15.RANDI

1K 86 17
                                    

"A szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata."
Trux Béla

"Trux Béla

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

2017. 11. 06., Szöul

Még akkor sem izgultam ennyire, mikor Yoongi-val egy éve találkozgattam. Mikor ugyanúgy randiztunk. Akkor most miért akar kiugrani a szívem a helyéről?

Ez más volt. Itt teljesen másról szólt a dolog. Itt az újrakezdés volt a cél, hogy mindent előről kezdhessünk. Az egész kapcsolatunkat, bármiféle hiba nélkül. Én akartam ezt, másra sem vágytam, mint Yoongi-ra, a közelségére, ölelésére, csókjaira.

Csak reménykedni tudtam, hogy az este jól sül el, mert még egy csalódást nem viseltem volna el.

Természetesen JaeHwa-nak és Namjoon-nak leadtam a drótot. Volt egy olyan sejtésem, hogy a fiú egyáltalán nem lepődött meg és tudott a dologról. A legjobb barátnőm viszont késő délután nálam termett, kezében egy csomó cuccal.

Megcsinálta a hajamat, feltett egy szolid sminket és rámerőszakolta a ruhát, amit hozott nekem a megfelelő cipővel. A fekete bársony ruha finoman simúlt a testemre. Szerencsére már felszedtem magamra egy kis húst. Nem álltak ki a csontjaim, és nem voltam annyira visszataszító. Végre nem kínkeservesen néztem bele a tükörbe.
Szerencsére JaeHwa gondolt rám és egy hosszúujjú ruhát aggatott rám, egy magassarkú bakanccsal, amiben gyakorolnom kellett a járást, oly rég volt rajtam ahhoz hasonló cipő.

Végre.. csinosnak láttam magam.

Yoongi pontosan érkezett. Ahogy hallottam a kopogást, egy ideges sóhaj kíséretében felvettem a kabátomat és a kistáskámat, amibe a telefonomat és tárcámat tettem. 

Még egy nagy levegőt vettem és óvatosan kinyitottam az ajtót. Yoongi még mindig maga volt a megtestesült álom számomra. Látványosan végigmértem, de ki ne tette volna? Fekete farmert viselt inggel és zakóval. Ében fekete haja szemébe lógott, ahogyan egy kissé elmosolyodott. A kezében egy hatalmas csokrot tartott, és nem habozott odaadni. 

- Ezt neked hoztam.

Egyből elvettem a rózsákból álló csokrot.

Vörös rózsa.

Sosem felejtem el, hogy mikor adott nekem rózsát, azonban most nem búcsú gyanánt nyomta a kezembe és ez megnyugvással töltött el.

- Azta, köszönöm! Nagyon szép - mondtam és egy pillanatra beleszagoltam a virághalomba. - Leteszem, és mehetünk.

Csak ledobtam a konyhapultra, hiszen várhat még egy kicsit, hogy vízbe tegyem. Szívesebben csatlakoztam Yoongi-hoz, aki a ház előtt parkolt az autójával és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót. Megköszönve neki szálltam be a kocsiba, majd ő is követett engem.

RESTART [Min Yoongi ff.]Where stories live. Discover now