Tekergők És Kihívások

14

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, eszembe jutott, hogy a bál ma van.
A lányokkal nagyon izgatottak voltunk.
Reggeli után James és Lily sétálni mentek a folyópartra, Sandra és Orlando a könyvtárba mentek, én meg egyedül maradtam a szobában.
Most egy új könyvet kezdtem el olvasni. Leiner Laurától az Akkor szakítsunkot. Nagyon vagány már az eleje.
Olvasás közben egyszer csak kopogást hallottam.
- Szabad!
- Szia. Zavarok? - kérdezte...Sirius.
- Nem, de hogy jöttél be ide? A fiúknak nem szabad....
- Nem hiába neveznek minket Tekergőknek.- nevetett.
- De ez nem vicces! Valaki megláthat! - mondtam komolyan.
- Ne már, Diana! Lazíts egy kicsit! Nem kell mindig az a komoly és törvénybetartó kis kedvenc lenni. - vigyorgott.
- Mit mondtál? - képedtem el. - Hogy én kedvenc vagyok? Na megállj csak!
Ledobtam a könyvet a kezemből és a párnám után nyúltam.
- Na ne! Ezt nem teheted velem. - röhögött Sirius.
Abban a pillanatban a fejéhez vágtam a párnám.
- Ezt még visszakapod!
Erre a fejemhez vágta a Lily párnáját.
Tehát így kezdődött... Siriussal párnacsatáztam, nem is tudom mennyi idő telt el, de nagyon jó volt.
- Ha nem hagyod abba, szólok Jamesnek! - vigyorogtam lihegve.
- Nem fogsz! - nevetett.
- Fogadjunk? - kérdeztem.
Ki akartam szaladni a hálószobából, de Sirius beállt az ajtó elé.
- Engedj ki! - kérleltem mosolyodva.
- Add ide a párnádat! - mondta, és a kezemben lévő párnára mutatott.
Azt hittem hogyha odaadom neki a párnát talán kienged. De nem így történt.
Amikor Sirius kezébe került a párna, ahelyett hogy félreállt volna, az arcomba nyomta. Ezt pedig nem hagyhattam szó nélkül!
Sirius futva kikerült engem, és elkezdett szaladni az ágyak felé. Én ( hogy visszaadjam az arcomba csapott párnát) elkezdtem futni utána. Pechére és az én pechemre is, Sirius megbotlott az ágyam szélében, és hanyatt esett. Én meg annyira igyekeztem utána, hogy nem volt időm megállni, ezért ráestem. Pont akkor, amikor Sirius fel akart állni. Ez most olyan volt, hogy Sirius háton fekszik, én.meg rajta hason...Uuu....
Egy ideig nem bírtam kinyitni a szemem, de ég idő után muszáj volt.
Mélyen a szemembe nézett, és én is az övébe.
- Diana....
Nem tudtam mit akart mondani, de nem is fejezte be. Hanem..... egyszerűen... megcsókolt! Igen! Sirius Black!
A csók után egyből felpattantam.
,,Mi ez? Ez most komoly, vagy megint csak szórakozik?!,,
Nem tudtam, mit higyjek.
- Sirius...ez most megint olyan volt, mint akkor? Malfoy előtt? - kérdeztem szomorúan.
- Te mit gondolsz? - kérdezte.
- Hát...
- Diana, tudod...már akkor el akartam mondani, amikor Malfoy előtt tettem, de még nem álltam készen rá.... Tudod.. mióta te idejöttél, én megváltoztam... Az elején nem tudtam hogy miért, csak...csak simán éreztem valamit... valamit, amikor mellettem vagy, amikor...amikor velem vagy...és sokszor gondolkoztam, hogy mi is ez? Hogy mit csinálok? Vagy hogy igaz- e ez egyáltalán, amit gondolok....és rájöttem, hogy igaz. Diana, ezzel csak azt szeretném mondani, hogy .... Szeretlek!
,,Hogy? Sirius Black tényleg azt mondta, hogy szeret? Na ne!,,
- Sirius....én....én....nem tudtam hogy reagálnál vagy a bátyám hogy reagálna...vagyis hogy...én is.. én is beléd estem.
Nem mondott semmit. Csak elindult felém. Hirtelen átölelt. Nem ellenkeztem. Tudtam, hogy ennek így kell lennie.
Ajtónyílás zavart meg mindket. Lily és...James volt.
A bátyám látta, hogy mi...nem tudtam, hogy örül neki vagy sem...
- Hugi! - hirtelen elindult felém és átölelt. - Gratulálok!
,,De jó!,,
- Neked is, Tapmancs! - lepacsizott vele.
A fiúk ezután magunkra hagytak.
Lilyvel annyira örültünk, hogy lányos módra elkezdtünk hülyülni.
- Mondtam! - ugrált az ágyán.
Én csak mosolyogtam. Erre a pillanatra vártam már kb. fél éve. És eljött! Sirius Black barátnője vagyok!
És......dobpergés.... Már csak 2 óra van a bálig!!!!

Sziasztok. Köszi az olvasást! Igyekszem a következő résszel!