Sztár a pácban

Bevezető

Könnyes szemekkel néztem fel rá. Ha nincs ez az egész akkor most nem lennénk itt.

- Miért kellett megint mindenben kitűnnőd? Egyszer az életben nem lehetett volna, hogy te is csak egy átlagember vagy?

Csak megbánóan nézett rám. Nem dőlök be mégegyszer neki. Egyszer már beleestem ebbe a csapdába mégegyszer nem fogok.

- Remélem boldog vagy. A testvérem utál én pedig itt rohadok a bőrtönben várva a kihallgatásomra. Legalább annyi érzelem lehetne benned, hogy mondasz egy "sajnálom"-t.

- Sajnálom.-ismételte meg a bocsánatkérésre szánt egy szót.

Talán még hittem is volna neki. Ha magától mondja nem pedig kérésre. Mi tagadás nem tudott megváltozni bármennyire is próbálkozott. Hát igen; a külsőt meglehet könnyedén változtatni. Jó kérdés az, hogy a belsőt is meglehet-e. Ezek szerint az ő esetében nem.

- Tudod azt hittem, hogy tényleg megváltozol nem pedig csak mondogatod. Úgy látom tévedtem, mint ahogy mindennel veled kapcsolatban.-vágtam oda neki.

- Ön követketik. Kérem fáradjon a kihallgató terembe!-jött oda hozzám egy őr.