ʜᴀᴛᴇ ʟᴏᴠᴇ ~ʏᴜʀɪ ᴏɴ ɪᴄᴇ~✔️

1.rész ~A kép~

  Az életem a műkorcsolyázás már gyerekkorom otta. A nevem Alisa Zharkov háromszoros világbajnok műkorcsolyázó. Épp készülök a következő Grand Prixra.
- Alisa mára ennyi elég lesz. - szólt az edzőm Julia. Oda siklotam hozzá.
- Én még maradnék egy kicsit.
- Rendben de ne sokáig. - majd háttat fordított és elment. Vissza mentem köröztem párat, hogy lendületet vegyek az ugráshoz. Gondolataimba merülve gyakoroltam tovább. Mikor az egyik ugrást csúnyán elrontottam, elestem.
- Béna - a hang irányába fordultam és meg láttam azt a személyt akit szívből gyülölök, Yuri Pliseskyt. Fel áltam dühösen rá nézte.
- Nem mintha te tökéletes lennél - kiabáltam oda neki. Dühös szemekel figyelte hogy le jövök a pályáról le ültem átt vettem a korcsolyám. Mikor fel néztem láttam hogy Yuri még mindig engem néz.
- Neked nincs jobb dolgod csak engem nézni? - fél szemöldököm felvonva néztem rá.
- De van. Kinek lenne ideje egy ilyen bénára - fel ment a jégre és el kezdet gyakorolni. Semmi kedvem haza menni...argh most mit csináljak? Eszembe juttot hogy a táskámba van a rajz füzetem. Kisé távolabb le ültem, ölembe vettem vázlatfüzetem, fejemre tetem a fejhalgatom és el inditotam a zenét. Elenőriztem milyen rajz eszközök vannak nálam, rajz szén hmm...asszem ez jó lesz. Neki áltam rajzolni, először vázlatosan majd kidolgoztam. Arra lettem figyelmes hogy valaki le veszei a fejhalgatot a fejemről az illettö felé fordultam, Yuri volt.
- Csak nem engem rajzolsz?
- Ch...álmodba. - ki kaptam a kezéből a fejhalgatom. Yuri le ült mellém ki vette a kezemből a füzetet hosszú ideid nézte. Mikor már nagyon dühitet.
- Nem adnád már vissza végre? - néztem rá dühösen. Felnézet bele egyenesen a szemembe. Egy darabig így néztünk egymásra mikor egy vaku villanásra lettem figyelmes. A villanás felé fordultam.
- Viktor.
- Bocsi hogy megzavartam a szerelmeseket. - megfordult és elment. Gyorsan ki vettem Yuri kezéből a füzetem be dobtam a táskámba. Dühösen ugrotam fel a padról.
- Ezt még meg keserüli, hogy mert le fotozni még, hogy szerelmesek soha az életbe. - motyoktam az orrom alatt.
- Egyett értek - Yuri felé fordultam láttam hogy dühös.
- Mi?
- Ezt még meg keserüli. - insmételte amit mondtam.
- Figyi lenne egy kérésem.
- Mi?
- Ne beszélj hozzám többet teljes szívből gyűlöllek - kiáltottam rá és faképnél hagytam.
   
*otthon*

Mikor haza értem fel szaladtam a szobámba befeküdtem az ágyamba. Az edzőm értetlenül nézet utánam. Be jött a szobámba, mivel nyitva marat az ajtó le ült mellém.
- Történt valami? - hangja agodó volt.
- Semmi nem történt. - felültem és rá mosolyogtam. Julia ki ment a szobámból. Néma csendben feküdtem mikor a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Kezembe vettem a készüléket fel mentem instára ~ Viktor Nikiforov megjelölt egy bejegyzésbe~ Gyorsan rá kattintottam és nem más mint az a kép fogadott amit Viktor csinált rólam és Yuriról. Egy rövid mondattal alatta *Hoppá meg zavartam a szerelmeseket.* Rá mentem az üzenetekre és írtam Viktornak.

Én: Szia. Hogy merted fel tenni azt a képet?

Viktor: Szia. Olyan édesek vagytok együtt.

Én: Haha szedd le most azzonal.

Viktor: Ne már

Én: MOST.

Kis győzködés után Viktor le szedte a képet. Sokáig voltam fent nem tudtam elaludni. Valamikor éjfél után sikerült.  

Sziasztok! 

Itt az első rész csillagozzátok ha tetszik, írjatok komit ha folytassam. Puszi nektek.  

by.: Kiyozumi