá tudjak koncentrállni, de ekkor hirtelen egy ismeretlen helyen találtam magam. Előttem volt az a démon. Most láttam meg az emberi arcát. Majdnem elájultam. Mert nagyon régről emlékeztem erre az arcra. Ő az anyám...