Sztár a pácban

Részeg igazság

Maxon szemszöge

Lehet nem kellett volna annyit innom, de egyszerűen nem tudtam kontrollárni magamat. Az, hogy Brendon egész végig Arianan lógott nagyon idegesített. Csak azt nem tudtam megmondani miért. Így hát úgy döntöttem alkoholba folytom idegességem. Bár így visszagondolva nem volt túl jó ötlet, de ne haladjunk ennyire előre.

- Te nem vagy normális! Miért ittál?-fonta karba kezeit Ariana. Bár csak elmosódva láttam így is ki tudtam venni mennyire ideges rám.

- Mert...ezt te nem értheted. Nem az vagyok akinek hittél.-csúszott ki a számon. Az a fránya alkohol!

- Valóban?-vonta fel szemöldökeit. - Mégis ki más lennél? A miniszterelnök? Csak mert akkor elég jól tartod magad.

- Nem. Egy híresség.-simogattam Conchita tollait mivel nem bírtam rá nézni. - Az igazi nevem Maxon Knight.-dőltek belőlem a szavak. - Csak azért vagyok itt, mert otthon zűrös ügybe keveredtem és anyám jobbnak látta ha "eltűnök" egy kis időre. Még kontaklencsét is hordok és a hajamon is paróka van amitől nagyon viszket a fejem.-vakartam meg az említett testrészem.

- Sajnálom, de nem tudok hinni neked. Egyszerűen annyira abszurd ez az egész. Komolyan ez jó vicc volt.-kezdett el nevetni. - Ha mondtad volna mekkora egy poéngyár vagy!-törölgette könnyeit.

- Nem viccelek!-kértem ki magamnak majd nagy nehezen, de sikerült kivennem a kontaklencséket. Már amúgy is zavartak. - Ha akarod még a parókámat is leveszem.-ajánlottam fel.

- Várjunk te valóban...-pislogott vagyokat. - Ezt nem hiszem el!-csattant fel. - Komolyan; már itt vagy majdnem egy hete erre kiderül, hogy igazából nem is az vagy akinek mondtad magad és ki tudja elmondtad volna-e akkor is ha éppen nem vagy részeg!-rivallt rám.

- Elakartam mondani. Csak annyira kántáltad, hogy mennyire is egy egoista barom vagyok, hogy aztán annyiban hagytam az egészet. Ne fészkelődj már Conchita!-szóltam rá a csirkére aki egyfolytában forgolódott a kezemben így zavarva engem.

- Azt hiszem eleget hallottam már.-szólalt meg majd nagy hévvel elindult kifelé.

- Hé Ariana, ne menj el! Legalább engedd, hogy elmondjam miért nem tudhattál róla!-feleslegesen kiabáltam utána hisz úgysem hallotta volna meg.

Nagy nehezen felkászálódtam majd Conchitaval a kezemben elindultam a lány után. A nappaliban összefutottam Brendonnal.

- Csá haver, jó a csirkéd! Eddig is kék szemed volt vagy csak én emlékszem rosszul?-kérdezte, de én még csak válaszra sem méltattam. Bármit megadtam volna ha Conchita kikaparja a szemét.

Kilépve az ajtón szembesültem a ténnyel miszerint eléggé sötét volt már. Ariana szerencsémre még nem jutott messze így viszonylag elég hamar utol tudtam érni. Bár elkezdett gyorsabban menni mikor meghallotta Conchita hangját

- Ariana kérlek hallgass meg!-fogtam meg a karját.

- Minek? Hiszen nem lehetek biztos benne, hogy tényleg az igazat mondod-e. Csak egy valamit szeretnék tudni. A szüleim tudtam róla?

Nem válaszoltam csak lesütöttem szemeimet.

- Értem.-mielőtt azonban csinálhattunk volna bármit is félbe szakítottak minket.

- Rendőrség! Álljanak meg!