Tekergők És Kihívások

19

Reggel szintén Lilyvel mentem le a nagyterembe reggelizni.
Mindenki annyira boldog volt. Bevallom, ez nagyon bántott. Peteron, Remuson, Jamesen, Lilyn, Harry Finniganen és rajtam kívül, senki sem kérdezõsködött, hogy hogy van Sirius.
Mivel ma nem volt tanítás, arra gondoltam, reggeli után elindulok én is a mardekárosokkal a klubhelyiségükbe, majd beszélek Malfoyjal.
- Sok szerencsét! - biztatott James és Lily.
- Köszönöm!
Nagy levegõt vettem, és elindultam.
,, Csakis Siriusért teszem. Nyugi Diana, nem lesz semmi ban,,
Miközben ott szerencsétlenkedtem a mardekárosok között, valaki megszólított:
- Potter?
Felismertem a hangot. Malfoy volt az, aki eléggé meglepõdöttnek tūnt.
- Mit keresel te itt? Tudtommal ez a mardekár klubhelyisége!
- Én...én csak..beszélni szeretnék veled!
- Velem? A nagy híres Potterlány beszélni akar velem?
- Tudod, nagyon fontos! Siriusról van szó!
Amikor kimondtam a Sirius szót, azonnal hátat fordított nekem, és elindult.
- Malfoy...Lucius...kérlek ne menj el! Legalább hallgass végig!
- Az a Black a barátod! Én mire kellek?!
- Sirius csak akkor gyógyulhat meg, ha 3 személy mellette van: te, én és James.
- Á, szóval arra kérsz, hogy legyek egy eszköz Blacknek, hogy meggyógyulhasson?!
- Kérlek, csak így gyógyulhat meg! Szükségünk van rád!
- A válaszom NEM!
Megint hátat fordított nekem, és elindult.
- Lucius...ha igazán kedvelsz, akkor könyörgöm tedd meg!
Hirtelen megállt.
- Kérlek. Ne Siriusért tedd, hanem akkor értem. Ha szeretsz, és azt akarod, hogy boldog legyek, akkor segíts nekem és gyere, segítsünk Siriusnak! Kérlek!
A következõ pár percben, csendben maradtunk.
- Ha valakinek elmondod, hogy segítettem, Black fog rosszul járni!
- Köszönöm! Gyere, akkor ne vesztegessük tovább az idõt!
- Menj elõre! Majd követlek tisztes távolságból!
- Oké! Köszönöm!
Elindultam a gyengélkedõ felé. Annyira örülök! Sirius végre meg fog gyógyulni!
Megbeszéltük, hogy Jamessel és Lilyvel találkozunk 1- kor a gyengélkedõ elõtt. Nem akartam elkésni.
- Sikerült! - futottam oda a bátyámhoz.
- Én nem látom sehol Malfoyt. - nézelõdött James.
- Ne félj, csak követ tisztes távolságból! Itt lesz!
Úgy is lett. Miután ezt kimondtam, megjelent Malfoy.
- Csak arra kérlek siessünk! Nincs sok idõm!
Pár perc múlva megjelent Sirius nagybátyja, és Dumbledore professzor.
- Kérem, Miss és Mr. Potter, Mr. Malfoy, jöjjenek velem.
Elköszöntünk Lilytõl, majd követtük a professzort és Neptunuszt.
- A gyógyítás 2 óra. Önöknek elég bentmaradni 1 órát. Csak arra kérem, segítsenek Mr. Blacknek az átok feloldásában és ne legyenek hasznavehetetlenek. Köszönöm!

A következõ 1 órát nem tudom, hogyan írjam le. Szòrnyū és kellemes érzés is volt bennem. Muglinyelven a ,, mūtét,, folyamán Sirius sokszor nézett ki úgy, ahogyan nem volt kellemes látnom. Nagyon hosszú idõnek tūnt a gyógyítás, mintha teljesen reménytelen lenne az egész.
Viszont amikor Mr. Black azt mondta,  kimehetünk, legszívesebben bent maradtam volna Siriussal. De ki kellett mennem. Megbíztam Mr. Blackben. Szereti Siriust, és biztosan mindent megtesz azért, hogy meggyógyuljon.
- Nyugi, Diana! Biztosan minden rendbejön. Innen nekünk az a dolgunk, hogy várunk. - biztatott James.
- És megbízunk Mr. Blackben! - tette hozzá Lily.
Felsétáltunk a klubhelyiségbe. James szerint ez a legjobb hely, ahol várakozhatunk. Kb. egy óra elteltével McGalany professzot sétált be a klubhelyiségbe.
- Miss és Mr. Potter! Kérem, jöjjenek velem!
Éreztem, ahogy James megfogja a kezem. Követtük a professzort.
Beléptünk a gyengélkedõ ajtaján, ahol Sirius, Mr. Black, és Dumbledre fogadott.
- Látod, fiam! Õk voltak azok, akik mindvégig melletted voltak! - mosolygott Dumbledore Siriusra.
- Diana? James?
Azonnal könnyek szöktek a szemembe. De ezek már örömkönnyek voltak.
- Köszönöm, Dumbledore professzor! Köszönöm Mr. Black. Maguk nélkül soha nem sikerült volna!
Odaszaladtam Siriushoz.
- Szeretlek! - mondta ki fáradtan.
- Én is!
Megcsókoltam Siriust. Annyira örültem, hogy visszakaptam!
Mkután befejeztük, James következett.
- Örükök, hogy jôl vagy! Nélküled nincsenek hülye ötleteim!
- Kösz, Ágas!
Az este boldogan aludtam el! Mindenki él és velem van, aki számít! A távolság már nem számít!