WE DON'T BELIEVE IN GOD

eight

CAIN DORTEN

pitypangokat szedegetve haladok az út szélén, míg finn mögöttem bandukol. mondtam neki, hogy el szeretnék menni egy boltba venni valamit magamnak, ő pedig felajánlotta, hogy elkísér, szóval most együtt igyekszünk a legközelebbi helyre, ahol árulnak friss gyümölcsöket.

eddig nem igazán társalogtunk az út alatt, pedig vagy már tíz perce sétálunk. igazából rengeteg mindenről beszélhetnénk, sőt egy rakat dolog van, amiről beszélnünk kellene, de valahogy a csatornában folyó kevés kis víz csobogása, és a madarak csiripelő hangja sokkal ideálisabbnak tűnik. szóval azt hiszem csak hallgatunk.

a leszedett virágokat folyamatosan egymásba fűzöm, egy koszorút alkotva belőlük. pár szál után leszedek egy vastagabb fűszálat, amivel a végeket összeillesztem, és egybefonom. amint kész van, és megbizonyosodok róla, hogy nem is fog szétjönni azonnal, mosolyogva finnhez fordulok, majd a fejére rakom. megtorpan előttem, és felfelé tekingetve figyeli, ahogy megigazítom a koszorút.

- aranyos. - jelentem ki, miután végignézek rajta. az élénksárga szirmok tökéletesen kiemelik mélybarna szemeit, és talán még a szeplői is harsányabbnak tűnnek. a mosolyától keletkezett gödröcskék pedig egyenesen ragyognak.

- köszönöm! nem is tudtam, hogy tudsz koszorút fonni.

- nem az első dolog, amit közöl az ember magáról. - felelem egy apró vállrántás kíséretében. finn erre biccent egyet, majd elindul, szóval ismételten mellészegődök.

- szóval mit is akarsz venni?

- valamilyen gyümölcsöt. epret, barackot, talán narancsot. majd még meglátom. te melyiket szereted? - finn hümmög egyet, miközben elgondolkozik a kérdésemen.

- legjobban az epret. a barackot nem szeretem, csak az őszit. de egyébként nem hiszem, hogy most barackszezon lenne.

- majd meglátjuk, hogy mik vannak. én minden gyümölcsöt szeretek. - előveszem a telefonom megnézni, hogy apa esetleg írt-e. de hiszen persze, hogy írt, mivel már rájött, hogy hiányzik a tárcájából egy tízdolláros. inkább el sem olvasom az üzeneteket, csak kapkodva elteszem a készüléket.

- minden okés? - néz fel rám finn.

- aha, csak apám írt. de nem fontos. neked... hamar haza kell érned?

- igen. kivéve, ha a könyvtárba megyek. mint például most.

- ó, értem. - az arcomra vigyor kúszik. - és nem tudnak a szüleid ellenőrizni?

- de igen, viszont nem fognak. bíznak bennem, szóval nem játszhatom el ezt sokszor, különben ugrik a bizalmuk is. egyébként meg, apámat nem érdeklem addig, amíg valami rosszat nem csinálok.

- és mi számít rossznak? - tényleg jó lenne tudni, hogy finnek meddig terjednek a határai. tudnám, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy áttörjem őket, vagy legalább kicsit megfeszegessem.

- apám szemében? kábé minden, ami nem köthető az iskolához, vagy istenhez. vagy a hasznos szórakozáshoz. - felvont szemöldökkel nézek finnre. tényleg nem lehet egy leányálom így élni, bár talán ez még mindig jobb, mint amit az én apám csinál.

- hasznos szórakozás? az meg mi a fasz? - vajon a szexchatelés hasznos szórakozásnak nevezhető? csak egyszer próbáltam, de inkább volt szórakoztató, mint hasznos. többet nevettem, mint gondoltam arra, hogy ezek talán élőben is történhetnének.

- röviden minden, ami unalmas. de nem baj, amint meglesz a jogsim, átmegyek baltimoreba, és csinálok valamit, ami miatt apám idő előtt képes lesz eljönni a munkahelyéről csak azért, hogy összeszedjen, és egy életre a szobámba zárjon.