1.rész

68 0 0
                                    

TEMETÉS

"Két hét telt el azóta a borzalmas nap óta, fájdalommal teli minden pillanat és ez nem is fog változni. Az ember sosem dolgozza fel igazán ha számára fontos személyt, a mi esetünkben személyeket veszít el. Együtt kell élnünk vele. Eljött a napja a búcsúnak, utolsó útjukra kell kísérnünk szeretett szüleinket." - Rosalie Hill

*Rosalie szemszöge*
Különös látványt nyújt ma a városunk temetője. Talpig fehérbe öltözött, gyászoló emberek töltik meg. A mi világunkban így tisztelgünk halottaink előtt.
A város egyik maffiájának vezetőit, a szüleinket búcsúztatjuk, akik egy baleset során hunytak el. A vizsgálatok alapján nem lehetett azonosítani a testeket de minden más arra utalt ők azok.
Tudtuk milyen veszélyes az életünk, számítottunk rá hogy bármikor történhet tragédia, de mégis megrázott mindenkit a hirtelen haláluk. Ők is megörökölték ezt az életet így nekünk sem volt más választásunk. Arra fogunk törekedni, hogy legalább fele annyira jó emberek legyünk mint ők voltak.
-Rose! Jól vagy?- bátyám hangja rántott vissza a valóságba.
-Megvagyok.
A szokásos szertartás után következtek a közeli hozzátartozók beszédei. Kissé meglepett hogy az első Chloe volt. Ő teljesen más volt mint mi ketten Willel,kinézetre főleg. Az ő haja vörös árnyalatú míg a miénk fekete, teljes mértékben anyára ütött, mind külsőre, mind belsőre.
Chloe kiállt az emberek elé mire egy kis félelemmel szemében ránk pillantott. Willel mögé álltunk, hogy érezze a támogatásunkat.
-Én... én csak annyit szeretnék mondani-kezdte- hogy a szüleink jó emberek voltak és nagyon fognak hiányozni.
Mondandója végére legördült pár könnycsepp az arcán majd amint befejezte zokogva Willhez fordult. Én léptem a mikrofonhoz:
-Szeretnénk mindenkinek megköszönni hogy megtisztelték őket/minket a jelenlétükkel. Tudom hogy odafentről mosolyogva néznek le és azt akarják ne legyünk szomorúak, mert vigyáznak ránk. Minél előbb elkezdjük a nyomozást hogy kiderítsük mi is történt, mert mint ahogy ebben a világban megszokott, nem valószínű hogy baleset történt. A testvéremmel igyekszünk mindent kézben tartani úgy ahogy apánk tette, ezt megígérhetem. Köszönöm a részvétnyílvánításokat és hogy megtisztelték őket azzal hogy eljöttek.
Mielőtt még vége lenne a szertartásnak, átadom a szót Williamnek.
-Drága húgom mindent elmondott amit el kellett. Én viszont szeretett szüleimhez szólnék pár szót.
-Drága szüleink. Ígéretet tettem nektek, hogy megbosszúlom a halálotokat. Ember nem marad életben, akinek köze volt a balesethez, ami elvett titeket tőlünk. Nem vagyok a szavak embere, nem is nyújtanám tovább a beszédem. Köszönöm, hogy olyan szülők voltatok, amilyenek ismertünk titeket. Életet adtatok nekünk és becsületesen neveltetek. Anya, ígérem olyan emberek próbálunk lenni húgaimmal együtt, akikre büszke leszel. Apa, ne aggódj. Mindent kézben fogok tartani. Egyszer büszke leszel rám.
-Köszönöm a figyelmet.
Minden egybegyűlt maffia vezér sorban helyezte el a koporsókon saját jelükkel ellátott koszorúját. A maffiák évszázadok óta tartják az őseik által meghozott törvényeket. A temetésekre is külön szertartásunk van. Minden vezető egyesével lerójja tiszteletét az elhúnyt sírjánál, legyen az ellenség vagy szövetséges. Pisztolyukkal a kezükben koszorújukat a koporsóra helyezik,majd egy pár másodperc néma csend és egy bólintás után távoznak.

A temetés után hazamentünk és a mai napot pihenéssel töltöttük. Will a munkába akart temetkezni de ráparancsoltam, hogy ne tegye. Chloet megnyugtattam majd hamarosan el is aludt. Bekopogtattam William szobájába, de mivel nem kaptam választ benyitottam. Az asztaláról le voltak söpörve a papírok, az egész szoba maga volt a káosz. Tudtam mi játszódik le benne, elmondhatom magamról hogy mindenkinél jobban ismerem őt. Nagyjából rendet raktam majd kimentem a nyitott teraszajtón. Will ott ült egy cigivel a kezében.
-Szia!- énis rágyújtottam egyre, majd a tüdőmbe tartott levegőt kifújva néztem bátyámra aki továbbra is üveges tekintettel bámult maga elé.
-Will! Kérlek nézz rám.-felém fordította a fejét ezzel felfedve könnyes szemeit, sápadt,hófehér arcát.
-Rose! Eddig úgy éreztem simán átveszem az irányítást. Most hogy apa elment egyedül érzem magam.
-William Hill! Nem vagy egyedül. Én mindig itt voltam neked és itt is maradok. Együtt fogjuk csinálni. Rendben?
-Szeretlek Rose! Én csak meg akarok felelni apának és vigyázni akarok rátok. Őszintén bevallom, félek.
-Énis téged! Mindent meg fogunk oldani! Mi vagyunk a Hill ikrek. Együtt minden ellen, tudod.
-Együtt minden ellen.
Tudom hogy fél és megértem. Azt hiszi mivel mostmár ő a férfi a családban , az ő vállát nyomja minden teher, de segíteni fogok neki. Ő és Cloe számomra a legfontosabbak. Akiket az életem árán is megvédek.

Hill's Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon