Tekergők És Kihívások

21

Reggel, amikor felébredtem, a szobatársnõim még aludtak. Úgy gondoltam, nem lenne bölcs döntés, ha felébreszteném ōket, ezért csendben lépkedve a klubhelyiség felé vettem az irányt. Amikor leértem, a termet üresen találtam. Leültem a kemence elé, és néztem az esti tūz helyét, a parazsakat.
December már rég elmúlt. De a próbák még mindig tartottak. Mi, Siriussal kiestünk a régi baleset miatt, ami Siriust érte, de nem baj. Siriussal drukkolunk nekik, és bízunk benne, hogy nyerni fognak!
A kialudt tüzet nézve, elgondolkoztam azon, hogy én mennyire is vagyok szerencsés. Otthon vannak a világ legjobb szülõk, akik minden pillanatban gondolnak rám, és szeretnek. Itt van mellettem a kedvenc bátyám:James, aki (bár néha nagyon idegesítõ) mindig mellettem van. Itt van a legjobb barátnõm, aki egy évvel nagyobb is nálam,  vele jövök ki a legjobban és vele mindent megosztok. Aztán ott van az én ,, barna hercegem,, akire végre rátaláltam, és aki a legjobban szeret. ( Persze én is õt!) Ott van még Remus, aki a tanulásban segít nekem, ha valamit nem tudok, mert közülünk õ és Lily a legokosabbak. És persze Peter, aki mindig mosolyt tud csalni az arcomra.....
- Nem tudsz aludni? - szökkentett ki a gondolataimból Sirius.
- Ja, bocs nem vettelek észre. Nem tudok, de legalább elgondolkoztam.
- Min? Rajtam? - foglalt helyet mellettem, persze mosolyogva.
- Is. Mindenen. Hogy mekkora szerencsém van veletek. A barátaimmal, akik a legjobbak nekem!
- Ezt én is tudom, de ne nyálaskodj itt nekem, mert a végén még elsírom magam. - puszilt meg.
- Oké. De csak azért, mert nem akarom, hogy sírj.
- Elõbb úgyis te tennéd meg. Érzékenyebb vagy, de ez nem baj.
- Köszönöm.
Siriussal kellemesen eltöltöttük az idõt, a griffendélesek kezdtek lejönni a klubhelyiségbe. Ekkor McGalagony professzor lépett be a klbhelyiségbe.
- Miss és Mr Potter! Kérem, jöjjenek velem!
Mivel James akkor jött le, mind a ketten követtük a tanárnõt.
- Jöjjenek! Dumbledore professzor szobájâba megyünk. Ott vár magukra.
Amikor beléptünk a hatalmas ajtón, szembetaláltuk magunkat Dumbledore professzorral.
- Jó, hogy itt vagytok! - köszöntött, de nem a megszokott hangján. Valami baja volt...
- Nem kellemes, amit most hallani fognak, egy nagyon szomorú és szívszorongató ez a dolog, viszont... - folytatta Dumbledore
- Kérem mondja már! - kezdett ideges lenni James.
- Igen, hogyne...James, Diana! A szüleiteket megölték.
Tessék?! Nem! Ez nem lehet!
Éreztem, ahogy James megfogja a kezem bíztatásképpen.
- Nem! Ez nem lehet! Ilyen nincs! - könnybe lábadt a szemem, éreztem a könnyeket, ahogy lassan lecsorognak, és a földre zuhantak.
- Sajnálom, gyerekek! Tegnap este találtak rájuk a házban...
- Kérem, professzor! Kérem ne most! Nem vihetném le a húgomat a gyengélkedõre? - kérdezte halkan James.
Õt is nagyon sokkolta a hír. Nem láttam még soha ennyire dühösnek, és gyöngédnek.
- Ne, James! Ezt nekem is tudnom kell! Tudnom kell, hogy történt! - szipogtam.
- Tehát: rájuk találtak, és a Minisztériumnak van már bizonyítéka, hogy....hogy egy olyan varázsló tette ezt, aki itt végzett az iskolában. Daniel Blackrõl van szó.
James nagyon ideges lett a név hallatán, és bevallom õszíntén, én sem maradtam nyugodt.
- De nyugodjatok meg! Semmi köze Siriushoz. Tudjátok, hogy neki van egy unokatestvére Bellatrix Black néven. Neki az édesapja ez a Daniel Balck. De ez a Daniel nem a saját nevén ismert, mert egy sötét varázslónevet talált ki. A neve, amin szólítják azok, akik kimondják a nevet: Blackman. Amikor még idejárt teljesen normális diák volt. De a mágia rossz oldalát kezdte megszeretni, s így eljutott odáig, hogy embereket ölt. Nagyon sajnálom!
- Elmehetünk? - kérdeztem lesokkolva. Alig jöttek ki a szavak a számon.
- Persze. Majd értesítünk titeket a temetés idõpontjáról. Õszinte részvétet mégegyszer.
- Köszönjük. 
James még mindig fogta a kezem. Jól esett, hogy mellettem van.
- Diana, én.....
- Tudom, mjt érzel, de...
Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy az elõbbi álmodozás tényleg csak képzelõdés volt...a szüleim meghaltak, nincs hova hazamennünk nyáron Jamessel, mert már otthonunk sincs.
Ügy éreztem, hogy kivájtak egy darabot a szívembõl.
Minden tönkrement!