Sztár a pácban

Festék csata

Ariana szemszöge

Miután végre sikerült megterítenem és anya is készen lett a vacsorával; megkért szóljak Aprilnak és Marcusnak, hogy siessenek az asztalhoz.

- El sem hiszem, hogy Maxon Knightnek koncertje lesz vasárnap. Ráadásul a Santa Monica Piernél.-áradozott nővérem.

- Én sem. Aprópó vasárnap, akkor megyek haza.-szólalt meg Marcus.

- Már vasárnap? Hiszen még csak most jöttél. Megoldódtak már a problémáid otthon?-kérdezte tőle kedvesen anya.

- Milyen problémáid?-néztem rá kíváncsian.

- Nem érdekes. Csak egy kicsit összevesztem a szüleimmel, de már sikerült tisztáznunk a dolgokat.-momdta rezzenéstelen arccal.

- És annyira összevesztetek, hogy elkellett utaznod New Yorkba? Hát ez elég szokatlan összeveszés lehetett.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Ariana!-szólt rám anya. - Ha nem szeretné elmondani akkor ne erőltesd. Inkább szólj édesapádnak, hogy jöjjön mielőtt kihül a vacsora.

- Rendben, de akkor sem értem. Te is tudsz róla. Akkor mi Aprillal miért nem?-dünnyögtem az orrom alatt.

Komótosan kisétáltam az ebédlőből és elindultam a hátsó kertbe. Utólag nem is értem miért nem az ablakon keresztül távoztam. Biztos gyorsabban végeztem volna. Apa éppen a garázs előtt tevékenykedett és valamire nagyon koncentrálhatott, mert nem is vette észre amikor odaértem mellé.

- Anya üzeni, hogy gyere enni mielőtt kihül a vacsora.-szóltam neki és észrevettem, hogy falapokat fest le.

- Egy perc, csak ezt még befejezem. Már a fele kész van. Aztán vacsora után jöhet a másik fele.-mutatott a lapokra amelyeket rozsdavörös színnel festett le.

- Segíthetek?-kérdeztem feldobódva. Mindig is szerettem festeni.

- Persze. Ott van a garázsban még egy vagy két pár kesztyű és ecsetet is találsz mellette.-mutatott az irányába.

Nem kellett mégegyszer szólni; azonnal rohantam az említett helység felé. Volt még két pár kesztyű és két darab ecset is a falon lévő szekrényben. Felkaptam őket majd miután kisétáltam apa mellé nekikezdtem én is a festésnek. Így festettünk egymás mellett megfeledkezve az időről miközben a kinti rádióból ment valami régi retro zene.

[...]

Annyira gyorsan haladtunk, hogy elkezdtük festeni a másik oldalt is. Elég rég kint lehettünk, mert Marcus jött ki hozzánk viszonylag dühösen.

- Ariana, anyukád üzeni; azt kérte szólj apukádnak, hogy menjen enni nem pedig, hogy te is maradj kint.-mondta miközben haladt felénk.

- Bocsánat, én tartottam fel Arianat. Megyek is és megbeszélem ezt Susannel. Lányom addig tudnád folytatni?-nézett rám miközben levette a kezén lévő kesztyűt.

- Természetesen.-mosolyogtam rá kedvesen.

Elindult futva a házba én pedig folytattam a festést; Marcus pedig csak nézett és eszébe sem jutott volna, hogy segítsen. Mikor megelégeltem ezt szóvá is tettem.

- Mondd Marcus, nem akarsz mondjuk segíteni festeni?-néztem rá kérdőn.

- Dehogy! Nekem jó hogyha csak nézem milyen remekmű lesz ebből.

- Rendben akkor máshogy fogalmazok. Vedd fel a kesztyűt és fess!-parancsoltam rá.

A fiú engedelmeskedve felvette a már festékes kesztyűt és az ecsetet megfogva elkezdett segíteni. Ez sem tartott sokáig, mert egyből valami nem volt jó neki.

- Ebbe a kesztyűbe belesülök. Ráadásul a kezeim is beálltak.-nyafogott majd rám kent egy kicsi festéket az ecsetével.

- Ha ezt harcnak szántad akkor elfogadom a kihívást.-néztem rá összehúzott szemekkel majd felé rohanva összekentem az arcát a rozsdavörös színnel.

- Hé ez nem ér! Én csak egy kis foltot hagytam, de ez már az egész arcom.-mondta majd elkezdett felém futni.

A következő pillanatban pedig már ő kergetett engem. Már majdnem utolért amikor véletlen megbotlottam és elestem volna ha nem kap el. Amikor megfordultam karjaiban vészesen közel volt hozzám és csak pár centi választott el tőle.