ʜᴀᴛᴇ ʟᴏᴠᴇ ~ʏᴜʀɪ ᴏɴ ɪᴄᴇ~✔️

2. rész ~Az első érzelmek!~

Másnap nyuzotan és kialvatlanul léptem be a jégpálya ajtaján. Rajtam kivül csak egy személy láttam a jégen, Yurit. Mért kell neki mindig itt lenni mikor én is itt vagyok.
- Ch.. - le pakoktam az öltözöbe, át vettem az edzős cuccom fel vettem a korcsolyám és el indultam a jégfelé. Még nincs itt Julia, így be melegitette, mikor végeztem láttam hogy meg érkezet. Oda siklotam hozzá.
- Szia. - köszöntem
- Szia. Kezdhetünk? Rendesen bemelegitetél? - érdeklődöt
- Persze.
- Rendben. Nézük át az ugrásokat. - bolintotam. El kezdtem gyakorolni, viszonylag jól sikerültek kivéve a Salchow azt el rontotam, el estem. Hallotam hogy valaki nevet, a hang irányába fordultam Yuri már megint, feláltam dühösen rá néztem. Csak egy gonosz vigyort kaptam válaszul, oda siklotam az edzőmhöz.
- A Salchow-ot majd még gyakorolnod kell. De most a programod jön. - a jégközepére mentem be áltam a kezdő pozicioba. Végig táncoltam a programot vissza mentem az edzőmhöz hogy meg halgasam a mondandoját.
- Ez valahogy nem volt az igazi. Mintha teljesen máshol járnál.
- Sajnálom. Kicsit szétszort vagyok. - el táncoltam még a programot párszor majd az edzőm tapsolt kettőt jelezve hogy vége az edzésnek.
- Rendben. Mára ennyi. De szed össze magad.
- Rendben. - le mentem a jégről meg beszéltem Juliával, hogy később megyek haza, mert sétálni megyek majd ő el ment. Yuri is éppen végzet, vissza vettem az utcai holmim majd el indultam. Céltalanul bojongtam az utcákon. Mikor egy sikátorhoz értem eszembe juttot hogy a közelbe van egy játszótér oda szoktam járni ha össze akarom szedni magam. Be forduktam a sikátorba nagyon csendes volt, csak a lépteim zaja hallatszot. Mikor egy másik zajt is meghallotam azt hittem hogy meg akarnak támadni. Lendületet vettem és fordulásból akartam rugni. De a kezével meg álotota a lábam majd el engedte hogy rendesen két lábra tudjak álni, Yurit pillantotam meg.
- Te követsz engem? - mordultam rá.
- Nem. Vagyis csak ezt akartam vissza adni. - felém nyujtota a fejhallgatom.
- Köszi. - mondtam és ki kaptam a kezéből.
- Szeretnél még valamit?
- Az ilyen helyek veszélyesek egyedül.
- Tudok magamra vigyázni. - háttat forditotam és ott hagytam, de ő jött utánam.
- Azt láttam. - el kundogtam magam Yuri nem vette észre, vagy csak ugy tett mintha nem vené észre. Oda értem az uticélomhoz a játszó tére le ültem egy padra, sehol senki nem volt rajtam és Yurin kivül. A szökeség le ült mellém elő vette a teloját el kezdte nyomkodni. Ekkor észre vettem hogy meg sérült a jobb keze, biztos a rúgásom miatt. Meg fogtam a kezét megvizsgátam a sérülést, ki vettem a táskámból egy sebtapaszt és rá ragasztotam. Kezemel még mindig Yuri kezét fogtam, mikor fel néztem enyhén piros arca gyönyörü zöld szemei fogadtak.
- Sajnálom hogy megsérültél miatam. - nem tudom mért kértem bocsánatot hisz ő követet, saját magának köszönheti.
- Nem baj. - rá mosolyogtam, még mindig a szemeibe néztem el varázsoltak. A szívem örülten dobogot. Mit egy angyal. Mi angyal? Dehogy ez egy ördög. Kaptam észbe gondolataimba. El engedtem a kezét és hátra döltem a padon ki fujtam a levegöt. Francba hagyd már abba, nehogy meghalja.

Sziasztok!
Mi a helyzet veletek? Ez a rész kicsit rövidebb lett mint tervezte. Csillagozatok, komizatok. Hamarosan jön a következő rész.

By.: Kiyozumi