RESTART [Min Yoongi ff.]

17.VIZSGA

"A tékozló fiút mindig több szeretettel fogadják vissza az apai házba, mint azt, aki mindig otthon volt."
Pierre Choderlos de Laclos

2017. 11. 15., Szöul

Észre sem vettem, de máris eljött az első vizsgám időpontja. Gőzerővel hajtottam az elmúlt egy hétben, és éjjel-nappal a könyveket bújtam vagy a könyvtárban Namjoon-al, vagy otthon, vagy pedig Yoongi lakásán, aki persze egy idő után ezt megelégelve eldugta előlem az irományokat. Persze elégge kiakadtam, de aztán megnyugtatott, hogy annyit tanultam, hogy lassan szétrobban a fejem. Így történt, hogy amikor vele voltam semmilyen iskolához kapcsolatos dolog nem lehetett téma.

Természetesen mindenki aranyos volt és próbálták valamennyire elterelni a figyelmemet. Yoongi rendszerint áthívott magához filmezni, vagy elmentünk kajálni. JaeHwa és Tae is különböző programokat találtak ki, Namjoon pedig - aki természetesen nem aggódott a vizsga miatt - általában magával vitt a stúdióba, vagy kikérdezte a tételeimet.

Most pedig idegesen szorongattam a bögrémet, majd húztam le a kávémat. Tiszta ideg voltam. Az első vizsga tízkor kezdődött és aznap az anatómia, majd a pszichológia történelmen kellett túl esnem és így tovább még jó pár napon keresztül.

Laza, kék-fehér csíkos inget vettem fel egy bőrnadrággal, bakanccsal és vastag kabáttal. A táskámba csak pár tollat dobtam be meg a tárcámat, hiszen másra úgy sem volt szükségem.

Nem vártam, hogy Yoongi hívjon, tudtam hogy alszik. Még este beszéltünk, és az ő laza, nyugodt stílusával próbált megnyugtatni, és megígérte, hogy a délután értem jön, ahogy vége a vizsgáknak.  Persze vártam, hogy megint láthassam de ezt teljesen elnyomta az izgatottság.

Az egyetem előtt Namjoon már várt, és egy cseppnyi idegességet sem láttam rajta, ahogy éppen valami szendvicset tömött magába.

- Te komolyan egy kicsit sem izgulsz? - csattantam fel.

- Nem - vont vállat. - Kéne? - kérdezett vissza, majd megint tele tömte a száját.

- Én alig bírtam aludni - vallottam be.

A campuson diákok százai özönlöttek be, de ha jól tudom aznap csak az első és másodévesek vizsgáztak. Volt aki röhögcsélve oldotta a feszkót, de láttam egy srácot, akin szó szerint patakogban folyt le az izzadtság.

- Ne aggódj, mindent tudsz - biccentett felém Nam elismerően, miközben az egyik faliújság felé közeledtünk, hogy megnézzük hova is osztottak be minket.

Nagy kő esett le a szívemről, mikor láttam, hogy ugyanabban a teremben leszünk. Nyugodtabb lettem, hogy tudtam az egyik legjobb barátom is ott lesz mellettem.

Elhelyezkedtünk az előadóban és, ahogy az egyik prof belépett egy nagy halom papírral a kezében szinte tapintható volt a feszültség. A lapokat szét osztották, majd elmondták a szokásos "aki puskázik, annak azonnal elégtelen" szöveget egy kis hablattyal együtt, majd bejeoentették, hogy három óránk lesz rá, illetve a következő tananyagra is.

Óvatos pillantást vetettem Namjoon-ra, aki bátorítóan rám mosolygott, majd neki látott a feladatoknak.

Nagy sóhajjal kezdtem neki írni a saját részemet. Nem volt túl bonyolúlt, leginkább karikázgatni kellett, kevesebb volt a kifejtős kérdés. Egy idő után annyira belemerültem, hogy magától adódóan el is felejtettem mennyire ideges vagyok.

Kihasználtam mindkét tárgynál a teljes időmet, nem kapkodtam el semmit és mindent kétszer ellenőriztem le. Persze Nam a hatalmas IQ-jával hamarabb végzett, mint én. Ő csak bambulva várta, hogy végre én is befejezzem és mehessünk haza.

A legvégén mindketten beadtuk a lapjainkat névvel ellátva, és ahogy kifele haladtunk küldtem anyának és JaeHwa-nak egy üzenetet,hogy túl vagyok az első részén és azt hiszem jól is sikerült, miközben a tudálékos barátom arról magyarázott,hogy neki mennyire primitíven egyszerű volt a vizsga.

Yoongi, ahogy megígérte az egyetem előtt várt engem. Namjoon egyből intett neki egyet, mire a fiú egy biccentéssel reagált.

- Sziasztok - köszönt, mikor odaértünk hozzá.

Nekem adott egy puszit, majd lepacsizott Nam-mal és átkarolva a derekamat kérdőn pillantott ránk.

- Hogy ment?

- Egész jól. Szerintem simán átmentem.

- Ha hallottad volna milyen hisztit lenyomott a vizsga előtt - nézett az ég fele Nam, én pedig játékosan megütöttem a karját.

- Ha tudnád, hogy az elmúlt napokban mit nyomott le - kontrázott rá az állítólagos szerelmem.

- Te is ellenem vagy?! - szólaltam fel felháborodva.

- Bocs Jagiya, de tényleg túlreagáltad az egészet - védekezett Yoongi. - Végülis mindenki tudja, hogy okos vagy és szarrá tanultad magad emiatt a cécó miatt.

- Csak, hogy tudd, ezért ki kell engesztelned - mondtam vérig sértve.

Lehet, hogy nekik egy vizsga nem nagy, meg fontos dolog, viszont ismerhetnének annyira - főleg Yoongi -, hogy tudják mennyire rátudok készülni a dolgokra.

- Kiengesztellek én szívesen.

Csábosan elmosolyodott, miközben szemöldökeit húzogatni kezdte, én pedig nem tudtam, hova süllyedjek el szégyenemben, amint az arcom egy paradicsom színéhez kezdett hasonlítani.

- Fúj, srácok! - kiáltott fel Namjoon grimaszolva. - Szeretlek titeket, de igazán megkímélhetnétek a részletektől.

Yoongi felnevetett, majd rám nézett.

- Mozi és vacsi? - kérdezte, mikor bólintottam pedig a másik fiú felé fordult. - Akarsz jönni velünk?

- Nem, köszi. Romantikázzatok csak - utasította vissza az ajánlatot a szőkeség. - Más dolgom van.

Nem firtattuk a dolgot, majd ha akarja elmondja. Elköszöntünk a barátunktól, és beszálltunk Yoongi kocsijába, hogy időben odaérjünk valami akció film kezdéséig.

- Mit szólnál, ha karácsony előtt haza mennénk Daeguba és ott töltenénk az ünnepet? - vetette fel az ötletet. - Gondoltam meglátogathatnánk a családot, és haza dobnám Tae-t meg JaeHwa-t.

- Benne vagyok - mosolyodtam el.

Már nagyon szerettem volna látni anyukámat, és gondolom a többiek is szerettek volna haza térni. Habár kicsit féltem vissza menni oda, ahol minden elkezdődött. Csak reménykedni tudtam abban, hogy a rossz emlékek nem találnak meg és a sötétség nem száll rám.