ʜᴀᴛᴇ ʟᴏᴠᴇ ~ʏᴜʀɪ ᴏɴ ɪᴄᴇ~✔️

20.rész ~115-ös szoba~

Sziasztok! Áh nem birom muszály részeket írjak. Szóval meg oldotam és itt az új rész.

"- Nem foglak meg ölni. Én nem vagyok gyilkos mint te. Majd a rendőrök el intézik. - elővettem a telóm hogy tárcsázam a számot. Max a kezemhez kapot sikerült kiszabadulnia de balszerencséjére ki esett az ablakon."

*Yuri szemszögéből*

Végig néztem ahogy ki zuhan az ablakon. Nem volt bűntudatom miatta saját magának csinálta a bajt meg érdemelte. Vissza szaladtam a még mindig eszméletlen Alisához tárcsáztam a mentöket majd a rendőrséget is. Percekel késöbb meg is érkeztek, a mentök el viték Alisát és az éIet halál szélén lévő Maxot. Egy erkélyre zuhant de még így is haldoklik. A rendőrök fel vették a valomásom majd ők is elmentek. Egyenesen a kóházba indultam mikor oda értem meg áltam a recepcionál.

- Elnézést, Alisa Zharkov szobáját merre találom? - álltam meg a nő előtt. 

- Mindjárt jön egy orvos és oda kiséri. - bolintotam aztán le ültem egy székre. Hamarosan egy férfi állt meg elötem. Fel neztem rá fehér orvosi köpeny nyakába szteoszkop.

- Alisa Zharkov-hoz jött? - kérdezte.

- Igen. - bolintotam.

- Jöjjön velem. - fel álltam és követem.

- Hogy van? - kérdeztem lehajtott fejel.

- A sérülése elég súlyos a soktol ájult el de rendbe fog jönni. Pár napig bent tartjuk meg figyelésre. - meg álltunk egy ajtó elött 115-ös szoba. Az orvos bátoritoan rám mosolygot majd tovább ment. Be nyitotam az ajton a hófehér falak szinte világitotak. Alisa még mindig eszméletlen volt. Közelebb mentem hozzá végig simitotam az arcán majd adtam egy puszit a homlokára. Le ültem az ágy szélére meg fogtam a kezét és azt kezdtem el simogatni. 

- Nn...Yuri. - fel kaptam a fejem és rá néztem. Lassan ki nyitota  a szemét és a szemembe nézet. 

- Yuri nem esett bajod? - kérdezte reketes hangon. 

- Nem. - le hajtottam a fejem. Inkább nekem kéne itt feküdjek.

- Akkor jó. - mosolygot. 

- Nem jó, mert te sérültél meg miattam nekhem kéneh meg védjelek ehelyet te védtél meg. - nem birtam a könyeimel nem érdekelt mostmár nem tartom vissza. 

- Yuri te sírsz? - lepödöt meg Alisa. Fel ült az ágyon közelebb jött hozzám és meg ölelt kezem dereka köré fontam és magamhoz szorítottam. Könyeim záporozva folytak végig az arcomon Alisa a háttamat simogatva nyuktatot. Hirtelen ki csapodot az ajtó és Viktor, Yuuri és Otobek lépet be rajta egyből szét rebentünk. Gyorsan le töröltem a könnyeim Alisa meg vissza feküdt az ágyba.

- Valamit meg zavartunk? - kuncogott Viktor.

- Tch. - néztem rá dühösen.

- Huh Yurio csak nem sírtál? Nagyon piros a szemed. - ült le Viktor. 

- Fogd be. - forgatam meg a szemem.

- Alisa hogy vagy? - fordult Viktor Alisa felé.

- Jól köszi. - mosolygot.

*Alisa szemszögéből*

Szeretem volta még beszélni Yurival. Bocsánatot kérni a szakításért. De jöttek Viktorék sokat beszélgetem velük. Pár nap múlva haza fognap engedni pontosan 5 nap múlva. 

Fuu srácok végre sikerült be fejezni ez a rész 2 óra volt de sikerült. Hamarosan hozom a folytatást. Gome a helyesírási hibákért. Komizatok csillagozatok.

by.: Kiyozumi