WE DON'T BELIEVE IN GOD

one

CAIN DORTEN

dobbantok a lábammal. egyszer. kétszer. háromszor. egyre gyorsabban, és erősebben ütöm a talpam a padlóhoz, miközben a szemem sarkából apámra pillantok. idegesen préseli össze az ajkait, ujjai néha meg-meg ránganak. tudom, hogy pofonra viszket a tenyere, én pedig szinte érzem a csípő, égető érzést az arcomon. de itt úgy sem fog megütni. fent kell tartania a látszatot, hogy ő egy fantasztikus, özvegy apa, aki minden hétvégén templomba viszi szeretett gyermekét, mert tiszta szívből hisz istenben, jézus figyelő szemeiben, meg minden faszságban, amit a biblia hírdet. kár, hogy ez csak látszat. na nem mintha nem hinne istenben. egy igazi vallásos idióta. csak hogy ő nem fantasztikus apa, én meg nem vagyok szeretett gyerek. bár nem igazán értem, hogy miért kell itt is ezt csinálnunk. ez egy teljesen új város, új emberekkel. senki nem ismer minket, és a családi tragédiánkat. mondjuk, ha apán, és a fél életüket a kocsmában töltő részeg embereken múlik, jövőhétre már az egész város tudni fogja. de legalább ezen a héten még nem kell iskolába mennem, mivel apa éppen üvegeket ürített, mikor el kellett volna mennie a gimnáziumba, hogy elintézze a beíratásom. szóval van kevesebb, mint egy hetem felfedezni a várost, és persze kitalálni, hogy ússzam meg a szerdai hívőcsoportba járásokat. a templomos szarságokat már megszoktam, dehogy pluszba még ilyen anoním alkoholisták típusú csoportba is járjak...

apa elkapja a térdemet, és megszorítva visszanyomja a talajra a talpamat. rá nézek, de ő nem engem figyel. csak mosolyogva hallgatja a buzgón beszélgető embereket. megrántom a lábamat, mire a hüvelykujját erősen a combomba mélyeszti, körme a nadrágomon át is fájdalmasan nyomul a bőrömbe. halkan felszisszenek, apa pedig észrevétlenül elveszi a kezét, és becsatlakozik az istenről való társalgásba.

enyhén ráz a hideg. azon gondolkodom, hogy lelépjek-e vagy ne. hátradöntöm a fejemet, és kicsit lejjebb csúszok a széken. a falat nézem, ahol megpillantok egy egyszerű fakeresztet, rajta a felfeszített jézussal. tudjátok miért nem igaz az egész jézusos marhaság, amit kiskorunktól tömnek belénk? mert egyszerűen nincs, és soha nem is volt olyan ember, aki mások bűneiért önként szenvedne. ennyi jóság senkiben sincs, hiszen emberek vagyunk.

teljesen hirtelen jut eszembe a fiú a vasárnapi istentiszteletről. mosoly kúszik az arcomra, ahogy látom magam előtt a fekete fürtjeit, és zavarodott tekintetét. vasárnap este, miután hazaértem, rá kerestem facebookon, de nem találtam meg a profilját. pedig marha szívesen tudtam volna meg többet róla, például hogy kikkel barátkozik, miket kedvel, milyen ciki, régi posztjai vannak... de valószínűleg nincs is facebookja. szóval ez elég bukott ügy.

az ajtó kinyílik mögöttem, mire hátrafordulva odakapom a fejem, ahogy mindenki más is. egy fekete hajú nő lép be a helyiségbe.

- cassandra, azt hittem már nem is jöttök! - felpattan a csoport "vezetője", valami ophelia, de nem igazán figyeltem, mikor mindenki bemutatkozott nekünk, új tagoknak.

- szervusz ophelia! - király, akkor eltaláltam. - ne haragudj a késésért, de akadt egy kis problémánk otthon. - szól cassandra, a most érkezett nő.

- dehogy! james nem jött?

- sajnos most... most nem tudott. - cassandra hangja elcsuklik.

- semmi baj, nyugodtan üljetek le. - int ophelia kedvesen. a többesszámra összeráncolom a homlokomat, majd mikor megpillantom a sötét, göndör fürtöket, és a finom szeplőket, majdnem lefordulok a székről.

finn is észrevesz engem. úgy néz ki, mint aki nem hiszi el, amit lát. az anyja (vagyis minden bizonnyal az, hacsak nem bukik a negyvenes nőkre. végül is a pedofilía megengedett a kereszténységben, nem?) a vállára teszi a kezét, és kicsit megtolja a fiát, aki erre a fejét megrázva elindul felénk. szemeimmel végig követem, ahogy szaporán a velem szemben lévő székhez siet, majd helyetfoglal rajta. az anyja leül mellé, és mosolyogva rápillant mindenkire.

- cassandra, finn, mivel kicsit később jöttetek, ezért nem tudjátok, de van két új tagunk. - ophelia somolyogva néz az apámra, majd rám. - stephen, ha nem probléma neked, és a fiadnak, akkor be tudnátok megint mutatkozni? - apa erre bólint. hát persze, mi mást tenne.

- a nevem stephen dorten. egyedül nevelem a fiamat, és most hétvégén költöztünk ide. én angliában születtem, cain viszont jersey-i. és természetesen örömömre szolgál, hogy itt is tovább folytathatjuk az isten iránti szeretetünk, és tiszteletünk kimutatását.

hogy a picsába nem hányja el magát ennyi megtévesztő hazugságtól? nekem már attól felfordul a gyomrom, ha csak ránézek az apámra.

apa rám pillant, jelezve, hogy akkor most nekem kéne jönnöm. finnre nézek, aki kissé zavartan, és idegesen figyel. az ujjai görcsösen kapaszkodnak egymásba, lába hangtalanul dobol a faparkettán.

elég sok lehetőség átfut az agyamban ebben a pár másodpercben. egyiket sincs időm igazán mérlegelni, de hát valljuk be, nem is vagyok az a típus, aki szereti racionálisan átgondolni a tetteit, mielőtt elköveti őket. általában az ilyen helyzetekben segíteni szokott a tudat, hogy apa majd üres üvegeket vág hozzám, ezért bármit akarok csinálni, inkább ne tegyem. de most valahogy sem az öklének ereje, sem pedig a felém repülő sörösüveg gondolata nem akart megállítani.

mélyebben nézek finn szemeibe, mint egészen eddig, majd épphogy csak megrándítva a szám sarkát, elmosolyodom.

- cain dorten vagyok, 15 éves, jersey-ben születtem. szeretek olvasni, meg gördeszkázni, ja és nem mellesleg pedig kurvára nem hiszek istenben, támogatom az abortuszt, meleg vagyok, át akarom magam operáltatni lánnyá, ó, és állandóan pornót nézek. - mindenki tátott szájjal bámul rám. tudom, hogyha tehetné, apa már rég szarrá vert volna, de sajnálatos módon most muszáj visszafognia magát.

felpattanok a székemről, de az emberek még mindig teljesen lefagyva néznek rám. de engem még mindig nem ők érdekelnek, csakis finn.

- szóval hát éljen a sátán, és a kő kemény meleg pornó! - finoman meghajlok előttük, majd utoljára finnre mosolygok, aki csak sokkosan pislog rám. aztán egyszerűen hátat fordítok nekik, és kicsit félrerúgva a székemet az ajtóhoz sétálok, majd itt hagyom ezt az egész söpredék társaságot. kimegyek az épület elé, és leülök a járdaszegélyre megvárni, míg finn utánam jön.

mert hogy utánam fog jönni.