ʜᴀᴛᴇ ʟᴏᴠᴇ ~ʏᴜʀɪ ᴏɴ ɪᴄᴇ~✔️

21.rész ~Kettős személyiség~

"Szeretem volta még beszélni Yurival. Bocsánatot kérni a szakításért. De jöttek Viktorék sokat beszélgetem velük. Pár nap múlva haza fognap engedni pontosan 5 nap múlva."

Miután Viktorék elmentek Yuri és én némán ültünk a szobába. Beszélni akarok vele. Yuri egy távolabbi széken ült.

- Yuri. - felnézet rám. 

- Sajnálom. - mondtam egy kis szünet után. 

- Mit? - jött közelebb és ült le mellém.

- Azt hogy szakítotam veled én csak...én csak nem akartam hogy bajod essen. - néztem fel rá könnyes szemel. Közelebb jött és szorosan magához szorított. 

- Tudom hallottam akkor ott mikor vissza mentem érted. De nem lett volna szabad egyedül cselekedned. - nem mondtam semmit csak szorosabban magamhoz szoritotam. Egy idő után Yuri be feküdt mellém és így aludtunk el.

*másnap*

Ébredés után be jött egy nővér el végezni pár vizsgálatot. Mikor el ment Yurival ketteseben maradtunk. Vajon Maxal mi történt? Már egy ideje gondolkoztam ezen de nem tudom hogy meg merjem-e kérdezni Yurit. 

- Yuri, vele mi történt Maxal? - meglepeten rám nézet.

- Ki zuhant az ablakon egy erkélyre esett élet halál között hozták be most nem tudom mi van vele. - ekkor be lépet egy nővér.

- Van itt egy beteg aki szeretne beszélni önökkel.- Yurival össze néztünk.

- A 121-es szobába van. - mondta és el hagyta a szobát.

- Biztos ő az. - néztem Yurira.

- Menyünk. - jelentetem ki.

- De hát miatta sérültél meg nem engedem hogy a közelébe meny. - meg fogtam a kezét és a szemébe néztem.

- Itt nem bánthat és én szeretném tudni hogy mit akar. - bolintot. Fel áltunk el indultunk a 121-es szoba felé. Mikor már majdnem oda értünk meg látunk egy rendőrt az ajtó előtt. 

- Önök azok akikkel az őrizetes beszélni akar. - bolintotunk és be mentünk az ajtón. Mikor be léptünk meg láttam Maxot az ágyon gépekre volt kötve mindenhol csövek nyakán nyakmerevitő. 

- Örülök hogy el jöttetek. - kicsit közelebb mentünk de nem túl közel Yurival össze kulcsoltuk az újainkat. 

- Biztos azon gondolkoztok mért hívtalak ide titeket. - közelebb mentem Yurihoz.

- Csak szeretnék bocsánatot kérni tőletek. - nem tudtam hova tegyem ezt a változást hirtelen. 

- Az orvosok megállapitoták hogy tudat hasadásom van ami azt jelenti hogy kettős személyiségem van. Amiket akkor tettem veletek az nem én voltam. Vagyis én voltam csak a másik énem. Remélem megbocsátotok nekem. - el engedtem Yuri kezét és el indultam felé.

- Alisa várj. - vissza fordultam Yuri felé. 

- Ne aggódj. - meg fogtam a kezét és magam után húzva közelebb mentem Maxhoz. Yuri átt ölelt hátulról és meg álltunk az ágy mellet.

- Aranyosak vagytok együtt. - mosolygot. A gépek hangosan csipogni kezdtek Max elkezdet rángatozni végül a gép hangos sipolásal jelezte hogy meg állt a szíve. Több orvos rontott be a szobába el kezdték újra éleszteni de már késő volt meg halt. 

Sziasztok!

Itt az új rész. Gome a helyesírási hibákért. Igyekszek hozni a folytatást. Komizatok csillagozatok. 

by.: Kiyozumi