Tekergők És Kihívások

12

December 20.
A tegnapi napról csak annyit hogy ismerkedésből állt a nap.
Reggeltől estig, szünetekkel, ismerkedős játékokat játszottunk. (Dumbledore agyának szüleménye). Játszottunk a varázsigékkel, párbajoztunk, kincset kerestünk, mindenféle amit egy felnőtt egy gyerek számára tud kitalálni.

Ma reggeli után szabad program volt. Lily a könyvtárba ment Jamessel ( ami nagyon ritka mert a bátyám nem szokott könyvtárba járni), én meg lementem olvasni a tó melletti fa alá. Szeretek ott ülni. Csendes, nyugodt hely, ott senki sem zavar, és az, hogy tudom hogy a szabadban vagyok, az még inkább megnyugtat.
Éppen bele voltam merülve az egyik muglikönyvbe, Leiner Laurától az Ég veledbe, amikor mozgást hallottam.
- Bocsi, nem akartalak zavarni! - kérte a bocsánatot Sirius.
- Semmi baj.
- Mit olvasol? - kérdezte.
- Egy muglikönyv. De nagyon érdekes.
- Gondoltam. Neked minden az. - mosolygott.
- Miért jöttél ide? Nyugalomra vágytál? - kérdeztem.
- Igen, vagyis.. igazából téged kerestelek.
,,Mi? Engem? Majd kiugrott a szívem a helyéről,,
- Meg szerettem volna kérdezni, hogy ...
De akkor egy óriási fekete kutyát pillantottam meg.
- Sirius...
Nem tudtam befejezni, mert Sirius elkezdett a kutya felé rohanni.
- Ne menj! Veszélyes! - ordibáltam.
Sirius hirtelen....mi?! Kutyává változott. Egy nagy sötétbarna kutyává. Nekirontott a kutyának, de az sokkal erősebb volt nála.
A kutya megharapta Siriust, és elkezdett felém rohanni. Próbáltam elszaladni, de utolért. Beleharapott a lábamba..Auuu...Sirius felállt, bár sérült volt, de neki akart rontani a kutyának, amikor a kutya elesett. Elfordítottam a fejem, és megpillanttottam Dumbledoret.
- Miss Potter, Mr. Black! Jöjjenek ide!
Oda próbáltam vánszorogni a professzorhoz, de nem nagyon sikerült. Sirius annyira rosszul volt hogy fel sem tudott állni.
- Tanár úr! Segítsen neki! Kérem! - mondtam.
- Tante imflamare! - motyogta Dumbledore.
Sirius lábán a harapás kezdett eltűnni. A végén már teljesen eltűnt, így Sirius fel tudott állni.
- Tante imflamare! - ismételte Dumbledore a varázsigét nálam is.
A sebeink teljesen begyógyultak.
- Gyerekek! - kezdte Dumbledore - ezt, ami történt senkinek ne mondjátok el. Ez a farkaskutya egy durmstrangos tanuló, aki minden hónap 20. - án kutyává változik. Kisebb korában megharapta egy farkaskutya és azóta él együtt ezzel a kórral. Ezért nem szabad ezt megtudnia senki, mert azt hinnék hogy szándékosan csinálta, de nem, mert csak akkor változhat vissza emberré, ha minden alkalommal megharap legalább egy embert. Sajnos ez az ő betegsége és egyben kötelezettsége.
- Nem áruljuk el, igazgató úr! - mondtam.
- Nem fedjük fel a titkát! - ígérte Sirius is.
- Köszönöm! A diák nevében is!
Siriussal felsétáltunk az iskolába. A kapunál Sirius megállított.
- Azt szerettem volna kérdezni, hogy nem lennél- e a párom a bálon?
,, Ezaz! Tényleg megkért!,,
- Igen. Persze. - ujjongtam.
Egy kis idő után én kérdeztem tőle valamit.
- Azt hittem mást kérsz fel. Mert....sok szép lány van még ...
- Én a legszebb lányt kértem fel. - válaszolt egyszerűen és belépett a klubhelyiségbe.
,,Én meg tátott szájjal maradtam. Hogy én?,,
- Lily! - Futottam be a szobába -
Sirius felkért táncolni!
- Jaj Dia, nagyon örülök! Mondtam neked!  Ja és Dia! Amíg nem voltál itt, McGalagony professzor mondta, hogy holnap lemehetünk Roxmortsba!
- Arra gondolsz amire én? - kérdeztem.
- Jaja! Holnap vesszük meg a báli ruhát!! - ordibáltuk egyszerre.

Rövid, de ez lett a következő rész.