Tekergők És Kihívások

17

Egy olyan látvány fogadott, amire a legkevésbé számítottam...
Sirius ott feküdt az ágyon, és mellette egy lány ült. Ezt a csaj annyi idős, mint én, de ennek ellenére csak látásból ismerem, mert mardekáros.
- Te ki vagy és mit keresel itt? - kérdezte a bátyám, amikor Sirius mellé lépett.
- Én? - kérdezte gúnyosan. - Én vagyok Sirius legközelebbi unokatestvére és jöttem meglátogatni a szeretett unokatesómat! Bellatrix Black vagyok! Talán valaki megtiltotta hogy idejöjjek?? 
- Dehogy... - mondtam - De ha a Roxfortba jársz, akkor miért nem voltál ott neki eddig? Miért nem voltatok akkor jóban? Miért utáltad és utálod?!
Azonnal felemelte és rámszegezte a pálcáját.
- Sirius Black egy áruló! Elárulta a családját és otthagyott minket ezért a Potterért! - bökött rá Jamesre.
- Miss Black! - szólalt meg egy ismerős hang, aminek nagyon örültem. - Kérem, menjen be órára, és hagyja, hogy mások is látogassák meg a nagy betegünket. - mondta Dumbledore.
- Igenis, professzor úr! - mondta Black a megszokott, gúnyos hangján.
Amikor mind a ketten kimentek, Lily, James és én odaléptünk Sirius mellé. De nem volt magánál. Ott feküdt, a fején, a kezein, a lábain sebekkel. Azokkal a sebekkel, amiket én szereztem neki.
Dumbledore megengedte, hogy ma ne menjünk be hárman ( James, Lily és én) órára, hanem vigyázzunk Siriusra.
- James! - kérdeztem egyszer a bátyám. - Sirius miért nem mondta el nekem? Miért hazudott Malfoyjal kapcsolatban? - kérdeztem, miközben Sirius becsukott szemeit fürkésztem.
- Figyelj, ez nagyon bonyolult. Sirius nekem is csak akkor mondta el, amikor kimondtuk egymásról, hogy igen, a legjobb barátok vagyunk.. - válaszolta.
- De én a barátnője vagyok. Miért nem bízik meg bennem? Mit tettem, hogy nem kaptam meg a bizalmát?.... James, rossz hugi és rossz barát vagyok én? - a könnyeim erre már kezdtek csorogni.
- Dehogy is!- mondta Lily, átvéve a szót Jamestől. - Diana, te egy okos, bátor, kedves, és a legfontosabb, hogy önfeláldozó és szeretetre méltó vagy. Sirius biztosan a legmegfelelőbb pillanatban akarta neked elmondani, akkor amikor biztos abban, hogy megérted.... A bátyáddal én például sokat veszekedünk, de azok olyan apró dolgok, amiket mi nem tekintünk akadályoknak. Ez nálatok is ki fog alakulni, te csak ne félj. Az a legfontosabb hogy te is szeresd Siriust, és ő is viszont szeressen! - fejezte be Lily a hangos monológját.
Én meg nem bírtam tovább. Sírni kezdtem, de ezek a könnyek örömkönnyek voltak. Odaleptem Lilyhez és megöleltem.
- Ezért vagyunk a legjobb barátok, nem? - kérdezte.
- Persze! - nevettem.
Ezután a bátyám sétált oda mellé és ő csak annyit mondott ,, köszönöm,,.
Jajj annyira szeretem őket! Annyira aranyosak! Őket egymásnak teremtették!
Ebéd táján elmentünk ebédelni. A nagyterem tele volt varázslókkal. Vendégekkel és ,, háziakkal,,. Mielőtt elkezdük volna az evést, Dumbledore professzor felállt.
- Kedves diákok! Először is: a következő próbára holnapután kerül sor. Sajnálatos módon, azt is be kell jelentenem, hogy van egy pár, aki sajnos nem vesz részt a feladaton, komoly sérülés miatt. Gondolom tudjátok, hogy mivel ma január 3.-a van, ezért a holnaputáni próbával együtt, már csak 4 feladat vár rátok, addig, amíg ki nem derül, ki a győztes! Kérem, Miss Potter, miután a reggelinek vége, jöjjön fel az irodámba. Most pedig jó étvágyat kívánok mindenkinek! 
- Mivan? - csodálkozott James idegesen. - Hugi! Ti nem fogtok versenyezni? Ennyi? Nektek vége?
- Na ne!! Ezt én se akarom! - akadtam ki.
- Muszáj versenyeznetek! - mondta Lily is.
- Figyu... sajnálom, de Dumbledorenak igaza van...Sirius nagyon rosszul van. Így nem versenyezhet mert nem épül fel! Sajnálom...nektek sok sikert! - mondtam és mivel vége lett az ebédnek, elindultam Dumbledore professzor irodája felé.
Amikor odaértem, bekopogtam. Beléptem a szobába, ami elképesztően szép volt. Még nem jártam itt, de első látásra nagyon megtetszett. Tiszta Dumbledoreos.
- Á! Miss Potter! Fáradjon csak beljebb nyugodtan! - üdvözölt. - Köszönöm, hogy eljött. Gondolom tudja, hogy a versenyről van szó. Sajnálom, ami Sirius Blackkel történt, de sajnos ennyi idő alatt és sem tudom meggyógyítani. Amennyiben nem szeretne magának egy másik párt, akivel együtt versenyezhet Mr Black helyett...
- Nem, professzor úr! Persze, szerettem volna versenyezni, de az én hibám, hogy Sirius ilyen állapotba került. Köszönöm, hogy ennek ellenére gondolt rám. Kiszállunk a versenyből professzor úr! Köszönök mindent!
Nehezemre esett ezt kimondani, de muszáj volt. Mert Sirius a barátom, mert szeretem és mert miattam került a gyengélkedőre.
- Ha megbocsát, professzor úr!
Dumbledore csak mosolygott. Tudta, hogy mi a helyzet, mert ő mindent tud.
- Miss Potter! - szólt utánam. - Igazolom az óráit. Menjen csak nyugodtan MR Blackhez. Holnaptól úgyse lesz több iskolai óra.
- Köszönöm!
Egyből leszaladtam Siriushoz. Madam Pomfrey nem volt ott, de ha ott lett volna, akkor is nyugodtan bementem volna.
- Sirius? - léptem be az ajtón, de nem jött válasz.
Közelebb léptem az ágyához, és megláttam. A feje még mindig kötés alá volt téve, a jobb keze is még mindig törött volt és az arcán egy hatalmas sebhely éktelenkedett. Nagyon rosszul nézett ki, de nem undorodtam el a látványtól. Mert nekem mellette a helyem.
Elsétáltam az ablakhoz és a kviddicspályát kezdtem el bámulni. Gyönyörű volt. Már nem volt hó, a nap kezdett kisütni. Januárhoz képest gyönyörű idő volt...
Miközben így nézelődtem, köhögést hallottam.
- Sirius? - kérdeztem.
Mellé léptem, és boldogan láttam, hogy Sirius kezd felébredni.
Adtam neki, egy pohár töklevet, hátha jobban lesz.
Miután megitta, a szemei már teljesen ki voltak nyilva.
- Sirius? Jobban vagy? Hívjam Madam Pomfreyt? Jól érzed magad? - kérdeztem, és alig bírtam visszatartani a mosolyomat.
,,Annyira örülök, hogy felébredt! Végre. Persze nem indulhatunk a következő feladaton, de legalább most már nyugodtan beszélhetek vele, mert tudom, hogy jól van!,,
Ő viszont csak ennyit mondott.
- Ki vagy te? És én?....
Nekem pedig azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.....